Nyolcvanéves a Szenttamáson is áthaladó Nemzetközi út
Gyerekkoromban nagyon sokat játszottunk a Nemzetközi út mellett, főleg a Ćopo vendéglőtől a feketicsi hídig levő szakaszon, az út mellett gyümölcsfák sorakoztak, vegyesen, cseresznye, meggy, alma, sárgabarack, és mi – főleg a nyári szünetben – sokszor megmásztuk ezeket a finom gyümölcsért. Játszottunk is sokat az út mellett, és már akkor felfigyeltünk a betonút egyik sarkában levő számokra. Hamar megfejtettük az eredetüket, hiszen minden kockának a bal sarkában ott volt kivehető és olvasható állapotban a dátum és egy szám, a betonkocka azonosítója. Amikor ugyanis kiöntöttek egy táblát, a sarkába belekarcolták az aznapi dátumot és a tervrajzban szereplő számot. Így megtudtuk, hogy az út mikor készült, és ez az adat valahogy belevésődött az emlékezetembe. Ha jól emlékszem, akkor a szenttamási szakasznak 1938 augusztusában készült a faluból kivezető szakasza. Később többször is ráfutottam az építéssel kapcsolatos újságcikkekre. Az elmúlt években szerettem volna újból megkeresni és lefényképezni az építés útburkolatba vésett dátumát, hogy megmaradjon emléknek, de már csak a településtől távol, Feketics irányába félúton találtam rá olvasható állapotban.
Az utóbbi ötven év, a megnövekedett forgalom megkoptatta a betonutat, lekoptak a dátumok, számok. A bevezetőben említett szakaszon a megmaradtakat is már aszfalt borítja. Tudomásom szerint az út betonozási munkálatai több helyszínen is folytak egyidőben, így ugyanazon a napon, több helyen is lehet ugyanazt a dátumot találni, persze más kockaszámmal az út különböző szakaszán.
Szenttamást akkor csak az 1906-ban épült Óbecse–Óverbász–Újverbász–Zombor vasútvonal kötötte össze a világgal, a többi útvonal mind földesút volt. Az új út építése ezért különösen jelentős haladást ígért minden szempontból ennek a közép-bácskai kisvárosnak. Az emberek akkor azt is mesélték, ha elkészül az út, háború lesz. Úgy is történt. De a háború után is megmaradt az út, csak a hidakat kellett újraépíteni, és ez a kisváros rohamos fejlődésnek indult.
A Nemzetközi út építéséről többször is tudosított a Reggeli Újság azokban az években. Először az új autóút nyomvonalának a meghatározása volt a téma, majd a közvetkező számokban a munka kezdetéről és folytatásáról számoltak be.
A Reggeli Újság 1936. április 28-i számában Dr. Kozsuly építésügyi miniszter Szrbobránban (A nemzetközi autóút ügye eldőlt – a miniszter közvetlen beszélgetése a földművesekkel) című cikkében a következőket olvashatjuk:
„Szrbobránból jelentik: Múlt kedden Pivnicski Zsárkó községi közjegyző vezetésével tíztagú küldöttség kereste fel Szrbobránból dr. Kozsuly építésügyi minisztert, a nemzetközi autóút irányának a meghatározása érdekében. Annak idején – közel egy esztendeje – Szrbobran ígéretet kapott, hogy a nagyfontosságú autóút Novi Vrbasz helyett Szrbobranon fog végighaladni. De míg a báni hivatal technikai osztálya a községen kívül tervezte az útirányt, addig a község s a község érdekeit képviső küldöttség a községen keresztül kérte az útirányt. Dr. Kozsuly a küldöttség kérését meghallgatta, s úgy határozott, hogy helyszíni szemle után dönt az útirány pontos meghatározását illetőleg, s szombatra ígérte a látogatást.
Szrbobrán mindent megtett a magas vendég minél méltóbb fogadtatásáért. Kozsuly dr. gumidefekt miatt némi késéssel érkezett Noviszád felől pontosan féltizenkettőkor Szrbobránba. A minisztert a községháza dísztermében elsőnek Kurjacski Milivoj elemi iskolai igazgató-tanító üdvözölte – Szrbobrán dicső nemzeti múltját kiemelő beszéddel. Az építésügyi miniszter a válaszában többek között a következőket mondotta:
– Nagyon jól ismerem Szrbobrán történelmét, azét a Szrbobránét, amely soha sem sajnálta, hanem mindig örömmel hozta még a legnehezebb áldozatokat is vágyai eléréséért, a mi szép Jugoszláviánkért, s éppen ezért amennyire tőlem telik, eleget fogok tenni Szrbobran jogos óhajának.
