Kultúra

Budapesti diákok léptek fel Szenttamáson

A Lenkin prsten rendezvénysorozat keretében csütörtökön, november 14-én 20 órai kezdettel a szenttamási Zsebszínházban bemutatták az Ábrándok vonata (Sudbine u magli) című szerb nyelvű előadást. A darab a budapesti Nikola Tesla Szerb Tannyelvű Általános Iskola és Gimnázium Suncokret Színjátszó Körének és a Magyarországi Szerb Színháznak a közös produkciója.

A budapesti diákok Lásztity Jovánka, a Nikola Tesla Szerb Tanítási Nyelvű Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium és Könyvtár igazgatója kíséretében érkeztek Szenttamásra. Az előadás tartalmáról szólva az intézmény vezetője elmondta, az, hogy éppen Vajdaságba jöttek, a magyarországi szerbek számára különös jelentőséggel bír, ugyanis a tartomány közvetlenül is érintett volt abban a lakosságcserében, ami az SzHSz Királyság ideje alatt történt, amikor a vajdasági magyarok Magyarországra költöztek, onnan viszont a szerbek jö(he)ttek át erre a vidékre: − Sajnos számunkra, magyarországi szerbek számára ez nem volt egy „sikertörténet”, mert egyrészt a magyarországi szerbek létszáma ezáltal jelentősen csökkent, másrészt pedig azok az ígéretek, amelyeket őseink kaptak az akkori SzHSz Királyság nagykövetségén a gyakorlatban nem valósultak meg. A családok többsége mindent otthagyott, és nem volt hova visszatérni. A darab konkrétan a batinai szerb közösségből hazaindult, visszaköltözött emberek tragédiájáról szól, akik a legrosszabbul jártak ebben a történetben, mert több mint két évet barangoltak az Újvidék melletti Futakon, majd Macedóniába szállították őket, ahol lassan eltűntek, asszimilálódtak. A történetből iskolánk egyik tanára, Dragomir Dujmov regényt írt, a darab pedig ennek alapján készült. Így mondhatjuk, hogy az előadás teljes egészében a mi iskolánk „terméke”. A színpadi díszletet rajztanárunk, Borza Izabella találta ki, a dramatizáció és a rendezés Jurkovits Zorica nevéhez fűződik, az előadásban pedig iskolánk tanulói szerepelnek.

Lásztity Jovánka elmondta, büszkeséggel tölti el, hogy amikor tavaly a brüsszeli Balassi Intézetben előadták a darabot, hat nagykövet ült a publikumban, és mindenki dicsérő szavakkal illette az előadást: − Amikor pedig a fővárosi Nemzeti Színházban mutattuk be, odajött hozzám egy színházi ember, és azt mondta, soha nem látott még olyat, hogy egy ilyen komoly témához a fiatal diákok ennyire komolyan viszonyulnak. Teljesen odavolt attól, amit látott, ezért én mint igazgatónő nagyon büszke vagyok a gyerekeinkre. Bízom továbbá abban, hogy valamennyit vissza tudunk adni, meg tudunk mutatni abból, amit az idevalósi gyerekek tehetsége hozzátett iskolánkhoz. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy nagyon sok magyar állampolgársággal rendelkező gyerek jelentkezik az iskolánkba, aki a kettős identitást megtalálja abban a lehetőségben, hogy Budapesten egy szerb iskolában tanuljon. Ha mindehhez még hozzáteszem azt, hogy például nálunk szünetben az iskolaudvarban a 3 éves óvodástól a 19 éves érettségizőig mindannyian együtt vannak, ez különös hangulatot ad a történetnek. Ez különben az egyik előnye is az intézményünknknek. Visszatérve az előadáshoz, bízom benne, hogy a 10. előadást követően sem állunk le, és a turné a Bethlen Gábor Alap támogatásával tovább folytatódik. Késő tavasszal, azaz a nyár elején már Svédországban, Malmöben is fellépnek a diákok, és bízom benne, hogy el fogunk jutni a 25. bemutatóig.

A darabban egy Budapesten tanuló szenttamási diáklány, név szerint Bojana Mladenović is szerepel, aki elmondta, továbbtanulás céljából 15 éves korában költözött a magyar fővárosba: − Szinte azonnal beiratkoztam az iskola színjátszó csoportjába, ahol kiválóan fogadtak, és ahova a mai napig is járok. Ezt a darabot legalább három évig gyakoroltuk. Hatalmas lépés volt egyébként egy ilyen vidéki kis településről becsöppenni a nagyvárosi életbe, és egyáltalán nem volt könnyű a beilleszkedés sem, hiszen fiatalon hagytam itt a családot, ismeretlen fiatalokkal találkoztam, ismeretlen szobatársakkal laktam. A városi élet mellett nagy hatással volt rám a környezet, amibe kerültem, de idővel mindent megkedveltem, kialakult egy kiváló baráti kör, amelyben jól érezzük magunkat. Jelenleg a 12. osztályba járok, jövőre pedig az egyetem következik – mondta a szenttamási diáklány.

Paraczky László