A magyar költészet napját ünnepelték Szenttamáson
József Attila 1905. április 11-én látta meg a napvilágot, ezt a napot 1964 óta a költészet napjaként ünnepeljük. Ebből az alkalomból minden évben az anyaországon kívül élő magyar egyesületek, intézmények is irodalmi estekkel, könyvbemutatókkalés versekkel tisztelegnek a magyar líra nagyjai előtt. A rendezvényeken klasszikus és kortárs költők versei egyaránt szerepelnek.
A szenttamási Gion Nándor Kulturális Központ az idén harmadszor szervezett irodalmi műsort a magyar költészet napja alkalmából. A teltházas ünnepi műsorra a helyi Népkönyvtárban került sor pénteken, április 13-án.
A műsor első részében Celler Kiss Tamás fiatal költő Berényi Sarolta és Lábadi Brigitta költőnőkkel beszélgetett. A beszélgetés folyamán a vers születéséről, az íráshoz szükséges motivációról, a témakörökről, a költői tehetség kibontakozásának lehetőségeiről(határon innen és túl), a kortárs költészet előretörésének lehetőségéről stb. esett szó. Mint elhangzott, a szépirodalom, a költészet a mai, rohanó világban egyre kevésbé jelent nyugalmat, kikapcsolódást, értéket. Ahogy egyre kevésbé divat az őszinteség, úgy egyre kevesebb olyan terület marad, ami tiszta tud maradni a hazugságoktól, a kisstílű áskálódásoktól, a burkolt demagógiától. Meg kell állnunk, vagy legalább lelassulni, s feltenni a kérdést, mikor álltunk meg utoljára egy-egy verssornál akár gondolkodni, akár csodálkozni. Mikor bogoztunk utoljára egy metaforát vagy hasonlatot, kutatva a megfejtés után, hogy azután magunkat megtapsolva elégedetten nyugtázzuk, hogy még semmi sincs veszve, megértjük az utánunk jövő és teljesen másképpen gondolodó generációt?
A költészet napja a szenttamási kicsik és nagyok fellépésével folytatódott. A legfiatalabb
(mindössze 8-9 éves) diákoktól a középiskolásokon át a felnőttekig mindenki a kedvenc versét szavalta el. Az ünnepi hangulatban előadott versek minden jelenlévő számára szép emlékként maradnak meg. A közönség és a fellépők a műsor végén egyhangúlag megjegyezték, a mai világban nagy szükségünk van az ilyen ,,szellemi táplálékra”, és már most biztos, hogy ez lesz az egyik motivációja annak, hogy jövőre újra találkozzunk.
Paraczky László
