Újra közösen emlékeztek a szenttamásiak
A szenttamásiak 2019. március 15-én hetedik alkalommal emlékeztek közösen az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eseményeire.
A nemzeti ünnep alkalmából rendezett műsorban Kiss Csaba történelemtanár tartott összefoglalót a márciusi események előzményeiről és Szenttamás ostromáról, felléptek a tuki Barbie óvoda diákjai, a Pitypang Néptáncegyesület Suttyó néptánccsoportja, a Bódorka énekcsoport és az egyesület citerásai, továbbá Bakos Donatella és Horváth Hargita versmondók, a Hagyományápolók Klubjának Csalogány kórusa és Süge Zsolt hitoktató. A szenttamási magyarok közös ünnepségének mottója Petőfi versének jól ismert sorai: „Ha majd a szellem napvilága, ragyog minden ház ablakán...”
A nagy magyar költő által megálmodott Kánaán manapság egyre távolibbnak tűnik. Legalábbis itt, környékünkön. Nagyon kevés helyen van már a bőségnek kosara, vagy mondjuk ki, a legtöbb helyen nincs. Ahol pedig nincs, onnan az emberek elmennek, elköltöznek, hiszen senki sem szeret korgó gyomorral éljenezni, ünnepelni még kevésbé. Változik a világ térképe, összetétele, okoskodó emberek húzzák meg a legújabb határokat, miközben magyarságunk széjjelszóródik. Petőfi 171 évvel ezelőtt, a forradalom előtt érezte, szükség van az összefogásra, a szellem napvilágára, mely beragyog a házak ablakán. Igen, beragyog, ha tud. De a leeresztett redőnyök és az üres házak nem engedik a napsugarakat ragyogni. Megbolygott a társadalmunk, hiányzik a bizalom, a szabályok tisztelete, a polgári kultúra, nem növekszik a gazdaság, sőt, világszerte válságban van. Nagyon nehéz ilyenkor szavakba foglalni bármilyen üzenetet a nemzethez. Azért jöttünk össze ma este, hogy rávilágítsunk: a polgári forradalom lehetőségét az emberek, a magyar emberek összefogása vívta ki. Akaratukat összekovácsolta, erejüket megsokszorozta, hogy tudták: nagy dolgokra képesek, ha összefognak. Ők tetteikkel bebizonyították, hogy bár „egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen”. A nemzet összetartásának tudata 1848 óta a leggazdagabb erkölcsi, szellemi és érzelmi erőforrásunk. Ezt kell szem előtt tartanunk és továbbadnunk kis közösségünknek. Itt az idő, hogy elgondolkodjunk, ne csak a száraz tényeket ismételgessük. Küzdjünk az iskolában, a munkahelyünkön és a társadalmi élet minden szegmensében, hogy minél jobb eredményeket érjünk el, és változtassunk a mai helyzeten, hangzott el a pénteki ünnepi műsorban.
Az emlékest a Szózat éneklésével ért véget.
P. L.
