Olvasóink írják

Szenttamas.rs

 

A kerítésen innen, avagy élet a fekete és fehér Amerikában egy szenttamási szemével

 

Dr. Pintér Csongor Szenttamáson született, az általános iskolát és a gimnáziumot is itt végezte. A délszláv háború idején több ezer más diáktársához hasonlóan Magyarországra költözött, 1994-ben a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gazdasági Karára íratkozott. 1998-ban egy diákcsere-program keretében az USA-ba került, ahol megalapozta mostani életét. Folyamatos kapcsolatot tart az itthon maradottakkal, minden esemény iránt érdeklődik, egykori barátaival kiváló a kapcsolata, rendszeres olvasója a szenttamás.rs portálnak.

Csongort abból az alkalomból kerestük fel, hogy elsőkézből értesítse az olvasókat a néhány héttel ezelőtt kezdődött amerikai eseményekről, zavargásokról, valamint azok hátteréről. A szöveghez saját készítésű fotókat is küldött, hiszen közvetlen közelről látta, átélte és fotózta a zavargásokat.

Sokan még itt Amerikában is meglepődnek azon, a csodában lehetséges az, hogy egy egészen békésnek látszó hétköznapi nap pár óra leforgása alatt pokoli nappá válik, sőt az elkövetkező hetek is. Hogyan lehetséges az, hogy a világ egyik leggazdagabb és legerősebb államában ilyen hirtelen lángra lobbannak a nagyvárosok, anarchia tör ki az utcákon, a vállalkozások összeomlanak, és a mélyen lappangó rasszista feszültségek szinte pár perccel az eseményeket követően elnyelik az egész társadalmat.



Dr Pintér Csongor

 

Amint láttam, itt minden lehetséges. Az elmúlt hetekben tüntetések, gyújtogatások és fosztogatások zajlottak majdnem minden nagyobb városban, közöttük itt Wilmingtonban, Delawareban is, ahol a családommal élünk. A házunk a kertvárosban van, kívül a városon, ahol még a kutya sem ugat meg, és amint a küldött képeken is látható, a belvárosban egy-két hét után már megjavították a legtöbb kárt, vagy csak simán befedték az üzleteket és a kirakatokat falemezekkel.

A mostanában látható (és sajnos tapasztalható) rasszista tüntetéseknek itt hosszabb története van. Az egyik legnagyobb (hasonló) tüntetés 1992-ben zajlott Los Angelesben, (California), ez volt a Rodney King tüntetés. Akkor szintén egy fekete férfit tartóztattak le a rendőrök, és mivel ellenállt, jól „megpuhították”, azaz agyba-főbe verték. Akkor a tüntetések alkalmával és a zavargásokban 12 000 embert tartóztattak le, több mint 2000 tüntető súlyosan megsérült, és több mint 60 ember meghalt. Ez előtt a tüntetés előtt 1968-ban Martin Luther King meggyilkolása után voltak hasonló zavargások.

Én már több mint húsz éve lakom Amerikában, és egészen véletlenül figyeltem fel a fajok közötti különbségre. Egy este az esti iskolából hazafelé tartva majdnem elfogyott az üzemanyagom a kocsiban. Először álltam meg Oaklandban (California) tankolni egy feketék lakta negyedben. Felfigyeltem arra, hogy az üzemanyagot jóval olcsóbban hirdették az autópálya mellett álló hirdetőtáblákon, mint a San Francisco-i öböl más részein vagy a félszigeten. Arra gondoltam, legalább megspórolok pár dollárt, ha megállok tankolni. Ezt a töltőállomást és a körülötte lévő utcarészt úgy kepzeljék el, mint például otthon Szenttamáson, amikor lejönnek az újvidéki útról, és a Slajszon (a szeméttelepnél) kötnek ki. Csakhogy ott nem annyi szemét van, mint a Slajszon, hanem tízszer több. Viszont egyáltalán nem szeméttelepen van az ember, hanem egy átlagos utcán: a gettóban. A nagy nyomor és szegénység mellett itt naponta lövöldözések és rablások vannak. Üres tasakok, szemét, ameddig csak a szem ellát, műanyag üvegek, emberi ürülék, bűz. Az utcákat a narkósok és gengszterek lakják. Rengeteg a hajléktalan. A szegény emberek napról napra sátrakban és hálózsákokban tengődnek. Mindez tényleg olyan, mint a filmeken. A szegény feketék többsége így él, és ezt nevezik gettónak.

Nem csoda tehát, hogy az emberek elégedetlenek, és egy szikra lángra lobbanthatja az egész társadalamat. A legtöbb fehér ember úgy kerüli ezeket a városrészeket, mintha leprások területe lenne. Gyerekkoruk óta beléjük nevelik, hogy édes fiam/lányom, neked ott semmi keresnivalód nincs. Sok ismerősöm a nagyvilágból kérdezi, miért mindez, mi törtenik, mi változott meg Amerikában. Az egésznek olyan egyszerű a magyarázata, mint a madárfütty. Az okok, amelyek az amerikai állam kezdetétől fogva a faji egyenlőtlenségeket táplálták, nem szűntek meg.

