Hosszúkolbász, zene és néptánc minden mennyiségben
A -4 és -5 fokos hideg ellenére újra több tízezer ember látogatott a hétvégén Turiára a 35. Kolbászfesztiválra. A település minden utcája tele volt parkoló gépkocsikkal és buszokkal, így a késő délelőtt érkezők már csak a falu bejáratánál találtak elvétve egy-egy parkolót, onnan pedig gyalogolniuk kellett a központig. Az árusok, pultok, lacikonyhák között hömpölygő tömeg lassan sodorta magával az érkezőket, akiket elsősorban a kedvező áron kapható hentesáru és a finom turiai kolbász íze csalogatott a dél-bácskai faluba. Mert senki sem ment haza úgy, hogy ne kóstolt volna meg bármit a frissen sült, római tálban főtt, nyárson sütött vagy éppen rostélyos bő kínálatából. A finom falatok mellé a szervezők ezúttal is biztosították a kiváló hangulatot, hiszen a központban álló színpadon három napon át szinte folyamatosan szólt a zene, táncosok, énekesek, kórusok, tambura- és rézfúvós zenekarok váltották egymást.
A rendezvénysorozat az idén is termékbemutatókkal indult. Először február 1-jén a zombori Szentháromság téren kínálták a szervezők a sült-, nyers- és füstölt kolbászt, az ezt követő pénteken pedig Szabadka főterén. Legvégül, február 15-én Újvidéken árulták a turiai nyers-, száraz-, csemege- és csípőskolbászt. Mint mindig, ezeknek a rendezvényeknek humanitárius célja is volt, hiszen a szervezők minden városnak egy-egy csomag kolbászt adományoztak.
Szombaton délben hatalmas traktoron érkezett az emelvényhez a turiaiak büszkesége, a 2035 méteres óriáskolbász, s miután a híres turiai bicskával néhány métert levágott belőle, a szenttamási polgármester, Radivoj Paroški hivatalosan is megnyitotta a jubiláris, 35. Turiai Kolbászfesztivált. Mint mondta, a három és fél évtized elegendő idő ahhoz, hogy az egész világon megismerjék és megkóstolják az itteni finomságot, amelyet az idén nyolc böllér három napon át folyamatosan töltött: ‒ Azért vagyunk itt, mert szeretjük Turiát, a turiaiakat, és megtekintsük az óriáskolbászt, mely 2013 óta a világ leghosszabb kolbászaként bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe. A község teljes vállszélességgel támogatja a rendezvényt, mert biztosak vagyunk abban, hogy hozzájárul a gazdasági, ipari és turisztikai lehetőségek további fejlődéséhez. Azért vagyunk itt, hogy kivegyük részünket a Kolbászfesztivál szervezéséből, hogy még jobb, tömegesebb legyen, amihez persze a három és fél évtizedes múlt is hozzájárul. Szenttamás önkormányzata minden támogatást megad ahhoz, hogy a levédett turiai kolbász, mint az itteni térség egyik fő terméke, egész évben kapható legyen. Ezzel egyidejűleg munkát is adunk az itt élőknek, ami mindannyiunk célja – fogalmazott megnyitó beszédében a szenttamási polgármester.
Egy órával korábban a rendezvény sajtótájékoztatóján Radivoj Paroški a hazai és külföldi médiumoknak elmondta, a szenttamási önkormányzat nem csupán a Kolbászfesztivált támogatja, hanem a mezőgazdasági termékek és gyümölcsök termesztését is: ‒ A község jelentős eszközökkel támogatja a mezőgazdaságot. Jelenleg több fontos projektumunk fut, többek között a határ villamos energiával való ellátására, ami ösztönzően hat majd a gyümölcs és főzelékfélék termesztésével foglalkozók számára, ugyanakkor a falusi, ezen belül pedig a tanyasi turizmus fellendítésére. Mindkettő igen jelentős lehet Turia fejlődése szempontjából, alapja pedig a Kolbászfesztivál, a Beljanska bara-i védett övezet, Szenttamás gazdag történelmi és kulturális múltja stb. Ezek olyan tartalmak, amelyek nem kizárólag néhány alkalommal, hanem egész évben várják az idelátogatókat – mondta a polgármester.
A Turiai Kolbászfesztivál szervezőbizottságának elnöke, Miroslav Atanasković-Toča köszönetet mondott a támogatóknak, valamint a fő védnöknek, Szenttamás önkormányzatának, és hangsúlyozta, nélkülük nem jöhetett volna létre a háromnapos, hatalmas és gazdag rendezvény: ‒ Az idei fesztivál szervezés szempotjából az egyik legjobbnak mondható. Az előző években felmerültek apróbb gondok, amelyekből tanultunk, idénre már ezeket is kiküszöböltük, és a minőségen van a fő hangsúly. A mindössze kétezer lakosú faluba a három nap alatt mintegy 40–50 ezer ember fordul meg. A világ legtávolabbi pontjáról, Amerikából és Ausztráliából is érkeznek vendégek, csak azért, hogy megkóstolják a híres turiai kolbászt. Tíz böllér két napon át folyamatosan töltötte az óriáskolbászt, amihez 2,5 tonna tiszta húst és több zsák fűszert használtak. Ennyi év után mondjuk ki végre, hogy a turiaiak akkora kolbászt tudnak készíteni, amekkorát akarnak. Csak a húst biztosítsa valaki hozzá – mondta mosolyogva a fesztivál első embere.
Az idei rendezvényen a szervezők újra több versenyt beiktattak. Az első kolbászgyúró versenyre tavaly mindössze 9, az idén viszont már 27 csapat nevezett be. A turiai és szenttamási csapatok mellett horvátországi, boszniai és szlovén versenyzők is jelentkeztek. Magyarországról Szenttamás testvérvárosából, Orosházáról jött egy csapat, Békéscsabáról, a Csabai Kolbászklub tagjai, Pécs város képviselői ugyancsak ott voltak a klubsátorban. A szervezők minden csapat számára 5 kg húst és 10 méter sertésbelet biztosítottak, a kolbász elkészítéséhez szükséges felszerelést pedig a résztvevők hozták magukkal. A legnagyobb serleget és az aranyérmet az orosházi csapat vitte haza. A szárazkolbászok versenyére négy kategóriában lehetett benevezni. A falubeliek egymás közötti versenyének győztese Dušan Elesin, az országos megmérettetésen Ivan Terek, a nemzetközi szárazkolbász kategóriában pedig Kmetije Gdinca nyert. A legjobb üzemi kolbászért járó díjat Siniša Rakazov hentesmester vihette haza.
A legtöbben mégis szórakozni, bámészkodni jöttek Turiára, hiszen nagyon sok néptáncsoportot, tamburazenekart, kórust, szólistát hallhattak, láthattak, kipróbálhattak legalább százfajta kolbászt sülve és füstölve, ezenfelül sajtféléket, tejtermékeket, mézet, különféle édességet, egyszóval mindent, ami szemnek, szájnak ingere. A fesztiválon persze italból sem volt hiány. Az árak ‒ a turiai kolbász kivéve ‒ szabadon alakultak, így egy családi ebédet a lacikonyhában bizony nem mindenki engedhetett meg magának. Sebaj, volt olcsó rostélykolbász, amelyet kifliben, mustárral mindössze 150 dinárért kínáltak a Kolbászfesztivál kis házikóiban. S talán épp ennek köszönhető, hogy senki sem ment haza éhen.
Szöveg és fotó: Paraczky László
