A létra legfelső fokán
A gazdasági válság és az időjárás gyökeres változása nem kerülte el a szenttamási mezőgazdászokat sem. Az éveken át húzodó kedvezőtlen felvásárlási árak, az aszályos vagy az éppen csapadékos esztendő mind rányomja a bélyegét erre a gazdasági ágazatra is. A folyamatos változások közepette csak a legkitartóbbak és a legbiztonságosabb szakmai és pénzügyi háttérrel rendelkező vállalkozások maradnak talpon.
Az OZZ Srbobran Földműves Szövetkezet nemcsak átvészelte az elmúlt időszakot, amely senkinek nem volt könnyű, hanem jó példa arra, hogy ezekben a nehéz időkben is lehet sikeresen gazdálkodni. Az erős konkurencia ellenére, a több mint 60 évvel ezelőtt alapított vállalat nemcsak fennmaradt, hanem sikerült a létra legfelső fokára kerülnie. A sikerről, az ezt megelőző nehézségekről és a vállalatban folyó munkáról Marija Kujindžić igazgatót faggattuk, aki bevezetőjében elmondta, hogy a Srbobran Földműves Szövetkezet tulajdonképpen egy falusi mezőgazdasági szövetkezetként jött létre 1953-ban. 1976 és 1991 között kooperációs munkaegységként integrálódott az egykori Elan Mezőgazdasági Birtokba. Mostani formáját a szövetkezet 1991. május 1-jén nyerte el.
Az igazgatónő elmondta, a szövetkezet elsősorban a vidékre jellemző klasszikus kultúrákkal foglalkozik, mint amilyen az árpa, búza, kukorica, szója és a cukorrépa. Több, mint 100 egyéni termelő társult hozzájuk, akikkel 1500‒2000 hektár földterületet művelnek.
‒ A szövetkezetnek 488 hektár saját földje van, emellett bérlünk még állami és magántulajdonban lévő termőföldeket is. Az állattenyésztés mellett búza-, kukorica- és szójavetőmag-termesztéssel is foglalkozunk, úgy hazai, mint külföldi vetőmaggyártók és forgalmazók részére – mondta az igazgatónő. Hozzátette, ez utóbbi egyáltalán nem könnyű feladat, hiszen a vetőmagtermesztésnél a bizalom mellett a legfontosabb hangsúly a minőségen van, aminek a vállalatban különösen nagy figyelmet szentelnek.
A vállalatnak jelenleg 35 dolgozója van, agronómusok, mezőgazdasági technikusok és segédmunkások. A saját földjeink mellett kisegítjük a kooperációs gazdákat, ugyanakkor szolgáltatásos földművelést is végzünk. Saját gyümölcsösünk is van, 1 hektár kajszibarackkal, ezenkívül van egy mezőgazdasági gyógyszertárunk és takarmányboltunk is. Ezekből az adatokból is látszik, hogy sokat dolgozunk, de megéri, hiszen a puszta fennmaradás helyett felfelé haladunk – tette hozzá az igazgatónő.
Maja Kujundžić elmondta, jobbára szójatermesztéssel foglalkoznak, amelyet a szövetkezetben 1983 óta vetnek. Abban az időben a szójagyárak pénzelték ennek az ipari növénynek a termesztését, amely egyre inkább népszerű lett. A szenttamási határban a szója jelenleg az össz bevethető földterület 50 % -át teszi ki, a fennmaradt vetésterület 20 %-a kukorica, 20 % -a búza és 10 % cukorrépa.
‒ Az előző év megfelelő időjárásának, szakembereink tanácsának, ugyanakkor a kooperáns termelőink kemény munkájának köszönhetően nagyon jó hozamokat és eredményeket tudunk felmutatni. Búzából a hozamok 8 tonna körüliek voltak, szójából 4,7 tonnás, kukoricából pedig 12 tonnás hozamokat értünk el. Folyamatosan törekszünk arra, hogy termelőinknek a jó hozamok eléréséhez személyes példát mutassunk. Az ingyenes szaktanácsadás mellett termelőink számára megszervezzük a téli mezőgazdasági előadásokat, meglátogatjuk földjeiket, segítünk a vetőmagok kiválasztásánál, tanácsot adunk a műtrágya és a vegyszerek használatáról, egyszóval végigkísérjük az össz termelési folyamatot. Ugyanakkor a szövetkezeten keresztül termelőink szerződést köthetnek a vetőmagra, műtrágyára, növényvédő szerekre és az újratermelési anyagokra. Mindekivel korrekt az együttműködésünk, ez pedig a mai világban a legfontosabb – hallottuk a szenttamási szövetkezetben.
Paraczky László
