Mezőgazdaság

Szenttamas.rs

 

Odafönt dől el minden

(Egy szenttamási kisgazda véleménye)

 

A mezőgazdaság mindig olyan ágazat volt, ahol az élelmiszertermelés közvetlenül ki van téve az időjárási viszontagságoknak. Ha nem az aszály, akkor éppen a belvíz az, ami a kombájnok helyett „arat" a határban. Nem hiába mondják sokszor errefelé is, hogy a termelő tekintete folyton az égre mered, hiszen a csoda csak onnan jöhet. A kiszáradt földre az eső, a talajvíz felszárítására pedig a meleg napsugár a csodaszer. A kettő viszont igazából kombinálva jó, vagyis a jó terméshez egyikből is másikból is elegendő kell. Egyszerűbben fogalmazva, bárhogy is szeretnénk, a megoldás mindig onnan fentről jön – mutat az ég felé Serfőző László, szenttamási gazda. Február végére megérkezett a kemény tél, kemény hideg lett, hó is esett, és ilyenkor a meleg szobában egy-egy kupica pálinka mellett megpróbáljuk összegezni az előző termelési évet, asztalra tenni a jót és a rosszat.

‒ Tavaly nagyobbrészt szóját, kisebbrészt pedig kukoricát vetettem. Mindkettő aládobott, a szója nagyon. Több parcellám is volt bevetve ezzel az ipari növénnyel, és mindent összegezve a terméskiesés 70-75 százalékos lett. Szójából néhol 200, néhol 500 kg termett, ami nagyon rossznak mondható. Egyedül az Újvidék felé vezető út környékén volt egy kicsivel jobb a hozam, az a határrész ugyanis a nyáron több esőt kapott. A kukorica egy kicsit jobb lett, itt az átlaghozam 30-35 métermázsa körül alakult, de ez is a vártnál sokkal kisebb. Nagyon vártuk, hogy majd kapunk valakitől egy kis kárpótlást, akár a felvásárlási árakon vagy adókedvezményt, de nem jött össze. Pedig több környező községből jeleztek az ismerősök, hogy elengedték nekik az adó második vagy harmadik részletét, vagy egyszeri pénzbeli segélyt kaptak a termelők. A tartománytól is vártunk egy kis segítséget, nem kaptunk. Szenttamáson egyedül búzamagot osztottak ingyenesen, az ősz folyamán. Voltak gazdák, aki éltek a lehetőséggel, és ebből kifolyólag több búza is került a földbe, mint az előző években. Az elmúlt évben talán a cukorrépa volt az, ami valamelyest kihúzta a termelőket a veszteségből, azonban itt is voltak gyönge hozamok, olyannyira, hogy még a befektetés sem térült meg – sorolja a szenttamási gazda. Mint mondja, a termelők többsége eladósodott, hiszen előre megvásárolták a magot, az üzemanyagot és a műtrágyát, a pénzt viszont egyszerűen nem volt miből visszaadni. Ebből kifolyólag pedig sokan újabb mínusszal kezdik a tavaszi vetést: ‒ Kifizetjük a magot, a műtrágyát, a permetszert, az adót, a bérletet, és semmi sem marad, elfogy a forgótőke, ez pedig a gazda számára a csőddel egyenlő. Több éve nem volt búzavetésem, most újra próbálkozom, ugyanis tavaly akinek volt búzája, valamennyivel könnyebb helyzetben volt, mert mire megjött az aszály, a búzát levették. Ha keveset is fizettek érte, ez friss pénzt hozott a gazdának, és ami talán még ennél is fontosabb, ez a termelői év első komolyabb bevétele. Persze ez is csapadékfüggő, mint ahogyan a többi kultúra is. Öntözni nem tudunk, tehát az égiekre bízunk mindent – tette hozzá László.

A kérdésre, hogy mi lenne az, ami akár országos, tartományi vagy helyi szinten motiválná a termelőket és ösztönzően hatna a termelésre, beszélgetőtársunk elmondta, nagyon jó volna (végre) egy olyan országos szintű tervgazdálkodást összehozni, amelybe nem csak a nagyokat, hanem a kistermelőket is bevonnák: ‒ Nem jó az a hozzáállás, hogy ha sok terem, akkor azért alacsony az ár, ha pedig kevés terem, inkább behozzuk az olcsóbbat, mintsem megadjuk a rendes árat az itteni gazdának. Mi ,,kicsik” nem nézhetjük azt, hogy mi történik külföldön. Ott mások a termelési körülmények, más a támogatás, másképp oldják meg a felvásárlást, egyszóval, minden másképpen működik. Mi a tavalyi és az idei (beígért) 4 ezer dináros támogatással újra csak az eget nézhetjük. Úgyis odafönt dől el minden.

 

Paraczky László