November 25-e, a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja
A nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja elnevezésű emléknapot már 1981 óta minden évben november 25-én tartják a nők elleni erőszak felszámolásáért küzdő aktivisták. Az ENSZ Közgyűlése 1999 decemberében döntött arról, hogy ezt a napot a nők elleni erőszak világnapjává tűzi ki, azzal a céllal, hogy ezen a napon az országok is hívják fel az állampolgárok figyelmét erre a súlyos problémára.
A világnap alkalmából a szenttamási képviselő-testület elnöke, Milena Alargić nyílt levéllel fordult a nyilvánossághoz, amelyben felhívja a figyelmet, hogy a nők elleni erőszak − legyen az nemi erőszak, családon belüli erőszak, vagy annak bármilyen formája – bármennyire is annak tűnik, többé már nem lehet tabutéma. Szerinte nyilvánosan és folyamatosan beszélni kell róla, és szakemberek bevonásával foglalkozni kell ezzel a társadalmi problémával.
Az elmúlt néhány évben a szenttamási Szociális Központ és a helyi rendőrállomás dolgozóinak bevonásával több tribünt is szerveztünk a nők elleni erőszakról. Idén a járvány miatt elmaradtak az összejövetelek, viszont a helyi Ifjúsági Iroda kezdeményezésére sikerült egy online előadást rögzíteni, és arra kérjük a fiatalokat, hogy nézzék meg. Az erőszak napjainkban a társadalom minden rétegében jelen van, az erőszakoskodó lehet gazdag, vagy szegény, értelmiségi, tekintélyes polgár… Az erőszak problémája leginkább az alacsonyabb társadalmi rétegekhez kapcsolódik, mert jobban észrevehető, de ez nem téveszthet meg bennünket.
Mindannyian szeretnénk hinni abban, hogy a környezetünkben nincs jelen az erőszak, ha mégis, akkor legtöbbször szemet húnyunk felette. Valahogy úgy vagyunk vele, hogy ez magánügy, hogy a probléma (majd) megoldódik, s gyakran valamiképpen igazoljuk is a bántalmazót: hogy sokat dolgozik, ideges, fáradt, problémái vannak stb. Sőt, amikor egy-egy ügy nyilvánosságra kerül, az erőszakoskodó helyett inkább az áldozatot kritizálják. A nők elleni erőszakot először általában a rokonok, barátok, vagy a szomszédok veszik észre, legtöbbször az áldozat az utolsó, aki jelenteni meri a problémát. Ezért hangsúlyozni kell, hogy a nők elleni erőszak soha nem (lehet) magánügy, hanem a társadalom és a közösség problémája, és mindannyiunk felelőssége. Nagyon fontos, hogy felhívjuk a társadalom figyelmét az erőszak problémájára, bátorítani és segíteni kell az erőszak áldozatait, és fel kell jelenteni az elkövetőt.
Az erőszak elleni harcról nem csak ilyenkor fontos beszélni, hanem egész évben dolgozni kell a probléma megoldásán. A társadalmi légkör változásainak aktív folyamatába, amelyben a nők leggyakrabban alárendelt helyzetben vannak, mindenkinek be kell kapcsolódni: a befolyásos egyéneknek, neves közéleti személyiségeknek, a szakmai képviselőknek, sőt olyan áldozatoknak is, akiknek sikerült kijutniuk az erőszak „bűvös köréből”. A nők elleni erőszak elfogadhatatlan, semmi sem indokolhatja, a nemi erőszak védelmére és megelőzésére irányuló rendszernek pedig hatékonyabban kell(ene) működnie.
Állami szinten hatalmas előrehaladás történt, azonban tennivaló van még bőven, így pl. egyenlő feltételeket kell teremteni a nőknek és a férfiaknak is. Nagyon fontos, hogy több nő legyen azokon a helyeken, ahol fontos döntéshozatalok, és pénzügyi határozatok születnek. Fontos, hogy harcoljunk a toleranciáért, hogy több nő kapcsolódjon be a politikai és a közéletbe, hogy több női vállalkozónk legyen. Fontos továbbá, hogy minden nő érezze azt, hogy nincs egyedül, hogy több önbizalma legyen, hogy felismerje saját értékét és erejét, fogalmazott a szenttamási képviselő-testület elnöke. Ismételten felhívta a nők figyelmét a már említett tribünkre, és arra, hogy bármilyen erőszak éri őket, forduljanak bizalommal az illetékesekhez és a szakemberekhez.
P. L.
