Fekete normalitás fekete-fehér kontextusban
Fehér Miklós és Kincses Endre volt a 2017. évi
Gion Nándor Napok második rendezvényének vendége
A szenttamási Gion Nándor Napok elnevezésű rendezvénysorozat hagyományosan minden év februárjában kerül megrendezésre. Az idei rendezvény második estjét február 18-án a Népkönyvtár színültig megtelt olvasótermében tartották, vendége a zentai Fehér Miklós író és Kincses Endre grafikai tervező, egyetemi hallgatók voltak. Bemutatásra került Fehér Miklós Fekete normalitás című regénye, a Gion Nándor Emlékház ifjúsági regénypályázatának 2015-ös, díjnyertes alkotása. Kincses Endre grafikai tervező munkája első díjat nyert a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség 2016. évi legszebb vajdasági magyar könyv pályázatán a gyermek- és ifjúsági kiadványok kategóriában.
Az estet a Horváth Futó Hargita, a Gion-pályázatok koordinátora és a kötet szerkesztője nyitotta meg, aki elmondta, hogy a tanári pálya szépségét a tanítványokkal, a fiatalokkal való őszinte, fiatalos kommunikáció adja meg, tanárként és az irodalmi pályázatok, rendezvények szervezőjeként maga is azt kutatja, keresi a fiatalokban, hogy miben tehetségesek, s ezt a tehetséget hogyan lehetne kibontakoztatni és a közösség szolgálatába is állítani. Ennek a tanári munkának, attitűdnek az eredményét mutatta az irodalmi est szereplőinek felállása is, hiszen a műsor résztvevői egy kivételével mind az ő (egykori vagy mostani magyar tanszékes) diákjai.
A fiatal művészekkel közvetlenül a könyvbemutató előtt beszélgettünk. Az első kérdések a regény keletkezésére vonatkoztak, amiről Fehér Miklós szinte egy mondatban elmondta, hogy a sok kis apró gondolat feljegyzéséből mintegy fél éves „szünet” után kovácsolódott össze a könyv: ‒ Az irodalom felé fordulásom tulajdonképpen novellaírással kezdődött, amiből össze is jött egy nagy halom. Félretettem egy időre az egészet, majd rájöttem, hogy tudnám folytatni, ugyanis időközben úgy éreztem, sok karakter és történet van még bennem, amit el tudnék mesélni ugyanebben a sorban. Hozzá is fogtam, de közben újra félretettem, és újra elkezdtem novellákat írni. Közben jegyzeteltem. Amikor elém került a Gion Nándor Emlékház regénypályázata, úgy gondoltam, beküldöm a kéziratot. A kiírásban január végi határidő szerepelt, de annyira belemélyültem, hogy már december folyamán összeállt az anyag a könyvhöz. Valahogy nem voltam megelégedve, kibékülve az egésszel, s mivel volt időm, még egyszer átnéztem, és elég sokat javítottam rajta. Miután megtudtam, hogy díjnyertes lett a pályázatom, a zsűritagok és a kiadó által átolvasott kézirat a nyomtatás előtt további átalakításokon és csiszoláson ment keresztül. Ami pedig a könyv illusztrációit illeti, a Vajdasági Szép Magyar Könyv Díj szerintem igazolja, hogy legjobb barátom, Kincses Endre személyében jól választottam – foglalta össze első könyve rövid történetét a fiatal szerző. Mint mondta, a fiatal pályakezdők számára nincs különösebb „recept” a könyv megírásához: ‒ Amikor bevillan egy-egy gondolat, azt le kell jegyzetelni, és idővel eköré kell építeni a történetet. Sok jegyzet, sok apró történet később mozaikkockánkét áll össze, és képezi a történetet vagy történeteket, ezzel együtt pedig átadhatjuk mondanivalónkat az olvasónak. Ennyire egyszerű az egész – tette hozzá mosolyogva Miklós. Közben pedig kiemelte, nagy bátorságra is szükség van, hiszen ha valaki elkezd írni, szinte azonnal el kell döntenie, hogy magának vagy a nyilvánosságnak ír-e. Mert ez egyáltalán nem mindegy: ‒ Végig kell járni a lépcsősorokat, amit úgy érzem, én elég gyorsan megtettem. Vagyis először apróbb szövegeket, novellát, esszét vagy éppen verset kell publikálni, elolvasni a visszhangot, a kritikát vagy tanácsot, és csak akkor vágjunk neki, ha nem riaszt vissza elképzelésünktől semmi. Ez az a bizonyos bátorság. Innentől pedig kirobbanhat az emberből bármi, innentől már lehet fejlődni, erősödni. Ha viszont csak a fióknak ír az ember, az nem hoz sem fejlődést sem előrehaladást – mutatott rá a fiatal szerző.
