Megérteni 1956 lényegét
2016. december 14-én, szerdán a Kontaktzóna programsorozat keretében az újvidéki Bölcsészettudományi Kar mozitermében az Európa Kollégium drámai szekciójának tagjai bemutatták a „Földtömte szájuk némán kiált időtlen esküt…” című előadást.
Az Európa Kollégium Társulatának az 1956-os forradalom 60. évfordulójára készült darabját Patyerek Réka rendezte, aki portálunknak adott nyilatkozatában kifejtette, a csapat az első siker után úgy döntött, az Európa Kollégium Társulata néven tovább fog dolgozni. Az új előadás témája már megvan, amivel a jövő évi amatőr színjátszók versenyén szeretnének részt venni.
‒ A történelmi darab a kollégiumban lakó diákok közreműködésével készült, első bemutatónkat is ott tartottuk az idén októberben. Minden várakozáson felüli sikert aratott, melynek kulcsa szerintem abban van, hogy ‒ mint ahogyan annak idején ‒ most is egybeforrtak a generációk, nem látszódnak a különbségek. A kohéziós erő annyira összekovácsolta a társaságot, hogy úgy döntöttünk, mi alkotjuk majd az Európa Kollégium Társulatát. Az előadásban csak kollégisták szerepelnek.
A kérdésre, hogy mekkora kihívást jelentett a darab forgatókönyvének megírása, a fiatal rendező elmondta, igen kemény fába vágta a fejszét, ugyanis a forradalom számos színpadi változata mellett újszerűt szeretett volna alkotni, más perspektívából akarta megvilágítani a történteket: ‒ Úgy gondolom, ez sikerült is. Elsősorban az audiovizuális elemeknek, de magának a társulatnak köszönhetően is. Rendkívül élvezetes volt az alkotói folyamat, ugyanis egy olyan történelmi eseményt vihettem színre, melyben egyetemisták vettek részt, közel állt hozzám/hozzánk a forradalmárok gondolata/akarata – magyarázta az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék hallgatója.
‒ A darab a mindenkor aktuális szabadság kérdését állítja középpontba, ennek fontosságát hangsúlyozza. Üzenet ez a mának is?
‒ Nyilvánvalóan üzenet. Elégendő idézni Heltai Jenőt: „Míg több jut egynek, másnak kevesebb, nincs még szabadság, éget még a seb. Amíg te is csak másnál szabadabb vagy, te sem vagy még szabad. Te is csak… Gyáva rab vagy.”
A színvonalas előadás amellett, hogy méltó módon állít emléket a hatvan évvel ezelőtti eseményeknek, segít abban, hogy a darab alkotói, szereplői és nézői átérezhessék és megérthessék a huszadik századi magyar történelem legnagyobb és legfontosabb eseményét.
Arról, hogy a szereplők hogyan élték meg a darabot, a Magyar Tanszék két második évfolyamon tanuló hallgatóját faggattam:
Bicók Lilla elmondta, az egész úgy kezdődött, hogy Danyi Zsuzsanna nevelő felkérte, mutassa be a kart a negyedikeseknek: ‒ Sejtem, hogy tetszett neki az előadásmódom, mert megkérdezte, hogy részt vennék-e a készülő darabban. Rábólintottam. A próbák már szeptember elején megkezdődtek, mégpedig úgy, hogy kezdetben csak felolvastuk a szöveget, amit persze az idő múltával fejből is meg kellett tanulnunk. Különös volt számomra, hogy senkinek nem volt konkrét szerepe, mindenki egyszerűen egyetemista volt. Még különösebbnek tűnt az, hogy eleinte nem igazán értettem a lényeget, hiszen a forradalom jelentőségéről igen keveset tanultunk az iskolában. Ebből kifolyólag pedig csak később értettem meg, hogy ez a néhány nap nem egyszerű lázadás volt, gyökerei sokkal mélyebbek, következményei pedig méginkább – magyarázta Lilla. A kérdésre, hogy a közönség hogyan fogadta a darabot elmondta, nagy visszhangja lett, ugyanis az eddigi öt előadás alatt sokan állva tapsoltak, de olyanok is voltak, akik megsiratták az egészet: ‒ Szerintem az itteni történelemkönyvek nem foglalkoznak eleget ezzel a témával, a tudásunk kimerül a Szabadság szerelem című filmben és néhány más adattal. Van ugyan kivétel, de szerintem egy itt élő átlagos fiatal nem igazán érti a témát, és ezért jó, hogy a darab által kifejtsük, bemutassuk a lényeget – mutatott rá Lilla.
Szeles Anita szeptember végén kapcsolódott be a próbafolyamatokba: ‒ A darabban nincs minden szereplőnek neve, csak a színészi játékból tud a néző következtetni arra, hogy ki milyen szerepet kapott. Én vagyok az, aki elsőként ki akar lépni a csapatból, amikor felmerül a fegyveres felkelés lehetősége. Később, amikor kiderül, hogy az akkori politikai vezetők becsapták a népet, mert szövetkeztek a szovjetekkel, többen kilépnek, viszont jómagam vagyok az, aki biztatja az embereket, hogy pár nap múlva minden jobb lesz – magyarázta Anita. Hozzátette: ‒ Ha összegezni kellene az egészet, leszögezhető, hogy a szerepnek köszönhetően sikerült jobban átérezni az '56-os eseményeket, és arra is rájöttem, miért uralkodik folyamatos feszültség és nagyfokú szomorúság a jelenetekben. A szövegek mindegyikünkre nagy hatással vannak. Úgy gondolom, az utolsó jelenet teszi fel az i-re a pontot, éppen azért, mert ott a mozdulatok kapnak nagyobb szerepet.
A másodéves hallgató elmondta még, hogy a közönségtől az eddigi bemutatók során hatalmas tapsot kaptak, és valamennyien feszült figyelemmel kísérték végig az eseményeket. A szabadkai közönséget is nagyon meghatotta a darab, hiszen olyan személyek is megnézték az előadást, akik közvetlen átélték 1956-ot. Véleménye szerint az itteni fiatalok nem igazán ismerik az '56-os forradalom történetét, mert nem iskolai tananyag.
A „Földtömte szájuk némán kiált időtlen esküt…” című előadásban részt vevő kollégisták: Szereplők: Bicók Lilla, Hajnal Beáta, Maletaški Krisztina, Sarnyai Dorottya, Szeles Anita, Szűcs Orsolya, Balog Dániel, Fajka Tamás, Lipta Csaba, Lakatos Adrián, Pletikoszity Árpád, Szedlár Erich, Turza Szabolcs.
Énekes: Magyar Réka
Zenekar: Bolyos Miklós, Sterbik László, Szőnyi Csongor, Györe Szabolcs
Hangmester: Bukosza Ferenc
Rendező és forgatókönyvíró: Patyerek Réka
A műsor létrejöttét segítette: Sterbik László (zenei szakértő és főmunkatárs), Bolyos Miklós (zenei szakértő), Szedlár Erich (jogi konzultáns), Turza Szabolcs (történelmi szakértő).
Paraczky László
