Kétnyelvű közegben
Az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének kiadásában Kétnyelvűség – Hátrány vagy esély? címmel jelent meg az a tanulmánykötet, amely a 2018. november 6-án megrendezett 26. Egyetemi Nyelvészeti Napok (Nyelvek mezsgyéjén – A két- és többnyelvűség interdiszciplináris megközelítése) nemzetközi tudományos konferencián elhangzott előadásokból készült tanulmányokat közöl.
A kétnyelvűség meghatározása tekintetében mindmáig nem alakult ki egy mindenki által elfogadott álláspont, viszont az újabb kutatások rámutattak, hogy a Föld lakosságának több, mint fele két vagy több nyelvet használ mindennapi kommunikációja során, a globalizáció terjedésével pedig ez az arány nyilván egyre csak növekedni fog. Kisebbségi helyzetben viszont az anyanyelv megőrzésének stratégiája szempontjából hatványozott jelentősége van a két-, illetve többnyelvűség kutatásából származó eredmények és tapasztalatok összegzésére. Mindenképpen időszerű tehát e fogalom különféle szempontú újraértékelése, továbbgondolása és jelenlegi kutatási irányvonalainak feltérképezése.
A Kétnyelvűség – Hátrány vagy esély? című kötet ilyen tekintetben hozzájárulhat az eddigi kutatási eredmények továbbgondolásához, a benne olvasható tanulmányok ugyanis különböző időszerű kutatási perspektívából közelítik meg és járják körül a kétnyelvűség fogalmát és problémakörét. A kötet szerzői a Kárpát-medence öt országának több magyar (tan)nyelvű felsőoktatási és/vagy kutatási intézményét reprezentálják (Magyarország: Navracsics Judit – Pannon Egyetem Magyar és Alkalmazott Nyelvtudományi Intézet, Veszprém; Oszkó Beatrix – MTA, Nyelvtudományi Intézet, Budapest; Szűts Zoltán – Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Műszaki Pedagógia Tanszék, Budapest; Várnai Zsuzsa – MTA, Nyelvtudományi Intézet, Budapest. Szlovákia: Presinszky Károly – Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem, Magyat Nyelv és Irodalom Tanszék, Nyitra; Török Tamás –Selye János Egyetem, Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék, Komárom. Románia: Bartha Krisztina –Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszéki Csoport, Nagyvárad; Magyari Sára – Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszéki Csoport, Nagyvárad. Horvátország: Deriš Katarina – Oktatási és Művelődési Központ, Eszék; Lehocki-Samardžić Anna – Josip Juraj Strossmayer Egyetem, BTK, Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék, Eszék. Szerbia: Andrić Edit – Újvidéki Egyetem, BTK, Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék, Újvidék; Beretka Katinka – Union Egyetem, Dr. Lazar Vrkatić Jogi és Üzleti Tanulmányok Kara, Újvidék; Göncz Lajos – az Újvidéki Egyetem BTK Pszichológia Tanszakának nyugalmazott egyetemi rendes tanára, a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia tagja; Katona Edit – Újvidéki Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék, Újvidék; Törteli Telek Márta – Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola, Martonos).
A tanulmányok a kötetben négy tematikus fejezetre oszlanak.
Az AGYI SZERVEZŐDÉS ÉS LÉLEKTANI HATÁSOK című fejezetben egyrészt a kétnyelvű mentális lexikonnal kapcsolatos legújabb (agytérképi és EEG-mérésekkel történő) kutatásokról értesülhetünk Navracsics Judit tanulmányából, másrészt Göncz Lajos dolgozatából a két- és többnyelvűség lélektani hatásait (egzekutív funkciók, (bio)kulturális sokszínűség, etnocentrizmus/pszichopátia stb.) vizsgáló legújabb kutatások három csoportjával ismerkedhetünk meg.
A KÉT- ÉS TÖBBNYELVŰ TÁRSADALOM című fejezet tanulmányai szociolingvisztikai szempontból vizsgálják a két- és többnyelvűség kérdéskörét, de különböző perspektívából szemlélik a problémát. Szűts Zoltán és Törteli Telek Márta a magyar nyelv különböző szintű nyelvi változóit vetik egybe az anyaországi standard és határon túli nyelvi kontaktusváltozatokban; Oszkó Beatrix azt vizsgálja, hogy vajon a nyelvi többközpontúság Clyne-Muhr-i kritériumrendszere alapján a horvátországi magyar nyelvterület tekinthető-e a magyar nyelv egyik határon túli központjának; Magyari Sára a nyelvi tájkép módszerével elemzi a mai Temesvár multikulturalizmusának fokát; Bartha Krisztina a romániai magyar óvodapedagógusok kétnyelvűséggel kapcsolatos attitűdjeit kérdőíves felmérések útján nyert adatok alapján elemzi; míg Várnai Zsuzsa a sarkkörön túl elhelyezkedő néhány oroszországi (Dugyinka, Hanti-Manszijszk) és finnországi (Enontekiö) város őshonos kisebbségi lakosságának a többnyelvű környezethez történő alkalmazkodását vizsgálja.
A KÉTNYELVŰSÉG NÉVTANI ÉS FRAZEOLÓGIAI KONZEKVENCIÁI című fejezet nyelvészeti szempontból közelíti meg a kétnyelvűség problémáját. Török Tamás az Alsó-Ipoly mente vízneveinek szerkezeti (lexikális-morfológiai) vizsgálatával foglalkozik; Andrić Edit kontrasztív frazeológiai tanulmánya a ruka, illetve a kéz/kar vezérszavú szomatikus frazémákat vizsgálja a szerb és a magyar nyelvben; míg Katona Edit a kommunikatív frazeologizmusok középiskolás körökben történő használatát elemzi több kérdőíves felmérés alapján.
Végül a KÉTNYELVŰSÉG – JOG – KÖZIGAZGATÁS – SZAKFORDÍTÁS című fejezet tanulmányai a kétnyelvűség jogi-közigazgatási aspektusait, illetőleg a hivatali nyelvhasználat és a szakfordítás terminológiai problémáit elemzik kisebbségi helyzetben, kétnyelvű környezetben. Beretka Katinka az anyanyelv, a két-, illetve többnyelvűség fogalmának nemzetközi és tételes jogi dimenzióit járja körül; Presinszky Károly szlovákiai magyar példák alapján mutatja be a kétnyelvűség nyelvi jellemzőit az önkormányzati nyelvhasználatban; míg Lehocki-Samardžić Anna és Deriš Katarina horvátországi magyar korpuszon végzett terminológiai elemzések alapján taglalják a kétnyelvűség előnyét és hátrányát a szakfordításban. A kötetben olvasható tanulmányok, bár nem ölelhetik fel a téma teljességét, a kétnyelvűség-kutatás fontos szeleteiként járulhanak hozzá a további kutatásokhoz.
A konferencia szervezését és a kötet megjelenését a Bethlen Gábor Alap támogatta.