A miniszter beszédét hangos éljenzés követte. Ezután a miniszter kíséretével: Katyanszki Stevicával, a járás képviselőjével, Dungyerszki Gyókó nagybirtokossal, a Dunabánság technikai osztály három mérnökével s a község hivatalos tényezőivel autóba szállt s a Szrbobrán–Noviszád közti nyári utat szemlélte meg egészen Szőregig, majd ismét a »Slajszhoz« hajtatott, hogy a község nyugati szélét megtekintse. Itt a minisztert a kíváncsiskodók s tisztelgők hatalmas tömege várta, s míg a mérnökök itt-ott méréseket eszközöltek, addig Kozsuly doktor szeretetteljesen elbeszélgetett a körülötte állókkal – az egyszerű földműves néppel. Többek között odafordult Dudás György szegény magyar földműveshez:
– Hát maga barátom, merre vezetné az utat, ha magától függne?
A szegény földműves az első pillanatban meglepődött, de csak néhány pillanatig töprengett, majd nyugodtan így válaszolt:
– Kegyelmes uram, én csak a községen vezetném keresztül.
– Ugyan miért?
– Mert a tervbevett útirány annyira elértéktelenítené a keresztülvágott földeket, miután apró parcellák, hogy a tulajdonosok erősen megsínylenék.
A körülállók úgy van és éljen közbekiáltásaira, miután Dudás György válasza a közóhaj megnyilatkozása volt, dr. Kozsuly ott a helyszínen megígérte, hogy a nemzetközi autóút Noviszad–Szubotica szakasza Szrbobran község belterületén fog keresztülhaladni.
Így teljesül a szrbobrániak kívánsága. Innét a miniszter kíséretével Dejan Gavanszki szrbobráni nagybirtokoshoz hajtott, ahol pazar díszvacsora várta a magas vendégeket. Dr. Kozsuly az éjszakát Szrbobránban töltötte a község előkelőségeinek a társaságában.” (Reggeli Újság, 1936. április 28., 4.)
A Reggeli Újság 1936. június 7-i számában a Rövidesen megkezdődik az építkezés a nemzetközi autóút Noviszád–Szuboticai szakaszán (Szrbobránon keresztül meghatározták az út pontos irányát) című írásban már arról olvashatunk, hogy megjelölték a városon átvezető út nyomvonalát:
„A nemzetközi autóút Noviszád–Szubotica szakaszának mérnökei tegnapelőtt két autóval kiszálltak Szrbobránban a báni hivatal technikai osztályának illetékes vezetőivel az útirány végleges megjelölése végett. A részleges mérések után a helyszínen már el is dőlt az út sorsa. A községen keresztül – alig egy-két akadály elhárítása után – nyílegyenesen fog keresztül haladni a sokat vitatott autóút. Az út a község déli részén a csatorna hídon át jut a községbe, s azt a Kralja Alekszandra utca legvégén a község északi részén hagyja el, itt fordul egy kicsit balra. A csatorna közelében a Dungyerszki Gyókó tulajdonát képező háztömbből mindegy 10 méter széles sávot bontanak le az út miatt. Ugyanez lesz a sorsa a piactéren lévő Munyin-féle vendéglőnek is, melynek szintén egyik sarka kerül lebontásra. Innen aztán minden akadály nélkül halad keresztül az út nyílegyenesen a község északi széléig, ahol Puhalák Károly és özvegy Semzőné házai kerülnek lebontásra, mert itt jut ki az út enyhén balra fordulva a községből. Mielőtt a feketicsi országutat elérné a Dinyáski- és a Kuszli-szállás között a Krivaján építendő hídon halad keresztül az út.
Szrbobrán munkásnépe, mely alig várja az útépítési munkálatok megkezdését, tömegesen jelentkezik a községi hatóságoknál munkafelvételre. Mégis teljesül tehát a Szrbobrániak büszke vágya: az új autóút.” (Reggeli Újság, 1936. június 7., 5.)
A napilap 1937. április 17-i számában a Szrbobráni hírek alatt arról számol be az itteni tudósító, hogy „bár a nemzetközi autóút építése a községen keresztül ezidáig még nem kezdődött el, a községi előljáróság árverés útján aladta az útvonal összes fáit, amiből a községi pénztárba 3760 dinár folyt be. Ugyanekkor megkezdődtek az előmunkálatok ez útvonal favillanykaróinak betonnal való kicserélésére. Mindössze ötven betonoszlopot állítanak fel, de csak akkor, amikor a nemzetközi út ezen a szakaszon elkészül.” (1937. április 17., 7.)
