A kitartás eredménye: a látás
A szenttamási Könnyű Blanka születése óta mindössze egy százalékban lát, megfelelő dioptria segítségével azonban az általános iskolát a legmagasabb osztályzattal és Vuk-diplomával fejezte be. Jelenleg az úvidéki egészségügyi középiskola harmadikos diákja, és továbbra is jól tanul. A nyári szünidőben egy budapesti gyermekkórházban járt szakgyakorlatra, ahol önkéntes munkájáért külön elismerést kapott. A Könnyű családot egy riport erejéig a karácsonyi ünnepeket megelőzően kerestük fel.
A szenttamási Könnyű Melinda és Zoltán egyetlen gyermeke, Blanka 1998. augusztus 16-án született Újvidéken. Az első két évben a szülők semmi különöset nem vettek észre a gyermeken, az idő múlásával azonban rájöttek, hogy a kislány minden tárgyat közelebb visz a szeméhez, emellett az egyik szeme folyamatosan „sétál”. Egyik orvostól a másikig vitték, mire az egyik újvidéki magánklinikán kiderült, Blanka alig lát valamit.
− Hideg zuhanyként ért bennünket a hír, először szinte el sem hittük. Csak a másodszori vizsgálat után vettük tudomásul, hogy kislányunk egy veleszületett ritka betegségben szenved, amelyet nem lehet kigyógyítani. A klinikán elmagyarázták, pontosan mi a baj, és akkor tudtuk meg, hogy Blankának sokkal nagyobbak a szemgolyói, mint egyébként, és amelyek a fejlődés miatt nem kerek, hanem hosszúkás alakúak, emiatt pedig a szemidegek teljesen deformálódtak. Két éves korában már nagyobbak voltak a szemgolyói, mint egy felnőtt embernek. Ebből kifolyólag a kislány csupán egy százalékban lát, azaz rövidlátó – magyarázta Melinda. Mint mondta, már akkor tudták, hogy a betegséget nem lehet kigyógyítani, viszont műtéttel a folyamat lassítható, emellett pedig erős dioptriával a kislány láthat is. A szülők nehezen nyugodtak bele a diagnózisba, más szakorvosok véleményét is kikérték, de sajnos minden vizsgálat az első szintű eredményeket igazolta.
− Sokan azt mondták akkor, nincs semmilyen segítség, és próbáljunk meg szülőként beletörődni ebbe, mi azonban nem adtuk fel. Azt javasolták, hogy az újvidéki Eliksir szemészeti klinika segítségével próbáljunk kapcsolatba lépni a kalugai klinikával. Ugyanis, mint mondták, a világhírű orosz klinikán meg tudják állítani a látás további romlását, azaz, megakadályozható, hogy a kislány teljesen elveszítse látását. Végül is, az önerőből és adományokból összegyűjtött pénzen 2000-ben sikerült kijutni Oroszországba, ahol két hetes tartózkodásunk alatt Blanka mindkét szemét megműtötték. Mivel a kislány még akkor túl kicsi volt, a műtét pedig nehéz, ki kell emelni, hogy az ottani orvosok munkaidőt nem ismerve lelkiismeretesen dolgoztak, és mindezt látva, tapasztalva visszatért a remény – mesélte a kislány anyukája. A beszélgetésbe többször bekapcsolódott az apuka és Blanka is. Az apuka az oroszországi út és tartózkodás költségeit vázolta fel (ami több, mint 10 000 márkába került), míg Blanka az első emlékeket mesélte el az első-többszörös dioptriás szemüvegével kapcsolatban. Mint mondta, Kalugában mindkét szemébe négy-négy implantátumot helyeztek, hogy megállítsák a szemgolyó növekedését, ezt követően az újvidéki klinikán elkezdték a terápiás kezeléseket.
− Fájdalommentes volt az egész terápia, és úgy lehet elképzelni, hogy egy monitor segítségével különböző színárnyalatokat mutattak. A műtétet követően ugyanis már megvolt az első szemüvegem, és a színek megkülönböztetésével nem volt semmi gond. Ekkor láttam igazából az anyukámat először, akit addig csak a hangjáról ismertem, majd amikor hazaérkeztünk, az emberek között − miután megszólalt − az aput is azonnal felismertem – emlékezik vissza meghatódva a látás első pillanataira Blanka. Mint mondta az első műtétet követően évente négy alkalommal 10‒10 napot töltöttek az újvidéki szemészeti klinikán, ahol különböző terápiás kezeléseket végeztek.
Melinda hozzátette, mint szülők már akkor tudták, és valahogyan bele is nyugodtak, hogy a terápiáktól Blanka ugyan nem fog jobban látni, viszont a szem romlásának folyamata tovább lassítható, illetve megállítható a szemgolyó növekedése, és ez volt a cél. Később már csökkent az évenkénti terápiák száma, sokszor az anyagiak is közbeszóltak. Egyszerűen nem tudtak elutazni Újvidékre, mert nem volt miből. Jómaga kereskedőként, férje pedig kőfaragónál dolgozik, a család csaknem minden vagyonát pénzzé tette a kislány kezelései miatt.
− Mindig valahogy sikerül összespórolnunk annyit, hogy évente legalább egyszer eljussunk terápiára, a másik óriási kiadás viszont a szemüveg volt, ami ugyancsak sokba került. Nem hagyományos, hanem speciális üvegből készült szemüveg kellett, mert az egyszerű szemüveg a nagy dioptria miatt túl súlyos lett volna, amit a kislány orra egyszerűen nem tudott volna megtartani. Így is gond lett, mert közben a fülét kisebezte a szemüveg szára, és erre külön kellett költeni, szóval, nagyon nehéz anyagi helyzetbe került a család, ami miatt teljesen abbahagytuk az egészet – sorolta az anyuka.
