Koszorúzással emlékeztek a NATO-bombázások évfordulójára
Tegnap volt 20 éve, hogy 1999. március 24-én a NATO megkezdte az egykori Jugoszlávia 78 napos bombázását. A szomorú évfordulóra országszerte számos helyszínen emlékeztek meg. Szenttamáson vasárnap délelőtt a pravoszláv istenstiszteletet követően megkoszorúzták a templom előtt álló hősök emlékművét.
A kegyelet virágait az önkormányzat képviselőit követően a Szerb Katonaság, a Belügyminisztérium, a Vajdasági Hadirokkantak Szövetsége, a Szenttamási Hadirokkantak Egyesülete, a Harcos Szövetség Szenttamási Szervezete, továbbá az újvidéki, a zsablyai, a hódsági, a törökkanizsai, valamint a topolyai Hadirokkantak Egyesületének képviselői, a szenttamási Hrabri Borci Egyesület, valamint a Szerb Haladó Párt és a Szerbiai Egységpárt képviselői helyezték el.
Az emlékműnél az egyházi szertartást követően Radivoj Paroški polgármester mondott beszédet: ‒ Meg akartak ölni bennünket, gyilkoltak bennünket, több ezer civil áldozat, több száz katona és rendőr veszítette életét. Mindannyian a hazát védték. A NATO elvette, el szeretné venni tőlünk Koszovót, sárba tiporva ezáltal a nemzetközi jog elveit és alapjait. Az Egyesült Nemzetek beleegyezése nélkül, alattomos módon megtámadtak egy szuverén és szabad országot, ami nem bántott senkit, és egyetlen szomszédjának sem ártott. Kazettás bombákat és szegényített uránnal töltött bombákat szórtak ránk, közben egyetlen bocsánatkérés sem hangzott el, nehogy kiderüljön, tulajdonképpen ki a bűnös. És ki az igazi bűnös? Vajon mi szántottuk fel a szerb földet, borítottuk lángba az eget az ország felett? Mi lennénk a bűnösök azért, mert több mint 2 ezer civilt, valamint 700 katonát és rendőrt megöltek? Meg akartak ölni bennünket, csak azt felejtették el, hogy a szerb népet nem lehet megölni. Az előző háborúkban több millió szerb civil, idős ember és gyermek, katona esett el, de a szerb nép megmaradt és fennmarad. Sajnos, folyamatosan küzdenünk kell a hazáért, a szabadságért, még most is. Rengeteg az áldozat, szinte megszámlálhatatlan. A sok ezer ismert és ismeretlen áldozat közül csal néhányat emelnék ki, talán a legszomorúbb haláleseteket, amelyek a 78 nap alatt történtek, és akik miatt mi ma összejöttünk itt a templom előtt, az elesett harcosok sírja előtt, azért, mert sem a múltat, sem az áldozatokat nem szabad elfelejteni. Az áldozat mindig áldozat marad, tekintet nélkül a nemzetiségi hovatartozásra. Az áldozat nem csak egy szám vagy múzeumban kiállított fotó, hanem könny és fájdalom. Azért jöttünk össze, hogy méltóságosan tisztelegjünk, fejet hajtsunk emlékük előtt, hiszen áldozatuk függetlenül attól, hogy katonai vagy civil áldozatról beszélünk, nem volt hiábavaló. A szabadságért haltak meg, ezért amiben ma élünk. Szeretném, ha közösen emlékeznénk a legtragikusabb körülmények között elhunyt áldozatokra. A hároméves batajnicai Milica Rakićra, akinek egy bombaszilánk oltotta ki életét. A kétéves Novi Pazar-i Marko Simić édesapja Vladan karjában halt meg egy detonáció következtében. Ljiljana Spasićot, az egészségügyi kar negyedéves hallgatóját hét hónapos terhesen Niš központjában érte bombatalálat. A merdari Bojana Tošović és édesapja, Božina saját házuk bejáratánál vesztették életüket. A Vranje közelében lévő Ribnica faluban Irena Mitić és édesapja éppen kukoricát vetettek, amikor bombatalálat érte őket. Vladičin Han közelében, a Dél-Morava folyón lévő hídon Gordana Nikolić és Milan Ignjatović gimnazistákat összeölelkezve érte a gyilkos találat. Húsz évvel ezelőtt, május 30-án a NATO vadászgépei légicsapást mértek a Nagy-Morava folyón átívelő varvarini hídra. A támadásnak 10 halálos áldozata volt, és 27 személy szenvedett súlyos, tartós sérülést. Az áldozatok között volt az ország legjobb matematikusa, Sanja Milenković diáklány is. A civil áldozatok mellett meg kell említeni a jugoszláv légihaderő pilótáit, Života Đurićot, Zoran Radosavljevićot és Milenko Pavlovićot, akik repülőgépeikkel bátran szembeszálltak a sokkal korszerűbb gépekkel és túlerővel, annak ellenére, hogy tudták, nem élik túl a támadást. Emlékezünk a košarai erődítmény 108 hős katonájára, akik utolsó leheteletükig szembeszálltak a túlerővel. Ugyanakkor, emlékezünk a szenttamási Siniša Lauševra, Aleksandar Bajinara és Ranko Pantelić hősökre, akik szolgálat közben veszítették életüket. Tisztelet továbbá minden civilnek, katonának, rendőrnek, aki életét áldozta a hazáért. Szerbia soha nem feledkezik meg róluk – mondta a szenttamási polgármester.
P. L.