A következő hírt az építésről csaknem egy év múlva, 1938. február 8-án közölte a napilap a Szrbobráni hírek rovatban:
„A nemzetközi autóúton a munka ismét megindult. Most folyik erőltetett menetben a község belterületére a kockakövek befuvarozása, s ha a jó idő állandóbb lesz, megkezdődik a munka a Milicsevics-féle üzlettől a községen keresztül Feketics irányába.” (Reggeli Újság, 1938. február 8., 7.)
A Reggeli Újság 1938. március 27-i számában az Épül a Nemzetközi út című cikk írója a Feketicsen keresztülhaladó szakasz munkálatairól ír:
„A Feketics–Szrbobráni közötti nemzetközi útszakaszon teljes erővel megindultak az útépítő munkálatok. A teherautók és az állati erővel vontatott igák éjjel-nappal szakadatlan hordják az anyagot, hogy a munka fennakadás nélkül folyhasson. A Feketicsen keresztül húzódó útszakasz mentén az elárverezett régi fatörzseket már mind rég kiemelték és az új, egységes típusú japán akácok ültetése szintén teljes erővel folyik. Feketics község előljárósága ezzel kapcsolatban rendeletet adott ki, és a nemzetközi út mentén húzódó háztulajdonosoknak kötelességévé tette, hogy a házak mentén húzódó gyalogjárókat kötelesek a nemzetközi út szintjével párhuzamosra emelni, illetve csökkenteni. A háztulajdonosaknak erre a célra a községi előjáróság olcsó anyagot szerzett be, és a szükséges munkaerőt díjtalanul bocsátja az igénylők rendeltetésére.” (Reggeli Újság, 1938. március 27., 7.)
Az április 10-i számban a Szrbobráni hírek alatt a következőt olvashatjuk:
„A nemzetközi autóút szrbobráni szakaszán a munka teljes erővel folyik. Napról napra újabb munkáscsoportok állnak munkába, hogy az út – különösen a község belterületén – minél előbb elkészüljön. Az útépítéshez szükséges kőanyag beszállítása is úgy vonaton mint hajón állandóan tart. Az úttal kapcsolatban két vashíd is épül Szrbobránban – az egyik a csatornán, a másik a község északi oldalán a Krivaján át. A hídépítéshez szükséges anyag és szerszámok a napokban érkeztek meg a községbe s csak napok kérdése, hogy a munkálatok itt is meginduljanak. Örömmel állapítható meg, hogy a nemzetközi autóút munkálataival kapcsolatosan a községben a munkanélküliség erősen csökkent – a dolgozni akarók munkát találtak.” (Reggeli Újság, 1938. április 10., 7.)
Ezekből a cikkekből kivehető, hogy milyen jelentős háttérmunka is folyt az autóút megépítését megelőzően, hiszen akkor fontos infrastrukturális beruházás volt, amely biztosította a gazdasági fejlődést, a munkanélküliség csökkentését ugyanúgy, mint a mai világban. Azóta már nyolcvan év eltelt, és az út továbbra is állja a sarat, legalábbis a Szenttamás–Feketics szakasz, ahol ez alatt az idő alatt már elhanyagolták a rendes karbantartást, alig javítottak valamit, főleg amióta megépült az autópálya.
Érdekes megemlíteni azt, hogy az út mentén 10 kilométerenként útászházak épültek, előre gondoltak arra, hogy a megépült utat és árkot karban is kell tartani. Típusépületek voltak ezek, okkersárgára festett, félkör boltozatú teraszos családi házak minden szükséges melléképülettel, amelyekben biztosítva volt minden a megélhetéshez, az útászok cserében felügyelték és karbantartották az utat és a környékét. Időszakonként olvasztott szurokkal tömték be a megjelent repedéseket és a betonkockák közötti illesztéseket, lemosták az útjelző táblákat, az út menti kőkarókat, és évente legalább kétszer be is meszelték. Látszott, hogy az útnak van gazdája. Rendben is volt az út mindaddig, amíg ez az elképzelés működött, körülbelül a nyolcvanas évekig, ekkorra ezek az emberek elhaltak, nyugdíjba mentek, senki sem gondoskodott az utánpótásukról. Azóta eladták az épületeket, és a karbantartást is központosították Belgrádban. Meg is látszik az elhagyatott úton és út menti árkokon. A gyümölcsfák mellett az út menti árok másik partjára nyárfákat ültettek, hogy hűvöst biztosítsanak az utazóknak.
Ezt az írást mindazoknak az ismert és ismeretlen embereknek az emlékére szántam, akik nyolcvan évvel ezelőtt Szenttamást is összekötötték a világgal.
Németh Dezső