Sokat utaztam Brazíliában és Mexicóban. Ott egytől-egyig azt hiszik az emberek, hogy Amerika a fajok közti egyenlőség földje. Főleg azóta, hogy a fekete bőrű Barack Obama lett az országelnök. Vagy például azt is megemlítik, hogy sok városban fekete a rendőrfőnök. Ahogy a mondás szól: a látszat sokszor csal. Itt még messziről sincs szó a fajok közötti egyenlőségről. Nyilván vannak pozitív iranyú változások is, viszont a rasszista fehérek szempontjából a fekete elnök megválasztása vagy a fekete rendőrfőnök helyzetbe állítása olyan dolog, mint amikor a kikötött vérebeknek húsos csontot dobsz egy csupaszra fosztott helyett, remélve, hogy lám, van rajta egy kis hús, talán majd boldogabb lesz, vagy tovább fogja rágcsálni, szopogatni, mintha egy teljesen lekopasztott csontot dobtál volna neki.

Amint látni lehet a mostani politikai történésekből, Trump visszaállította a legtöbb törvényt, ami számított a színesbőrűek számára, és amennyiben szükség mutatkozik rá, akkor pár óra alatt a katonaságot és a nemzeti gárdát is képes kivezényelni, hogy rendbe rakja az egész országot. Szerinte ezek a tüntetések és a vele járó gyújtogatások és fosztogatások belföldi terrorcselekménynek minősülnek. Sőt, szerinte az utcán lévő színesbőrűek − nem mondta ki közvetve, de közvetlenül arra utalt – terroristák. Ez a vezető nem kispályázik. Itt egyszerű a politikai célja: a fajok közötti egyenlőtlenséget egyre nagyobbá kell tenni, ami neki politikai előnyt nyújt. Az ő szavazóbázisa úgy látja, kemény kezű elnök, aki ha kell, rácsap az asztalra, és helyrerakja az országot.

Wilmington belvárosa






Nálunk Wilmingtonban a tüntetések már több mint egy hete tartanak. Például a belvárosban feketek zászlókat és plakátokat raktak ki az üzleteikre, ráírva, hogy „Fekete tulajdonú üzlet”, ami arra utalt a foszogatóknak, hogy a tulajdonos az ő oldalunkon van, és nem kell törni-zúzni, fosztogatni. A város másik részén, a fehérek lakta negyedben pedig „Trump – Pence 2020” hirdetések olvashatók, arra ösztönözve a lakókat, hogy szavazzanak Trumpra a következő elnökválasztásokon.

Az emberek egy nagyon komoly problémát akarnak megoldani. Két Amerika létezik. A vagyonosak és a vagyontalanok Amerikája, és ebben a faj nagy szerepet játszik. A két osztály között a kezdetek kezdete óta folyik a szélmalomharc. A vagyontalanok legtöbbje színesbőrű, akik egyre elégedetlenebbek, mert a bérek már évtizedek óta nem emelkedtek (reális értékben), az árak pedig egyre magasabbak, és egyre több adóterhet viselnek. Ez a hír nekünk Szerbiában nem ismeretlen. Viszont itt az emberekkel lenyeletni ezt a hírt igen kemény dió, mert nincsennek ehhez hozzászokva. Véleményem szerint ez esélytelen harc. Próbálom (illusztrálva) elmagyarázni: például jómagam kitűzök egy célt, hogy így, 150 kilósan szeretnék űrhajós lenni a Space X Crew Dragon űrhajón, amit éppen a múlt hétvégén lőttek fel az űrbe. Ha ma elmennék a NASA-ba, bekopogtanék az ajtón és bejelenteném, hogy szeretnék az űrhajós csapat tagja lenni, akkor a főnök ott valószínűleg azt mondaná, figyelj öcsikém, ez a terv nem fog működni. Nem csak azért, mert 150 kilós vagy, hanem több más oknál fogva sem, amin nem tudsz könnyen változtatni. Ugyanez a helyzet a fehérek és a színesbőrűek között lévő faji harcban. Nem csak az a vétkük a színesbőrűeknek, hogy nem fehérek, hanem több más gonddal is szembe kell nézniük: etnikai kisebbségek, átlagosan jóval szegényebbek a fehéreknél, történelmileg hártrányos helyzetben voltak iskolázottság és egészségügyi szempontból is. Például jelenleg a munkanélküliség a színesbőrűek között (itt gondolok nem csak feketékre, hanem például a dél-amerikaikra és ázsiakra is) kb. duplája a fehérekének. Az átlagos állami munkanélküliség 13 % felett van. Viszont vannak államok, ahol a nem fehérek munkanélküliségi aránya akár háromszorosa a fehérekének.