Arról, hogy hogyan néz ki az, amikor egy fiatal író a legjobb barátját kéri fel illusztrációk készítésére, Kincses Endre elmondta, nagy megtiszteltetés, hogy a kölcsönös baráti bizalom éppen ilyenkor van a tetőfokon, amikor támogatni kell a másik pozitív törekvéseit, és segíteni az elképzelések megvalósításánál. Neki ez megadatott, és nem kis elégedettséggel nyugtázta, hogy a közönség egyből befogadta a kötetet egy egésszé tevő munkáit: ‒ Az egész hasonlóképpen működik mint az írás, persze a kettő merőben más-más fogalom. Ez (is) úgy kezdődik, hogy az ember egy reggel felébred, és kipattan az agyából valami, amivel elkezd külön foglalkozni. Akár a jegyzeteknél, ez is idővel csiszolódik, kristályosodik, ugyanis itt is jelen van egy bizonyos letisztulási folyamat. Miután elolvastam a kéziratot, a dolgok vizuálisan is megjelentek előttem, ugyanis eléggé vizuális típus vagyok, mindent el tudok képzelni alakban is. A könyv minden kis részét összeraktam a fejemben, akár egy asszociációs játékot, amit a szerző leírt, kiírt magából. Sokat jelent, hogy közel állt hozzám az a világ, amit Miki leírt, megfogalmazott – mondta a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának másodéves hallgatója. Hozzátette, leginkább ceruzával dolgozik, ami fehér alapon fekete színt jelent, vagy fordítva. A könyv fedőlapja és a benne lévő illusztrációk pedig olyannyira összefüggnek magával a történettel, hogy tökéletesen elénk tárják a szerző mondanivalójának lényegét.
Arról, hogy pénteken egy nem mindennapi könyvbemutatónak lehettünk szem- és fültanúi, a könyv borítójával összhangban fekete-fehér öltözékben szereplő moderátorok-egyetemi hallgatók, Kraszulyák Orsolya, Horváth Márta, Kiss Tamás és Kiss Natália gondoskodtak. A vendégekkel való beszélgetés folyamán ugyanis a jelenkori komoly és nehéz gazdasági helyzet, az írás, a publikálás és a művészi hajlam kibontakozása, továbbá a prózai gondolatmenetek rögzítése mellett teret kapott a fiatalok mai szemléletmódja és persze a humor is. Az estet Munjin Diana (akusztikus gitár), Aleksandra Tolić (fuvola) és Kovács Blanka (ének) tették még hangulatosabbá, többek között a regényszöveg Cseh Tamás-intertextusának interpretációjával. A könyvbemutató végén felzúgó vastaps az est szereplőinek és a szervezőknek szóló elismerést fejezte ki.
Tekintettel arra, hogy a farsang időszakában járunk, a program a helyi Lugas vendéglőben a könyv címének és borítójának apropóján kötelező fekete-fehér öltözékben való megjelenéssel egy kiváló hangulatú retró partival folytatódott, amelyen a múlt század 70-es, 80-as nagy pop-rock és diszkóslágerei mellett a késő éjszakai órákig szórakoztak és táncoltak a jelenlévők.
Paraczky László
