Mindenszentek ünnepe, halottak napja
Papként azt tapasztalatom, hogy a két fent említett ünnep tartalma a hívek gondolkodásában igencsak összekeveredett. Amíg a mindenszentek ünnepe azokról a szentekről szól, akik életükben szerették Istent, ennek jelét is adták és már Istennél vannak, addig halottak napján azokról emlékezünk meg, akik nem jutottak el az Isten-szeretet látható és a mindennapokban megtapasztalható erényre. Valami még hiányzik belőlük, ahogyan Jézus a gazdag ifjúnak megemlíti (Mk 10,21). Jézus megkedveli a magatartását, de aktivitásra sarkallja. Így van ez a tisztítóhelyen lévő lelkekkel is. Meg kell szabadulniuk mindazoktól az emberi berögződött gyakorlatoktól, amelyek eltávolítják őket Istentől. Isten nem bünteti őket, sokkal inkább nagyobb örömet kínál és a tökéletes boldogságra hívja meg őket, valójában mindannyiunkat. Ugyanakkor emberi gyarlóságaink, bűneink eltávolítanak bennünket Istentől.
Olyan jó, hogy mindenszentekkor az Egyház a boldogmondásokat olvasatja a hívekkel (Mt 5,1-12a) mert így ráeszméltet bennünket az igazi értékekre és az áldozatvállalásra. Ami a világ szemében egyszerű, az Isten mértéke szerint óriási. Mindegyikünk életének a vezérfonala lehet egy-egy boldogmondás. Akkor vállunk szentté, amikor már természetes az Isten közelsége, amikor nincs bennünk félelem, hanem mint Atyára tudunk tekinteni. A napokban egy rádióműsorban hallottam és dallama olyan fülbemászó a következő éneknek. Az eredeti, amerikai verzió, amelyet Louis Armstrong énekelt az 1930-as években jól kifejezi, hogy mi is ott szeretnénk lenni az összes szentek nagyszámú sokaságában.
When The Saints Go Marching In
Ha minden szent, életre kél
Hívj Atyám a szentek közé,
Ha minden szent, életre kél.
Zsúnyi Tibor plébános
Felhívás
Időjárás