Közben egy sor dolgot elmesél, hogy mi mindennel szembesültek, amikor Blanka óvodába, majd iskolába került. Nagyon oda kellett figyelni, hogy a kislány nehogy megüsse a fejét, nem volt szabad hirtelen lehajolnia, nehezet emelnie, szaladgálnia a többi gyerekkel, egyszóval bonyolultabb lett az egész család élete, hiszen ezeket a dolgokat egy 5-6 éves gyerek nagyon nehezen érti meg. A másik oldalon viszont elkezdtek többet foglalkozni vele, többet tanultak, olvastak, és egy csomó olyan dolgot csináltak, amelyeket követően a kislány nem maradt le a saját korosztályától.
−Amikor iskolába kerül, már írni, olvasni is tudott, viszont jött egy csomó „új probléma”, hiszen eltört a szemüvege, kisebesedett tőle a füle, a növekedés miatt pedig újra terápiára szorult. Közben tehát mindannyian megtanultunk újra szembesülni a dolgokkal, ami egy cseppet sem volt könnyű. Viszont Blanka sokat segített nekünk azzal, hogy nagyon jól tanult, és bár továbbra is mindössze egy százalékban lát, a nyolcadikat az iskola egyik legjobb diákjaként fejezte be – emlékszik vissza Melinda. Mint mondta, 2008-ban Újvidéken két újabb szemműtétre volt szükség, mert a retina nem kapott elég vért és sorvadásnak indult, amit lézeres műtéttel megakadályoztak. A műtétet újabb stimulációk azaz kezelések követték.
2009-ben Blanka édesanyjával újra Kalugába utazott, ahol újabb műtétre került sor. Újabb implátumokat építettek be, most mindkét szemében 8-8 drb van. Ugyanis a pubertáskor kezdetén Blanka szervezete hirtelen fejlődének indult, közben pedig erőltetett látása újra legyengült, és fennállt a veszélye annak, hogy teljesen megvakul. A műtét ezúttal (nem számítva az utat és az egyéb költségeket) 4000 euróba került. Újra stimulációk következtek, amelyekből a közelmúltig több is volt. A 2015 októberében végzett vizsgálatok alapján Blanka jobb szemén -18, bal szemén pedig -15-ös dioptriát viselt, melyek segítségével a jobb szemére 80 %-ban, a bal szemére pedig 60%-ban lát. Az említett segédeszközök nélkül a kislány mindössze 1%-ban lát.
− Ezúton is szeretnék mindenkinek köszönetet mondani, aki bármilyen módon segített nekünk. A családunknak, a községnek, az ismert és ismeretlen támogatóknak, a humanitárius rendezvények szervezőinek és minden jóakaratú embernek, aki bármilyen módon hozzájárult a kislány gyógykezeléséhez, és akár anyagilag, akár lelkileg támogatott bennünket − tette hozzá Melinda.
A beszélgetés többször is megszakad, az anyuka és az apuka is néhány percre elnémulnak. Talán szavak után kutatva szeretnék kifejezni a szülői szeretet határtalanságát, vagy a családi összefogás erőbe öntésének receptjét. Közben fogy az időközben elkészült kávé és tea. Blankához fordulok, aki immár kamasz fejjel, de szinte irigyelésre méltó felnőtti komolysággal hallgatta a beszélgetést. Úgy látom, teljesen átérzi a helyzetet, egy cseppet sem könnyű gyermekkora, felnőtté válása küszöbén is folyamatosan mosolyog.
− Korán megtanultam a kontaktlencse használatát és karbantartását. Este mindig lerakom őket, külön az erre a célra készített folyadékba, reggel pedig a tisztítás után felrakom mindkettőt. ezzel indul a napom – mondja. Közben elárulja, hogy ugyanolyan gyerek volt mint a többi, szeretett csintalankodni is. Egyszer a barátnőjénél játék közben elesett, és odacsapta a fejét a betonhoz, de szerencsére nem történt nagyobb baj. Nagyon szeret olvasni, teljesen mindegy, hogy mit: − Számítógépezni nem szabad sokat, tévézni sem, így csak az olvasás marad. A nyáron egy hónapig hatodmagammal Budapesten, az ottani gyermekkórházban voltunk szakmai gyakorlaton, fantasztikus volt, nagyon jól sikerült minden. Hogy mit szeretnék csinálni tovább az életben? Nagyon szeretnék az egészségügyi pályán maradni. Orvos az nem leszek, mert folyamatosan láttam és látom, hogy mit csinálnak. Inkább egészségügyi nővér, mentős szeretnék lenni, és segíteni a rászorulókon. Úgy érzem, ehhez van tehetségem, szeretem, és tudnám csinálni.
Decemberben Blanka egy újabb újvidéki szemműtéten esett át, mert a nagy dioptria, továbbá a meghosszabbodott szemgolyó miatt megsérült a retina központi része, pontosabban az a rész, amely minden embernél a minőséges látást szavatolja. A műtéttel a halántékon lévő véredényeket hidalták át, ami által a retina több „táplálékot” kap, ezzel együtt pedig hosszabbodik a retina idegeinek élettartama. Maga a beavatkozás 800 euróba került, amit két alkalommal mágneses és lézeres stimuláció követ majd 2016-ban (egyenként 50.500 dinárba kerülnek).
A Könnyű család előtt tehát egy újabb pszichikai, fizikai és nem utolsósorban anyagi kihívás áll. Blanka harca a látásért tovább folytatódik.
Paraczky László
