„KÜLDETÉSEM VAN”
Augusztus 22-24 között háromnapos ,,mozgó” képzési konferenciát szervezett a Boldogasszony Iskolanővérek magyarországi rendtartománya a Vajdaságban, ahol három településen – Nagybecskereken, Muzslyán és Nagykikindán – látnak el szolgálatot a rend tagjai. Az iskolanővéri intézmények megközelítőleg háromszáz munkatársa mellett, az MNT szervezésében, száz vajdasági magyar pedagógus is részt vett a képzésen.
A szenttamási Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskolából egy osztálytanító és három tanár volt jelen a konferencián, amely 22-én Aracson vette kezdetét egy nyitó szabadtéri szentmisével, majd Nagybecskerekre utaztunk, ahol a váronézés után előadásokon vettünk részt a székesegyházban. Este Péterváradra utaztunk, ahol a vár teraszán fogyasztottuk el a vacsorát, amelyhez a jókedvet a Juhász Zenekar valamint Maurer Oszkár finomabbnál finomabb borai biztosították.
Másnap hajóúton vettünk részt, az Al-Duna mentén két hajóval keltünk útra. Bátorságnak nevezték el az óvópedagógusok és tanítók hajóját, a Bizalom nevű hajón pedig a tanárok kaptak helyet. A közel hat órás utazás során különböző előadások, illetve műhelyek zajlottak. A neves magyarországi, valamint erdélyi előadókon kívül, mint például dr. Tornay Krisztina M. Petra képzésvezető Debrecenből, Dr. Katona György egyetemi docens, kutató Sopronból, Guba András piarista szerzetes, tanár, szupervízor Budapestről, Nagy Éva M. Vera művész tanár, misszió-vezető Szovátáról, Vajdasági előadóink is voltak: Bogdán József papköltő, Raffai Judit néprajzkutató, Toldi István mesemondó, valamint Éli atya, Elias Ohoiledwarin verbita szerzetespap személyében, aki jelenleg Nagybecskereken teljesít szolgálatot. Az előadások közötti szünetekben a Vaskapu – szoroson keresztül nyomon követhettük Széchenyi István gróf útját a galambóci szurdokkal, a Babakáj sziklával, a Kis- és Nagy Kazán-szorossal, megpillantottuk a Mrakónia kolostort, Decabal dák király sziklába vésett fejét, valamint a Baross és Traianus emléktáblákat. Orsova felé közeledvén mindannyian a hajó fedélzetéről csodáltuk a tájat és különböző dunai dalokat énekelve hagytuk el a Bátorság hajót, majd újra buszokra szálltunk, és indultunk vissza a szálláshelyünkre, Újvidékre. A buszon továbbra is a kulturális témájú ismereteinket bővítettük, majd Toldi István bácskertesi mesemondó jóvoltából szebbnél szebb meséket hallgattunk.
A konferencia 24-én a Karlócai Béke Templomban egy szabadtéri zárószentmisével, valamint az impozáns Duna Vendéglőben elfogyasztott ebéddel ért véget. Minden, amit láttunk, hallottunk, kóstoltunk, amit átéltünk, felbecsülhetetlen számú „kreditponttal” gazdagít bennünket. Hálásak vagyunk a szervezőknek, hogy ilyen csodálatos élmények részesei lehettünk, bár nagyon kimerítő volt a sok utazgatás, de lélekemelő és építő jellegű napokat éltünk meg, és valóban meggyőződtünk róla: KÜLDETÉSÜNK VAN!
Süge Katalin, angol szakos tanár
