A Mercury képviseli Vajdaságot
A szenttamási Mercury zenekar 2014-ben alakult, az első nyilvános fellépésük 2016-ban volt. A tagok: Tóth Dávid (ének, gitár), Tóth Edvard (ének, basszusgitár), Kraszulyák Zalán (szólógitár), Kiss Sebestyén (billentyűsök) és Berecz Szilárd (dobok). A kezdetekről, a versenyről és tervekről az együttes tagjaival szeptemberben a helyi Lugas kávézóban való fellépésük előtt beszélgettük.
Kiss Sebestyén: ‒ Igazából az együttes négy tagjának van ,,zenei háttere”: az apáink muzsikusok voltak, lakodalmas és rockzenekarban is játszottak és játszanak, tehát a gének megvannak, a másik dolog pedig mindegyikünk szinte gyerekkorától foglalkozik zenével, ebben nőttünk fel.
Kraszulyák Zalán: ‒ Tulajdonképpen az történt, hogy egymásba futottunk, és megpróbáltuk, mit tudunk kihozni a csapatból. Gyúrtuk, formáltunk, végül lassan összejött a dolog.
Tóth Edvard: ‒ Volt több próbálkozás az elején, 2014 nyarán, amikor először jöttünk össze muzsikálni. Elsősorban az irányzatot illetően voltunk bizonytalanok. Játszottunk Doors-dalokat, Bon Jovi-feldolgozást is, és olyan régi dalokat, amiket mindenki ismer.
Berecz Szilárd: ‒ Többszöri gyakorolást követően Edvard elővette saját szerzeményeit, ez mindenkinek megtetszett, és onnantól elhatároztuk, hogy saját számokat fogunk játszani. Hogy milyen az irányzat? Progresszív zene, trash metal vagy inkább heavy metal.
Tóth Edvard: ‒ Volt már kész zenei anyagunk otthon, igaz, nem túl sok, de mind saját dalok. Az angol nyelvű szövegeket jómagam írtam, a zenét öcsémmel közösen szerezzük, később pedig a zenekarral csiszoljuk ki az egészet. Jelenlegi repertoárunk 70 százaléka saját dalokból áll. Hogyan születnek a dalok? Megírok egyet, és meghallgatom. Tízszer, ötvenszer. Akkor rájövök, mi hiányzik belőle, vagy mi a felesleges. Megírok egy másikat, harmadikat. A folyamat ugyanaz: összehozni a hangokat és a szöveget, a dinamikát, és nem utolsósorban a hangzást. Utána leülünk, eljátsszuk, teszünk hozzá, és addig gyúrjuk, míg mindenki nem hozza ki belőle valamint saját magából is a maximumot. Onnantól kész a dal. Ha mindenkinek teszik, akkor játsszuk, ha viszont úgy érezzük, hogy mégsem eléggé tökéletes, akkor félretesszük. A saját daloknak közönség kell, el kell fogadtatni az emberekkel azt, hogy van pár új dal, melyeknek témája erről-arról szól, így és így hangzik. Ez a dolog legnehezebb része, sok bátorság kell hozzá, és itt már nincs helye a finomabb csiszolásnak. Az élő muzsikában a tévedés óriási visszadobást jelent.
Kraszulyák Zalán: ‒ A zenekar első komoly bemutatkozása két évvel ezelőtt Óbecsén volt. Akkor kezdtem el a csapattal zenélni. Előtte hosszú ideig nem játszottam sehol, nekik viszont volt egy másik gitárosuk, aki magánügyekre hivatkozva elhagyta a csapatot. Nagy irammal nyomultunk előre, a repertoárunk is általában több, mint kétórás volt. Főleg egyedül koncerteztünk, és egy idő után rájöttünk, nagyon fárasztó, így a feldolgozásokat kiiktattuk, a fellépési időt pedig lerövidítettük. Ekkor került teljesen terítékre a saját feldolgozásokat tartalmazó csomag.
Miközben újabb kör sör érkezik, a fiúk elmondták, hogy Sebestyén bátyja, Levente küldte meg nekik a felhívást az Öröm a Zene Tehetségkutatóra, amely egyébként egy remek program azoknak, akik a jövőben is komolyan terveznek zenélni. Zalán elmagyarázta, hogy tulajdonképpen a május 19-én Magyarkanizsán megtartott I. Vajdasági Könnyűzenei Tehetségkutatóról van szó, amely a Kárpát-medencei Öröm a Zene tehetséggondozó program délvidéki döntője volt. A Művészetek Házában 12 vajdasági és anyaországi zenekar lépett színpadra, közülük a Mercury együttes nyert, így a szenttamási csapat ott lesz az októberben Budapesten megrendezésre kerülő döntőben: ‒ Ilyen helyen jön rá az ember, amikor meglátja, meghallja mások muzsikáját, hogy hol is tart, milyen irányban és mit kell(ene) javítania, mennyire más a víziója egy-egy zenekarnak, milyen az összjáték a csapatban, milyen a hangzás. Kanizsára nemcsak Vajdaságból, hanem Magyarországról is érkeztek együttesek, ami miatt még nagyobb jelentősége volt a rendezvénynek – tolmácsolta a Mercury gitárosa. Hozzátette, a Budapest Music Expo Közép-Európa legnagyobb hangszerkiállító rendezvénye, és ennek keretében kerül megrendezésre október 5-e és 7-e között a döntő, amely a 25 elődöntő első helyezett zenekarai számára 15 perces bemutatkozási lehetőséget kínál.
Tóth Edvard: ‒ Szerintem a negyed óra kevés idő a valódi bemutatkozáshoz, de megoldjuk. Négy saját dalt viszünk, és megpróbáljuk a lehető legtöbbet kihozni. Elöljáróban annyit elmondhatok, hogy a négy dalból kettő igazán zsenge, egy hónnappal ezelőtt tanultuk, gyakoroltuk be őket. Igazi kihívás lesz tehát.
A kérdésre, hogy jelen pillanatban Vajdaságban milyen a metálmuzsika kínálat és kereslet, és milyen lehetőségek állnak a fiatal zenekarok előtt, Zalán elmondta, mindkét irányban szerény vagy inkább szegényes a lehetőség: ‒ Kevés olyan hely van, ahol a programban élőzene szerepel. Inkább mi keressük meg a helyet, pedig a dolognak fordítva kellene működnie. Éppen ezért nagyon nehéz feltörni, közönséget szerezni, bemutatkozni. Tavaly Vajdaságban 20 koncertet tartottunk, ami számunkra hatalmas sikerként könyvelhető el.
Közben szó esett az esetleges első korongról is. A fiúk elmondták, már megvan a 15 dal, amit szeretnének CD-re venni. Hogy mikor kerülnek stúdióba és mikorra várható a hanghordozó, erről még korai beszélni. Egy dolog biztos: ezek mind saját szerzemények és az igazi, szenttamási mercurys hangzást hozzák.
Az eseményről bővebben: http://www.budapestmusicexpo.com/
Paraczky László
