Művelődés

Lakodalmi szokások bemutatója volt Szenttamáson

          A szenttamási Művelődési otthon a helyi Hagyományápolók Klubjával közösen 2013. szeptember 26-tól 28-ig „Kulturális hagyományok napjai” elnevezéssel rendezvénysorozatot tartott, melyek célja a szerb és a magyar házasságkötésekhez és azt ezt megelőző eseményekhez fűződő hagyományok, szokások, öltözékek, bemutatása volt. A felújított moziteremben csütörtökön, szeptember 26-án divat bemutatót tartottak, ahol a szépszámú közönség régi és új menyasszonyi ruhákat, továbbá a később bevezetett menyecskeruhákból tekinthetett meg néhányat. A szervezők először a Vajdasági Múzeumtól kölcsönkapott fekete színű menyasszonyi ruhát mutatták be, ami a XIX. század első felében volt divat, továbbá a szenttamási Bergel családtól kölcsönkapott vőlegény öltözéket, amely 1930-ból ered. Az esküvői ruhák történetének ismertetése mellett a kifutón és a színpadon egymást váltották a modellek, bemutatva a XX. században divatos fehér színű menyasszonyi ruhákat. Egy újvidéki menyasszonyi ruhaszalon a mostani ruhák modelljeiből is bemutatott néhányat, majd a menyecske ruhák bemutatójára került sor. Mint ismeretes, ez a ruha hagyományosan piros vagy bordó színű, és mint a helyszínen hallottuk, rá vonatkozóan ma már nincsenek előírások. Elfogadott akármilyen szín, kivétel a fehér. A menyecske ruhák esetében még mindig dobogós helyen áll a magyaros szabású, zsinóros, piros vagy bordó színű, fehér köténykés ruha, vagy a régi időkben „babos ruhának” nevezett pöttyös ruha. A szenttamási közönség ebből is láthatott egyedi darabokat.

Másnap, azaz pénteken a Kultúrotthon galériájában 19 órai kezdettel megnyílott az a kiállítás, amelyen a valamikori nász-törölközők, esküvői virágok és kitűzők sokasága látható. A megnyitó után a jelenlévőknek Ljiljana Trifunović , az újvidéki székhelyű Vajdasági Múzeum néprajzkutatója tartott előadást. A vetítő segítségével bemutatott és a témához szorosan kapcsolódó előadást követően a szakember hírportálunknak nyilatkozva elmondta, hogy megpróbált párhuzamot vonni a hagyományos és modern esküvői szokások között, kiemelve az ezeket megelőző és jellemző eseményeket, az egykori és mai divatos nász-jelképeket, de szó volt a hozományokról és lakodalmas öltözékekről is: - Sok olyan esküvői fogalom van, amelyek idővel csaknem teljesen eltűntek térségünkből. Itt elsősorban a házasságkötést megelőző folyamatnak és magának a lakodalomnak a lerövidült időtartalmára, azaz az esküvői ceremónia teljes lerövidülésére gondolok. Ma már nem divatosak a többnapos-, igazi hangulatot teremtő lakodalmak, hiszen rohanó világban élünk, senki sem fog három napig mulatozni. Nincs rá sem hely, sem idő, sem pénz, de türelem sem. Az esküvő napján a menyasszony sem öltözik át menyecskeruhába, és kiment divatból a kikérés is. Valamikor egy lány sem mehetett férjhez megfelelő hozomány nélkül, ezt a hagyományt még a szegényebb családok is tiszteletben tartották.

A hozomány új törölközőkből, ágyneműkből, ruhákból állt, és ezek többségét tulipános ládába téve vitték el otthonról, azaz az új házba, ahova az ifjú pár költözött. Mára ez már teljesen a feledésbe merült. Rohanó világunkban viszont mindenképpen módot kell találnunk arra, hogy megőrizzük és továbbadjuk a lakodalomhoz fűződő értékeket és szokásokat – mondta többek között a néprajzkutató.
A szenttamási Stevan Kaćanski-Bard Művelődési Egyesület, a Hagyományápolók Klubja és a Művelődési Otthon közös szervezésében szombaton, szeptember 29-én bemutatásra került egy szerb-magyar hagyományos lakodalom, melynek célja ugyancsak az eseményhez kapcsolódó régi hagyományok „élőben” történő bemutatása, felelevenítése volt. A „vőlegény” a szerb szokásoknak és hagyományoknak megfelelő készülődését az öltözködéstől a menyasszonyos házhoz való indulásig a Művelődési Otthonban nézhettük végig, az ehhez kapcsolódó tudnivalókat pedig vőfély tomácsolta. Miután lezajlott a készülődési ceremónia, a vőlegény vendégserege jó hangulatban, tamburazenekar kíséretében, gyalogosan és fiákeron vonult a menyasszonyos házig. Az elképzelt menyasszonyos háznak a Hagyományápoló Klub helységei és udvara adott otthont, ahol a magyar szokásokkal összhangban készültek fel a vőlegény és a násznép fogadására. A „menyasszony” és vendégei az elmaradhatatlan vőfénnyel, hagyományos lakodalmas kaláccsal, édességgel, pálinkával, magyar lakodalmas zenével és jó hangulatban várták a vőlegényt és kíséretét. Az érkező vendégeket kaláccsal és édességgel kínálták, majd a vendégsereg a menyasszonyos ház udvarában a vőfényekkel vonult a házigazda és a menyasszony elé. Akárcsak a régi időkben, a vendégek elmondták milyen szándékkal érkeztek, a magyar vőfény pedig próbára tette a vőlegényt, és miután megbizonyosodott a vőlegény tudásáról, áldását adta házasságra. Ezután következett a szokásos búcsúzkodás a szülőktől, nagyszülőktől és a rokonságtól, majd a násznép néhány ropogós tánccal elköszönt a menyasszonyos háztól. A lakodalmas menet visszafelé is énekszóval és vidám hangulatban vonult végig a városon. A Művelődési Otthon udvarában terített asztalok, az örömapa és örömanya, valamint a kíváncsiskodó szomszédok, ismerősök serege fogadta az ifjú párt. Az ezt követő hagyományos lakodalmas vacsora és dínomdánom a vőfélyek közreműködésével igazán nagyszerűre sikeredett.

Paraczky László