Aszályos év a mezőgazdaságban, avagy muszáj változtatni az eddigi hozzáálláson
Hidrológiai szempontból akkor beszélhetünk aszályos évről, ha a vizsgált terület víztárolási mérlege negatív, tehát ha a területre folyó, illetve lehulló csapadék mennyisége kevesebb, mint az onnan elfolyó, illetve elpárolgó vízmennyiség. Az aszály, ami tulajdonképpen egy véletlenszerű jelenség, általában nagy hőséggel párosul. A mezőgazdasági kultúrák ilyenkor a talaj mélyebb rétegéből szedik a vizet, feltéve, ha csapadékos volt a tél, és a földben van tartalék nedvesség. Az idei év – bár eddig nem lett hivatalosan aszályosnak nyilvánítva – minden bizonnyal a rekkenő hőségről és az alacsony hozamokról marad emlékezetes.
Siniša Jakovljev, agronómus, az Újvidéki Földművelési és Konyhakertészeti Intézet munkatársa, az intézet közép-bácskai képviselője szerint az idei év már most úgy tűnik, nagyon hasonló lesz a 2014. évhez, amikor a kombájnok helyett az aszály aratta le a termést. Mint mondta, a rendkívül magas hőmérsékletek következményei ‒ bármennyi eső esik is a nyár folytatásában – a hozamokon már biztosan nem segít. Legalábbis 90 százalékban biztosan nem: ‒ Őszintén szólva, valahogy mindannyiunkat meglepett ez a hosszantartó forróság. Amikor pedig ilyesmi történik, azonnal árad a panasz mindenkiből, elégedetlenek vagyunk, ahelyett, hogy elismernénk, idén valamiben tévedtünk. Újra nem tartottuk be a megfelelő agrotechnikát, magyarázatként pedig különböző kifogásokat hozunk fel. Mint szakemberek már a téli mezőgazdasági előadásokon felhívtuk a termelők figyelmét, hogy a hó és a csapadék hiánya miatt idén tavasszal sokkal nagyobb odafigyeléssel szakértelemmel lássunk hozzá a talaj előkészítéséhez és a vetéshez. Elmondtuk, hogy itt Közép-Bácskában az átlagos csapadékmennyiség 350-400 liter körüli, amiből csak a vegetáció időszakában 250-270 literre van/lenne szükség a jó hozamok eléréséhez. Talán legegyszerűbben a 2014. évhez hasonlítható az egész, amikor ugyancsak csapadékmentes telünk volt, azonban a tavasz és a nyár rengeteg esőt hozott, és ez valamelyest pótolta a hiányzó nedvességet, javított a hozamokon. Mindezt azonban hamar elfelejtettük, hiszen tavaly újra kedvező volt az időjárás, nagyon sok termelő rekordhozamot ért el, ami jó, ha öt évenként egyszer előfordul. Ami a kukoricát illeti, mi az intézetben a 70 cm-es sortávolságon soha nem javasoljuk a 16-17 cm-től sűrűbb vetést, ami 55-60 ezer növényt jelent, míg egyes külföldi vállalatok a 80-90 ezer növényt ajánlottak hektáronként. Fontos megjegyezni, hogy utóbbiak csak az ellenőrzött termelés, egészen pontosan az öntözés következtében hoznak rekordtermést, kivételt talán egy-egy szerencsésnek mondható év képez. Viszont az már többször is bebizonyosodott, hogy nem a szerencsében kell bízni, hanem elsősorban az öntözőrendszerekben, másodsorban pedig a megfelelő agrotechnikai eljárásokban. Ez a két tényező döntő a jelen és a jövő mezőgazdaságát illetően – magyarázta az agronómus. Mint mondta, a tavalyi jó hozamokon felbuzdulva a termelők figyelmen kívül hagyták a szakemberek véleményét, és mindenki úgy vetett, ahogyan és amikor az neki megfelelt. A földet viszont nem lehet becsapni, az időjárást még kevésbé: ‒ Március végén volt egy időszak, amikor sokan elkezdtek vetni. Szóját és kukoricát is. Utána viszont jött egy hosszabb hideghullám, ami miatt a termelők még április közepén sem mertek kimenni a földekre. Sokan megvárták a májusi ünnepeket, és akkor vetették el a kukoricát, ami az idén sajnos végzetesnek bizonyult. A későn ültetett növény ugyanis már nem tudott rendesen kifejlődni a hőség beállta előtt, és itt 80-90 százalékos terméskiesésre számíthatunk. A szakemberek, a mezőgazdasági technikusok sokéves tapasztalata, hogy az optimális vetési időszak a kukorica esetében április 10-e körül van. Ezt kell(ene) tiszteletben tartani. Több olyan termelőt ismerek, akik ekkor vetettek. Az ezt követő, többnapos hideghullám csak megedzette a növényt (ez esetben a kukoricát), és nem tett kárt a vetésben. Ezeken a parcellákon, melyek most is többfelé zöldülnek, lesz termés, bár a szokásostól alacsonyabb hozam várható. A hozamokhoz némileg hozzásegített az is, hogy júniusban, vagyis a vegetációs időszak kezdetén többfelé esett eső. Bár kevés, mindössze 10-20 liter csapadékról van szó, jól jött, mert megmentette a növényt a kiszáradástól.
A kérdésre, hogy véleménye szerint mennyire vagyunk a mezőgazdaságban felkészülve a klímaváltozásra, hogyan tervezhető a következő év, illetve egyáltalán tervezhető-e bármi is, az újvidéki intézet szakembere elmondta, tervezni csak rövidtávon szabad, mert soha nem tudjuk, hogy milyen év vár ránk jövőre: ‒ Csak egy példával igazolnám ezt az állítást. Idén nagyon hosszú és hideg volt a tél, aminek következtében már februárban úgy tűnt, hogy a búzával bevetett terület mintegy 40 százaléka kifagyott. Erre később rácáfolt az időjárás, és a rossz előjelzésekkel szemben a kenyérgabona viszonylag jól termett. A gond viszont az, amit mindannyian érzünk, vagyis, hogy az eddigi négy évszak helyett igazán már csak kettő maradt: a nyár és a tél. Nincs rendes tavasz, de ősz sem, a hideg télből egyből belemegyünk a nyárba, és ha nem reagálunk kellőképpen, vagyis nem óvjuk a felszíni vízkészletet, a téli csapadék hamar elpárolog a talajból. Márpedig ez a kukoricának ‒ amiből legtöbbet vetnek ebben a térségben ‒ nagyon fontos. A szükséges vízmennyiség mellett pedig nem kevésbé fontos, hogy a vetés optimális időben történjen, és ne legyenek sűrűk a sorok. Mindent összegezve, változtatni kell a régi, mondjuk úgy évtizedekkel ezelőtti „jól bevált” gyakorlaton. Az idei év is ezt igazolja – mondta végezetül az Újvidéki Földművelési és Konyhakertészeti Intézet munkatársa.
Paraczky László
