Hírek

A kiutat a civilek által alapított médiumok (is) jelenthetik

A kisebbségi és a többnyelvű tájékoztatás volt a témája a Vajdasági Újságírók Független Egyesületének (NDNV) épületében tartott kerekasztal-beszélgetésnek, amelyet pénteken, 2016. május 6-án tartottak. A kisebbségi szerkesztőségek képviselőinek és az újságíróknak vitaindítóként az a kutatásfelmérés és jelentés szolgált, amelyet csaknem két év elteltével az NDNV a médiatörvények alkalmazásáról, a magánosítási összegzésről és a többnyelvű és nemzetiségi médiumok helyzetéről készített. Az egyesület elnöke, Nedim Sejdimović bevezetőjében elmondta, hogy a médiatörvények, amelyeknek fő céljuk a rend bevezetése lett volna a médiapiacon, valójában még nagyobb zavart keltettek az országban:

− Még mindig nem látni világosan a médiareform hatását a kisebbségi nyelven működő médiumok vonatkozásában, mert a magánosítás még folyik. Az, ami már most biztos, hogy a kisebbségi nyelveken működő médiumok egy része meg fog szűnni, vagy már megszűnt. Viszont arra is van példa, hogy az általuk hagyott űrt új médiumok töltik be, illetve az eredeti médium átalakul, és a dolgozók tulajdonában tovább működik. Mi ebben a kutatásfelmérésben próbáltunk rámutatni és összefoglalni mindazt, ami az elmúlt időszakban ebben a káoszban és ellentmondásokkal teli időszakban a média privatizációja folyamán történt. Ez a folyamat tele van hézagokkal, amelyek idővel áthidalhatatlan szakadékokká alakultak, és szinte kivétel nélkül rossz tapasztalatokat hozott – mondta a független újságíró egyesület elnöke. Egyúttal emlékeztetett arra, hogy a közelmúltban mintegy 60 civil szervezet fordult nyílt levéllel a kormányhoz, amelyben követelik a tájékoztatásra való jog tiszteletben tartását, és kifejtik, hogy ez szerintünk nem csak a médiumok és újságírók, hanem az egész társadalom számára óriási jelentőséggel bír.

Szerencsés Zsuzsanna újvidéki újságíró, médiaelemző elmondta, a magánosításnak ebben a (második) szakaszában össszesen 73 médiumról van szó, ebből 43 a kissebbségek nyelvén is tájékoztat, illetve tájékoztatott. 10 médium esetében még nem zárult le a magánosítási folyamat, közöttük van 7 többnyelvű tájékoztatási eszköz, további 18 kisebbségi nyelven sugárzó (közöttük 4 magyar nyelvű) médium helyzete pedig egyelőre nyitott. Az összes, 79 kissebbségi nyelven működő médium közül eddig 20 szűnt meg (ebből 5 magyar nyelvű), csődeljárás alatt van vagy maga mögött tud egy sikertelen privatizációt.

− Mindez rámutat arra, hogy komoly feladat és felelősség áll egyrészt az önkormányzatok előtt, akiknek kötelességük gondoskodni a kisebbségi nyelveken történő tájékoztatásról és a médiatársadalomról. Harmadsorban viszont kiemelném, amit személy szerint különösen fontosnak tartok, a „civilek” által alapított médiumok szerepét. Ugyanis vesztességgel kell számolnunk a kissebbségi tájékoztatás terén, viszont ha a civil társadalom médiumot tud magáénak, ez nagyon jó lehetőség lenne. Elsősorban törvényes, számos előnnyel (is) jár, és igen komoly szerepet vállalhat a kisebbségi nyelveken történő tájékoztatás terén – mutatott rá a médiaszakember. Mint mondta, olyan adataik vannak, amelyek kimutatják, hogy volt érdeklődő és vevő a kisebbségi nyelven működő médiumokra. A vevő azonban (amennyiben nem pártérdek vezérli) elsősorban jövedelemforrásként fekteti pénzét a két vagy több nyelven működő médiába, és csak akkor, ha az idővel hasznot hoz. Ha viszont pártérdekű csoportok, egyének vásárolják meg ezeket a médiumokat, az esetben csak a politikai érdek, a hatalomgyakorlás miatt, illetve annak megszűntéig van rájuk szükség.

−A második szakaszban 33 médium került eladásra, ebből 19 a nemzetiségek nyelvén is tájékoztat. Hét olyan médium van, amelyben ingyenes részvényekhez juthattak a dolgozók, közülük 5 többnyelvű. Mint az a kutatásfelmérésből, továbbá a napi sajtóból kiderül, az új tulajdonosoknak nagyobb része eddig egyáltalán nem áll közel a médiaiparhoz, ebből kifolyólag pedig jogos a gyanú, hogy politikai pártok, illetve ilyen jellegű ok áll a vásárlás hátterében. Ez alól a kisebbségi nyelveken működő média sem kivétel. Ugyanez mondható el a tájékoztató eszközök számára meghirdetett önkormányzati pályázatok esetében is, hiszen mint kiderült, a költségvetésből megítélt pénzeket, sőt azok többszörösét éppen a frissen vásárolt, főleg a hatalmi párthoz közel álló, vagy azok érdekeit szolgáló médiumok kapták. Egyébként, az egész magánosítási folyamatra jellemző, hogy néhány kivételével a szerkesztőségek teljesen passzívak maradtak, némán szemlélték az eseményeket, és szinte semmit sem tettek saját médiumok érdekében. Egészen pontosan arra gondolok, hogy kicsi volt az érdeklődés az ingyenes részvények iránt, továbbá sok tájékoztatási eszköz alacsony, azaz kedvező áron került eladásra – mutatott rá a Szerencsés Zsuzsanna. Példaként a törökkanizsai tájékoztatási központot említette, ahol az alacsony kikiáltási ár (235 euró) ellenére is a 7 dolgozó inkább a 200 euró/munkaév végkielégítés mellett döntött, az új tulajdonos pedig mindössze 480 euróért vette meg a magyar nyelven is működő médiaházat.

A kerekasztal folytatásában a jelenlévő kisebbségi nyelven sugárzó média képviselői, szerkesztők és újságírók közül többen elmondták saját tapasztalataikat és észrevételeiket a magánosítással kapcsolatban. Többek között olyan kérdések is felvetődtek, hogy miért nem lehetett kivonni a kisebbségek nyelvén tájékoztató eszközöket a magánosítási folyamatból, hiszen bebizonyosodott, hogy ezek a médiumok lassan megszűnnek, mert képtelenek önerőből fenntartani magukat. Olyan javaslat is elhangzott, hogy a kisebbségek nyelvén működő tájékoztatási eszközöket teljes egészében vegyék át a nemzeti tanácsok, továbbá hogy az önkormányzatok állítsák vissza (ahol erre lehetőség mutatkozik és megvannak a feltételek) a közszolgálati tájékoztatási eszközöket, közöttük a kisebbség nyelvén tájékoztatókat is. Ez utóbbi a törvény módosításával megvalósítható (lenne).

Paraczky László