Hírek

Szenttamas.rs

 

 

A szenttamásiak is láthatták a Deficit című előadást

A szenttamási Zsebszínházban csütörtökön a Zentai Magyar Kamaraszíház társulata bemutatta Csurka István: Deficit című előadását

Szereposztás: X – Dévai Zoltán; Y – Verebes Judit; Z – Virág György; W – Lőrinc Tímea (Pataki Gyűrű-díjas). Jelmeztervező: Szélyes Andrea Natália. Díszlettervező: Perlaki Róbert (Tolnay Pál-díjas, Magyar Arany Érdemkereszt). Művészeti munkatárs: Perlaki Ilona. Rendező: Szilágyi Tibor (Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, rendező, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja). A darab két szereplőjével közvetlenül az előadás előtt beszélgettünk.

Virág György, a Zentai Magyar Kamaraszínház színművésze: − Csurka István nem a legkedveltebb íróként vonult be a kortárs magyar politikába, de tudni kell, hogy előtte dramaturgként dolgozott, és jelentős műveket írt. Deficit című drámája az év drámája is volt annak idején. Egy darabig nem engedték bemutatni, és csak 1979 őszén a Pesti Színházban láthatta először a közönség Horvai István rendezésében. A főszerepet akkor a darab mostani rendezője, a Kossuth-díjas Szilágyi Tibor alakította. Ő volt az első X a darabban, mert a szereplőket csak X, Y, Z, W betűkkel jelölik, az előadást pedig 387 alkalommal játszották. Ez egy olyan nagy szám, amit mi Vajdaságban szinte el sem tudunk képzelni. Szinte mindig teltházzal játszották. Olyan nagy társadalmi réteget volt képes megmozgatni a szöveg, illetve az előadás, ami manapság a színházi berkekben lehetetlennek tűnik. A remekművek aktualitása szinte soha nem veszik el, s erre a darabra is igaz ez az állítás, ami egy olyan hétköznapi szituációról szól, ami bárkivel előfordulhat. Egy olyan társadalmi-politikai idézőjelbe van tehát téve az egész dolog, ami tényleg képes megmozgatni a tömegeket, és egy átlagos helyzetbe csomagolták. A múlt század 60-as és 70-es éveinek magyarországi hangulata telepszik a darabra, a kilátástalanság, a bezártság, és utóbbinak az érzete olyan emberi váltásokra sarkallja a szereplőket, amelyek egészen különös szituációkat teremtenek az előadásban.

A kérdésre, hogy lehet-e valamiféle párhuzamot vonni az akkori jugoszláv társadalom és a magyarországi társadalom között, továbbá a kettőnek vannak-e valahol érintkezési pontjai, elmondta, hogy a két ország közötti akkori helyzetet tekintve mindenképpen nagy volt a különbség, ugyanakkor bizonyos helyzetekben sok volt a hasonlóság: − Hogy pontosan milyen dolgokról van szó, nem lenne jó részletezni, hiszen ez a néző állásfoglalásának, szemléletének a kérdése. Azt sem szeretném elmondani, hogy mik azok a pontok, amelyek rímelnek. Amennyiben sikerül a történet lényegét beszippantani, a néző meg fogja magának fejteni ezeket a kérdéseket. A darab nem válaszokat ad, hanem megpróbálja úgy feltenni a kérdést, hogy az egy picit mélyebbre tudjon menni. Játszottuk már Magyarországon is. Igazából mindenki – de főleg az idősebb generáció – érti azt a politikai helyzetet, amelyben játszódik a történet, aki pedig nem száz százalékosan érti, annak megmarad a darab emberi vonatkozása, ami nagyjából ugyanolyan érdekes. Valójában több szinten működik a dráma, mi megpróbáltunk addig a szintig elmenni, ameddig csak lehet.

A főszereplő, X szerepét Dévai Zoltán játssza, aki elmondta, hogy Csurka remekművében a szereplőket csak betűvel jelöli, ezzel is utalva arra, hogy az események bárhol, bárkivel megtörténhetnek: − A 60-as évek elején játszódik a darab Magyarországon, valószínűleg Dunaújvárosban. Azt tudjuk, hogy akkoriban teljesen más rendszer volt Magyarországon, és más Jugoszláviában. Nekünk, szereplőknek mindez történelem, és csak annyit tudunk, amennyit a szüleink, nagyszüleink, továbbá a rendező, Szilágyi Tibor meséltek. Érdekes próbafolyamatunk volt, ugyanis rendezőnk nyolc évadon keresztül játszotta a darabot, így nemcsak a saját szerepét, hanem mindenkiét megtanulta fejből. Így amennyiben itt-ott a szövegből kimaradt pl. egy „és”, vagy a rengeteg felsorolás között valamit megfordítottam, szinte azonnal bekiabált, javított a nézőtérről. Hihetetlen, hogy mennyire pengeéles az esze, és mennyire megmaradt benne ez az előadás. Tudni kell, hogy az Érdemes Művész Díjat pont ezért kapta. Nagyon jól dolgoztunk együtt, pontosan tudta, hogy melyik figura hol tart, mit miért csinál. Nyilván neki nagyon sok tapasztalata volt, hogy mi zajlott az 56-os forradalom utáni időszakban Magyarországon. Sokat foglalkoztunk azzal, hogy ez mennyire működik ma, egy másik országban. Ugyanis van két erős szál az előadásban: egy emberi sík vagy vonatkozat, és egy eszmei sík. A politikai vonala ennek a drámának az akkori magyarországi szocializmus. Az emberi szálakat a politikai eszmékben való csalódás és csalódottság mozgatja. Szerintem kár, hogy itt tartunk, ahol tartunk, de sajnos azt kell mondanom, hogy így 50 év távlatából nem biztos, hogy sok minden változott azóta. Ugyanazok a mozgatórugói a mai társadalomnak is, mint akkoriban, pontosabban ezek hiánya. Az eszmébe való hit és annak hiánya az, ami mozgatja ebben az előadásban a figurákat, és sajnos a mai társadalmat is ugyanaz, illetve ennek a hiánya mozgatja – fogalmazott a darab főszereplője.

A turné a Magyar Nemzeti Tanács tájolási programjának keretein belül zajlik, a zentai társulat produkcióját pedig Szenttamáson kívül Szilágyin, Muzslyán, Péterrévén stb. láthatták.







 

Paraczky László