A másik szociológiai mutató, amely rávilágít a mostani dolgokra és a faj szerinti különbségekre az, hogy a COVID 19-es járványban a feketék és a dél-amerikaiak körében (a lakossági számarányukhoz képest a legtöbb közösségben) kétszer annyi vagy meg annál is több a fertőzött vagy elhunyt, mint a fehérek közösségében.

A mostani eseményeknél még az is érdekes, hogy mindez ott történt és onnan indult el, ahol a legkevésbé várták: Minneapolis államban. Ez az állam egy gazdag és demokrata többségű, liberális állam. Az emberek többsége azt gondolja, ebben az államban minden a legnagyobb rendben van, és egy ilyen faji alapú rendőrségi túlkapás nem történhet meg. Sajnos, megtörtént. Nem nehéz tehát elképzelni, hogy például a déli államokban vagy a repubikánus többségű államokban hogyan bánnak a színesbőrűekkel.

A jelenlegi helyzetet az előttünk álló novemberi elnökválasztás is bonyolítja. A színesbőrűek többsége demokrataként szavaz. Trump mindenképpen megpróbálja uralni a helyzetet, viszont finoman kell neki egyensúlyozni a színesbőrűek és a fehér választói érdekei közzött. A fehérek szemében keménykezűnek kell látszania. Ez magyarul azt jelenti, ha szükséges, akkor kivezényli a katonaságot, hogy rendet teremtsen. Vagy ha éppen egy Bibliával a kezében akar lefényképezkedni az állami katedrális előtt, akkor attól sem riad vissza, hogy a népet könnygázzal és vízzel riassza szét, hogy odajusson a katedrális ajtajához és lefényképezkedjen.

A jelenlegi helyzet érdekessége még az is, hogy fegyver továbbra is ugyanúgy vásárolható, mintha semmi sem történne az egész országban Nem túl jó ötlet az amúgy is állig felfegyverzett lakosságot ilyen zavaros időkben még jobban felfegyverezni. A jelenlegi válság idején a fegyverkereskedések ugyanúgy működnek és tartanak nyitva, mint például a sarki boltok. Jelenleg például éppen azon jár az eszem, hogy ebédre csirkepaprikást főzők, és nincs itthon tésztánk, ami a körethez kell, tehát elugrok a boltba egy zacskó tésztáért. Ettől csak egy kicsivel bonyolultabb lenne, ha az forogna az agyamban, hogy éppen most kéne gépfegyvert vennem, hogy megvédjem a családomat a fosztogatóktól. Ehhez midössze egy személyi igazolványt kell(ene) magammal vinnem a boltba, ami egyébként is az embernél van, ha elhagyja a házat.

Megemlítem a rendőrt is, aki ezt az egész felháborodást elindította. A héten lesz Derek Chauvin első bírósági meghallgatása Geroge Floyd halálával kapcsolatban. A rendőr hét percen át térdelt az általa fogvatartott fekete ember nyakán, aki végül a kórházba szállítás közben meghalt. Harmadfokú gyilkossággal vádoljak a rendőrt, ami azt jelenti, hogy nem szándékos, hanem érzéketlen közönnyel elkövetett emberölés. Itt Amerikában ez az emberölésnek a legenyhébb foka. Jóval enyhébb vád, mint például az előre megfontolt szándékos emberölés vagy a szándékos emberölés. A média hatalmas port kavart abból, hogy a rendőr elvesztette az állását, és most bíróság elé állítják. Mindez valójában egy színjáték. Hogy miért? Én úgy látom, hogy ez egy olyan dolog, mint amikor annak idején óvodás koromban összecsaptunk a cimborákkal, és Mária nevelőnő sarokba állított öt percre, utána egy kicsit megdorgált, és azt mondta, mehetek vissza a barátaim közé játszani. Szerintem, miután minden lezajlik a nyilvánosság előtt, nagy a valószínűsége, hogy a rendőr visszakapja az állását, és tovább éli az életét, mint ahogyan eddig is. Itt Amerikában olyan jogrendszer van, ami a rendőrséget és a katonaságot védi (éppen úgy, mint odahaza). Nagyon nehéz és bonyolult a bizonyítási rendszer, és mindennek a tetejébe a törvény tiltja a vádak vagy ítéletek nyilvánosságra hozását. Például ezt a rendőrt már többször is figyelmeztették erőszak miatt, állítólag valakit le is lőtt szolgálat közben, és mindennek ellenére még szolgálatban van, és az állam kifizeti számára a teljes jogi védelmet.









Egyelőre ennyit a jelenlegi helyzetről Amerikában.

Üdvözlet mindenkinek!

Dr. Pintér Csongor

szenttamas.rs