Itt az ideje a búza fejtrágyázásának
A búzánál az első tavaszi fejtrágyázás alapvető fontosságú a gyors és korai fejlődés érdekében, hiszen befolyásolja a bokrosodást és a későbbi négyzetméterenkénti kalászszámot. A téli időszakot követően különösen fontos a növény nitrogénfelvétele, ha valamilyen okból ugyanis elmaradt az őszi alaptrágyázás, akkor ez a megfelelő időszak a hiányzó tápanyag pótlására. A szakemberek az első tavaszi fejtrágyázás során a nitrogénműtrágya helyett az NPK-t ajánlják, ugyanis a kora tavaszi körülmények között csak a nitrát formájában lévő nitrogén vehető fel könnyen a növények számára. Az ammónium nitráttá történő átalakítása viszont az alacsony, 5‒6°C-os talajhőmérsékleten több hétig is tarthat. Vladimir Rankov, a verbászi mezőgazdasági tanácsadó szolgálat agronómusa elmondta, amennyiben odafigyelünk a nitrogén pótlására, azzal biztosítjuk a kalászok és a szem számát: ‒ A nitrogén hiányának következményei közé sorolható a levelek számának csökkenése, ilyenkor a legalsó levél hamarabb kezd sárgulni (elszíneződik), a növény alacsonyabb, a szár pedig vékonyabb, csökken a fehérjeképződés és fehérjetartalom, kisebb lesz a szemtermés stb. Ezek mind szemmel látható hátrányok. Az azothiány azonban a legnagyobb kárt a bokrosodás fázisában okozza, amikor kialakulóban van a potenciális hozam. Ha viszont a megengedettnél több nitrogén van a földben, a növény gyökere rövidebb és vastagabb, a növényi szövetek szivacsosak és puhák (emiatt megdől a szár), hosszabb a vegetációs időszak (kései érés), s az azot serkenti a vegetatív tömeg növekedését is ‒ magyarázta a szakember. Kiemelte, a különböző fenológiai stádiumokban a nitrogén és foszforfelvétel megközelítőleg a következőképpen alakul: a nitrogen felvétele bokrosodáskor 20‒30%, a foszforfelvétel 25%. Szárbainduláskor ez az arány 50‒70%, illetve 50%, virágzáskor 90%, a teljes érés idején pedig 100%. Amennyiben az arányt kilogrammokban fejezzük ki, akkor az 100 kg átlaghozamra vetítve a következő: N: 2‒3 kg, P: 1,2–1,8 kg, K: 1,8–3 kg.
A búza fejtrágyázására vonatkozó ajánlatok nem adhatók meg csupán a talaj tápanyagegyensúlya alapján. A legnagyobb mennyiségű nitrogén ugyanis a szerves anyagban található, így nehéz megjósolni a növényi táplálkozáshoz szükséges mineralizált nitrogén mennyiségét. A búza fejtrágyázásához szükséges optimális mennyiség meghatározása előtt ajánlott figyelembe venni a következő tényezőket: a termőföld minősége és nitrogéntartalma, az előzőleg betakarított termés utáni növényi hulladék és a benne levő tápanyagok mennyisége, a kiszórt istállótrágya ideje és mennyisége, a fajta jellemzői, a mintaparcellákon felmutatott eredmények stb.
Az említett negatív eredmények elkerülésére Vladimir Rankov elsősorban a talajanalízist ajánlotta, ami szerinte relatív pontos meghatározó módszer a föld nitrogén-, foszfor- és káliumtartalmát illetően. Mint mondta, az Nmin módszer a talajok ásványi ‒ mineralizálható, a szerves anyagokból lebomló ‒ nitrogén tartalmának mérésén alapul, pontosabban a tél végén, azaz kora tavasszal a talaj 0‒30 és 30‒60 cm-es rétegéből vett talajminták által kimutatja, hogy mennyi nitrogén hiányzik, illetve mennyivel van több a kelleténél a talajban: ‒ Számos erre vonatkozó tanulmány azt mutatta ki, hogy a búza átlagosan 1t/ha hozam esetén 25 kg nitrogént igényel, szem előtt tartva a parcella fekvését, nagyságát, az éghajlati viszonyokat, az eddig kiszórt alaptrágyát stb. A módszerrel a téli időszakban (kb. + 5 fok alatti talajhőmérsékleten) 7‒10 nappal a búzára szánt fejtrágya kiszórását megelőzően 0‒30, 30‒60 és 60‒90 cm mélységből vesznek földmintát, és ezeket kézi hűtőtáskában még aznap a laboratóriumba szállítják. Itt oldat segítségével megállapítják, majd kiszámolják a hektáronkénti átlagos nitrogéntartalmat. A tavaszi időszakban kezdődött vegetáció során egy bizonyos mennyiségű nitrogén hozzáférhető formában mineralizálódik a búza számára. A mineralizálandó nitrogén mennyisége a talaj típusától, annak általános termékenységétől és az éghajlati viszonyoktól függ, és átlagosan 20‒30 kg/ha körül mozog.
Az agronómus hozzátette, a fejtrágyázás időszakáról és a műtrágya mennyiségéről igencsak megoszlanak a vélemények. Szerinte az alaptrágyát mindenképpen ősszel, a vetést megelőzően kell kiszórni. Az első fejtrágyázást minél hamarabb, de legkésőbb február végén vagy március elején, a másodikat szárbainduláskor, a harmadikat pedig a kalászhányás időszakában érdemes végezni.
P. L.
