Hírek

 

Az ártatlan áldozatokra emlékeztek Nádalján és Szenttamáson

 

Az egyik legszörnyűbb és legértelmetlenebb tragédiájára emlékezik a délvidéki magyarság az idén mindenszentek és halottak napja tájékán. Az előző évekhez hasonlóan a szenttamási magyarság november 2-án újra megemlékezett az 1944/45-ben meggyilkolt ártatlan magyar áldozatokról. Az első koszorúzásra 10 órától Nádalján került sor az ottani ártatlan áldozatoknak a temetőben elhelyezett keresztjénél, ahol a kegyelet virágait a szenttamási magyarság nevében Szabados Fodor Beáta és Bezzeg Nikoletta (VMSZ) helyezték el.

A szenttamási római katolikus temetőben a megemlékezés 14 órakor kezdődött a bejáratnál lévő keresztnél, ahol 1996-ban emléktáblát helyeztek el az 1944/45-ben ártatlanul kivégzett több száz magyar polgári áldozat emlékére.

Az alkalmi műsor és gyászszertartás után a jelenlévőket Szabados Fodor Beáta emlékeztette arra, hogy Szenttamáson csak 46 év után, 1990-ben kezdtek el nyilvánosan is beszélni arról, hogy mi történt 1944 őszén Vajdaságban és a községben. Mint mondta, november 2-a nem pirosbetűs ünnep, és nem is munkaszüneti nap Szerbiában, pedig annak kellene lennie. Mégis ezek azok a napok, amelyeken a vajdasági magyar ember igyekszik meglátogatni halottait, bejárni a temetőket, hogy a rokonok és ismerősök sírjánál tiszteletét tegye: ‒ Sem Szenttamáson, sem más vajdasági községben a mai napig nem tisztázott, hogy az 1944/45-ös délvidéki magyar népirtásnak tulajdonképpen hány áldozata van, hiszen évtizedekig nemhogy kutatni nem lehetett az eseményeket, beszélni sem nagyon mertek róla. Most, amikor van rá lehetőség, még mindig nem eléggé világosan látjuk, hány áldozatot követelt a partizánok megtorlása, és azt sem tudjuk, hány tetem van egymáson a római katolikus temető mai napig nem használt részén lévő tömegsírokban. „Egybehangzó vallomások tanúság szerint a nagyobb tömegsírok kb. 150‒200, a kisebbek 10‒15 ember holttestét rejthetik. Ezek szerint legalább ezer és legfeljebb 1300 személy, elsősorban magyar, esetleg valamennyi német nyugszik ott, a mai napig jeltelen tömegsírban”, olvasható Pintér József szenttamási kutató Szennyes diadal című könyvében. Közülük eddig több mint 400 személyt sikerült azonosítani – mondta Szabados Fodor Beáta.

Az alkalmi műsor után a kegyelet virágait először a szabadkai Magyar Főkonzulátus nevében Dr. Czikajló Gergely konzul helyezte el az emléktáblánál. A Magyar Nemzeti Tanács nevében Madarász Béla tanácstag, a tájékoztatási és végrehajtó bizottság tagja koszorúzott. A Vajdasági Magyar Szövetség nevében mg. Fehér László intézőbizottsági tag és Bergel Aranka a párt helyi szervezetének elnöke koszorúzott. A szenttamási önkormányzat nevében Milena Alargić a képviselő-testület elnöke, Lazar Krajinović polgármester-helyettes és Ifjú Zoltán rótta le kegyeletét. A VMDP nevében Szögi Erzsébet és Robotka Angéla koszorúzott.

A második koszorúzásra 14 óra 30 perctől került sor, a második világháborúban Szenttamás területén elesett és itt eltemetett, főleg bácskai településekről toborzott honvédek sírjánál. Itt a főkonzulátus mellett a VMSZ képviselői helyezték el a kegyelet virágait.

A megemlékezésen az ártatlan áldozatok hozzátartozói és rokonai mellett jelen voltak a szenttamási civil és kulturális szervezetek képviselői is.

A megemlékezés után megszentelésre került a nemrégiben teljesen felújított Angyalka síremlék, amely a temető bejáratánál található. A felújítási akciót tavaly októberben a VMDP helyi alapszervezete kezdeményezte, a munka koordinátora pedig Szögi Ottilia, nyugalmazott óvónő volt. A gyönyörű emlékmű és az azt körülvevő kovácsoltvas kerítés Fülöpp József, felesége Trebisher Mária, továbbá két örökbefogadott gyermekük sírját fedi. Ők voltak azok, akik 1911-ben a Zárdaiskola előtt felállított Szentháromság szoborhoz 200 korona induló tőkével alapítványt hoztak létre.

Dr. Czikajló Gergely, a szabadkai főkonzulátus konzulja a csütörtöki megemlékezést követően portálunknak elmondta: ‒ Nagy örömünkre szolgált, hogy eleget tudtunk tenni a szenttamási meghívásnak és részt tudtunk venni a katolikus temetőben tartott megemlékezésen. Magasztos érzés látni, hogy a helyi magyar közösség e vérontás mártírjainak emlékét, hogyan igyekszik megőrizni és tanulságul felmutatni az utókornak. Fontosnak tarjuk kihangsúlyozni, hogy ezen megemlékezésnek - nekünk, magyaroknak és szerb barátaink számára is - nem a haragról, a bűnök felemlegetéséről, hanem a megbocsátásról kell szólnia, hogy ilyen a jövőben ne fordulhasson elő.

 

P. L.