Szerbiában még mindig szőnyeg alá söprik a szemetet
A Verbászi Ökológiai Mozgalom szervezésében A hulladék biztonságos tárolása elnevezéssel kerekasztal megbeszélést tartottak tegnap Verbászon. Az összejövetelen jelen voltak Verbász, Belgrád, Újvidék és Óbecse üzleti vállalkozásainak képviselői, a verbászi és kishegyesi kommunális vállalat képviselői, a Verbászi Alapfokú Bíróság képviselői, a cservenkai és verbászi civil szervezetek képviselői, továbbá a Kozma és Damjan Egészségügyi Szakközépiskola és a Žarko Zrenjanin Gimnázium diákjai.
A tanácskozás moderátora Vladimir Babić, az újvidéki Eko-Hemik cég hulladékgazdálkodási és vegyianyag-tanácsadója volt, aki vitaindítójában értékelte a hulladékgazdálkodási terület állapotát Szerbiában, majd segített tisztázni a résztvevők kétségeit a hulladékgazdálkodás sajátos problémái iránt. Az összejövetelen jelen volt Slaviša Božović, a verbászi Komunalac Közvállalat hulladékgazdákodással megbízott szakembere, aki egyúttal tagja annak a községközi munkacsoportnak, amelyben az újvidéki és verbászi községeken kívül Szenttamás, Temerin, Belcsény, Bácspalánka, Zsablya és Bácspetrőc képviselői egy közös, újvidéki regionális szemétlerakó létrehozását dolgozta ki. Mint felszólalásából kiderült, a 2010-ben alakult munkacsoport ezen a téren nem tud konkrét eredményeket felmutatni.
A környezetvédelem elképzelhetetlen anyagi források nélkül. A szemétlerakó fenntartása pénzbe kerül. Hogy ezt ki fizeti? Hát a szennyező! A cégek, a polgárok és az állam. A szennyező által történt megfizettetés az egyetlen helyes és fenntartható környezetvédelmi elv – szögezte le a szakember.
A hulladékgazdálkodási üzletágban nincs óriási nyereség. Előfordulhat, hogy a köz- és magánszféra között partnerség jön létre, de meggyőződésünk, és több alkalommal már nyilvánosan is meggyőződhettünk, hogy a korrupció jelentős mértékben lévő jelenléte és a jogállam hiánya miatt ezek a kapcsolatok Szerbiában nem tartósak, hangzott el a keddi ülésen.
Olyan javaslat is elhangzott, hogy a háztartások számára veszélyes hulladék nagymértékű ártalmatlanítására szlovén modellt lehetne alkalmazni. A szlovének ugyanis egy olyan rendelkezést vezettek be, miszerint a veszélyes hulladék elszállítását a kommunális vállalat előre számlázza, a szállítás pedig évente kétszer történik. A vállalat dolgozói a háztartásokban összegyűjtik a ilyen jellegű hulladékot (zseblámpa-elemek, villanyégők, akkumlátorok, régi elektromos készülékek stb.), a munkafolyamat viszont a polgároknak is egyfajta motivációt jelent, hiszen az elszállítást előre és alig észrevehető összegben kifizették. Ezáltal a kommunális vállalatok is jelentős problémát oldhatnának meg, hiszen nem keveredne a kommunális és a veszélyes hulladék a földön, vízben és a levegőben, tehát egészségesebb környezetet biztosítanánk saját magunknak.
Nem áll az az állítás, hogy Szerbiában nem tárolható a veszélyes hulladék, és ezért ki kell szállítani külföldre. Az illetékes minisztérium és a tartomány ezidáig mintegy 200 engedélyt adott ki a veszélyes hulladék kezelésére, tehát Szerbia képes arra, hogy a területén felgyülemlett hulladék 98%-át kezelje. Csupán néhány típusú veszélyes hulladékot, ideértve az alacsonyabb vagy magasabb koncentrációjú higanyt tartalmazó hulladékot nem veszik át a hulladéklerakodó üzemek, az összetett és mindenekelőtt drága újrafeldolgozási folyamat miatt.
A Környezetvédelmi Ügynökség a szennyezőforrások nyilvántartásán keresztül pontosan figyelemmel kíséri az üzleti vállalkozások által ,,termelt” veszélyes és nem veszélyes hulladékok megjelenését, mozgását és ártalmatlanítását. Amint a hulladék elhagyja a gyár területét, azonnal a minisztérium nagyítója alá kerül. Amennyiben a gyár üzemel, és semmilyen hulladék nem hagyja el a területét, az azt jelenti, hogy a hulladékot elásták a saját udvarukban vagy a szomszédnál. És ha ezt követően senkit sem büntetnek meg, az arra utal, hogy valamelyik tisztviselő kapott egy borítékot. Amennyiben tehát azt látjuk, hogy a média óriási figyemet szentel egy-egy veszélyes hulladéktároló felfedezésének és kiásásának, először a felügyelőséget kell megkérdezni, meglátogatták-e már a felügyeletért és engedélyezésért felelős ügyintézőt.
A kerekasztal-megbeszélés záradékaként a jelenlévők leszögezték: a politikának egyszerűen nem áll érdekében a környezetvédelem civilizált módon való szabályozása, ami megakadályozná a természetre és a polgárok és egészségére gyakorolt káros hatásokat. Minden községben vannak környezetvédelemre szánt eszközök, azonban ezt a pénzt főleg a költségvetés foltozására és politikai spekulációkra fordítják, közben pedig az ország polgárai saját szemetükkel mérgezik magukat.
Paraczky László (Fotó: R. Dj.)
