Szakácskönyv-bemutató gyermekeknek
Gyerekek részére írt szakácskönyvet Paskó atya. Az Orchidea Nők Egyesülete által szervezett könyvbemutatót pénteken este a szenttamási Vadászotthonban tartották.
Paskó atya elmondta, nem is annyira a receptek miatt, hanem elsősorban családépítő szándékkal írta legújabb, gyerekeknek szóló szakácskönyvét. Saját gyermekkorának ízvilágát és a régi emlékeket igyekezett olvasmányosan megörökíteni: − Amit egy plébánosnak a plébánián végeznie kell a szentségek kiszolgáltatása mellett az a közösségépítés. Ebben a közösségépítésben a gasztronómiának fontos szerepe lehet. Nekem úgy alakult az életem, hogy már kisgyermekkoromban szimpatikus volt számomra a szakácskodás, édesanyám ugyanis hivatásos szakács volt. Amikor megkérdezték tőlem, mi leszek, ha nagy leszek, nem azt válaszoltam, hogy tűzoltó leszek, mint édesapám, hanem azt, hogy szakács. A gaszronómia iránti rajongásom és szeretetem azóta megmaradt, és amióta plébános vagyok Kelebián, felhasználom és felhasználtam a közösségépítésben. A gyerekeknek írt szakácskönyv eszköz lehet a nagycsaládosok kezében is, egy olyan eszköz, amelyről meg vagyok győződve, hogy nagyon fontos. A gyermeknevelés tele van kalanddal, szépséggel, viszont óriási felelősség is, hiszen csakis tőlünk függ, hogy a felnövekvő generáció milyen lesz.
Kiemelte, amikor ezt a szakácskönyvet megírta, a saját gyermekkorát idézte fel, azokat a pillanatokat, amelyeket szüleivel töltött. Ezek azok a pillanatok, amelyeket a családi asztalnál, ünnepekre készülve, az ünnep hangulatát idézve, az iskolából hazaérve megjelennek a sütemények készítésénél. Anyu pedig a torta készítésénél megengedte, hogy a tortazsákból én tegyem rá a díszeket. Micsoda öröm volt az! Egész másképp ettem azt a süteményt, amiben nekem is volt részem, ugyanakkor másképpen azt, amit csak anyu készített. Ezeket az élményeket felelevenítve megfogalmazódott bennem egy dolog, hogy a mai kor embere a saját egzisztenciája után szalad, azaz nincs időnk egymással foglalkozni, Olyankor mindig azt mondjuk, hogy „bezzeg az én időben nem így volt”. A gyerekeknek ehelyett inkább alternatívát kell felkínálni: például a család most egy ünnepre készül. Készülünk a karácsonyra, készülünk adventre, együtt sütünk és főzünk. A vasárnapi hangulatokat, az elmaradhatatlan húslevest sültkrumplival, pecsenyével, húsokkal, kompótokkal elkészített vasárnapi ebéd idézi. Mert igaz, hogy egész héten mindenki szalad a munka és kötelessége után, de a vasárnap legyen szent és sérthetetlen. Idézem a parancsolatot: Megemlékezzél arról, hogy az Úr napját megszenteljed!
Az interaktív könyvbemutatón Paskó atya újra gyermekkorát idézte, amikor a családnak volt ideje elmenni a szentmisére, és többfogásos ebéd volt az asztalon: Nagyon szomorú vagyok amikor azt hallom, hogy ma már a családok nem ülnek vasárnap egy asztalhoz. Az együtt eltöltött pillanatok, a közös főzőcskézés, az otthon melege, s amikor a konyhát belengi család kedvenc süteményének az illata, olyan élményeket ad az ember életében, amelyek alkalmassá teszik, hogy később ő is megteremtse a saját családjának és a saját életében ezeket a dolgokat. Éppen ezért, ha mindezt egy kisgyerek nem tanulja meg a felnőttektől, akkor később nem lesz mit felelevenítenie, megélnie.
A könyvet Szalai Attilla illusztrátor grafikái színesítik. A képekből ítélve pedig a gyermek el tudja képzelni, milyen receptről lehet szó, és azt is, hogyan kell elkészíteni. Vagyis fel tudja eleveníteni, egyesíteni a szöveget a fantáziavilágával.
Paraczky László (Fotó: Rind P. Laura)
