Orosháza

Testvérvárosaink

 

Szenttamás testvérvárosa, Orosháza 273 éves

 

Orosháza újratelepítésének évfordulója nem csupán emlékezés, hanem hitvallás, amely kifejezi a közös tenni akarás vágyát, a közös elkötelezettséget a múltért és a jelenért. Így fogalmazott Dávid Zoltán polgármester április 24-én, a városalapítás 273. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen, amelynek a hagyományokhoz híven az evangélikus templom adott otthont.

 

A kezdeteket szimbolizáló zombai harang körül gyűlt össze az ünneplő közönség, hogy a jeles dátumra, 1744. április 24-ére emlékezzen. Ez az a nap, amely őseink hite szerint a tavasz kezdetét jelenti, Orosháza történetében azonban valami többet is: egy új fejezet indulását.

– 273 évvel ezelőtt az ország másik részén egy maroknyi ember válaszút elé került. Eldönthették: maradnak Zombán, ahová minden szál köti őket, de ahol hitüket nem tűrik, vagy pedig nekivágnak az ismeretlennek, Istenben bízva útra kelnek és újrakezdik valahol máshol, ahol hitük szerint élhetnek – kezdte ünnepi beszédét Dávid Zoltán.

Dávid Zoltán polgármester

Méltatta elköteleződésüket hitük mellett, amely 1744 tavaszán a kies pusztára, egy csupasz körtefa alá vezette az alapítókat, akiket a következő hetekben, hónapokban mások is követtek és 70 családra szaporodott a település. Ők hagyták örökül számunkra Orosházát lassan három évszázada.

– Az egykori pusztaság, hová maroknyian érkeztek ma már ezer és ezer család otthona. Város, mely őrzi a régi korok emlékezetét. S noha a körtefa és a pusztaság helyén ma már templomok, iskolák, gyárak magasodnak, és dús földek teremnek, nem feledjük a kezdeteket. Nem feledjük a bátor elhatározást, nem feledjük a hitünk szerinti cselekvést, és nem feledjük az újrakezdés képességét sem. Nem feledjük, mert ez a mi örökségünk, melyet az előttünk járók ránk hagyományoztak, és melyet úgy hiszem, mi is továbbadunk az utánunk következőknek – emelte ki.

 

Orosháza meghatároz bennünket

 

A város történetéről szólva felelevenített néhány mérföldkövet, így például 1869-et, amikor megkezdődött Gyopároson a fürdő építése, 1946. január 1-jét, amikor várossá nyilvánították Orosházát, 1963-at, amikor elindult a termelés az első üveggyárban. Mint mondta, ezek a fordulópontok és a szorgos, hétköznapokban helytálló eleink formálták Orosházát azzá az otthonná, amit ma ismerünk.

– Olyan hellyé, melyhez kötődünk, amelynek ismerjük ízeit, illatait, az utcák vonalait, a régiek lábnyomait. Olyan hellyé, melynek ismerjük és tiszteljük a múltját, és formáljuk, reméljük a jövőjét. Olyan hellyé, mely meghatároz bennünket, melyet szeretünk. És olyan hellyé, mely felé kötelezettségeink vannak – hangsúlyozta a városvezető hozzátéve: Április 24-e, Orosháza újratelepítésének évfordulója ezért nem csupán emlékezés a múlt egy jelentős pontjára. Hanem hitvallás, mely kifejezi a közös tenni akarás vágyát, a közös elkötelezettséget múltért és jövőért egyaránt.

Végezetül köszönetet mondott azoknak az Orosházát szerető embereknek, akik elől járnak, példát mutatnak életükkel, munkásságukkal, elszánt tenni akarásukkal és, akiket évről évre elismer a város ezen a jeles napon.

Dávid Zoltánt a Kossuth Lajos Szakképző Iskola diákjai követték, műsorukkal felvillantva az elmúlt évszázadok néhány fontos eseményét, majd a hagyományokhoz híven átadták a városi kitüntetéseket.

A templomban

 

„Orosháza Városért” elismerésben  részesült: Fekete Sándor egykori igazgató, Kovács Gábor bankár, üzletember és Kovács Lajos tanár.

Fekete Sándor 1977-től vezette a mai Kossuth Lajos Szakképző Iskola ősét, a Mezőgazdasági Technikumot, nevéhez köthető egyebek mellett a Kossuth-napok elindítása, a kelet-német mezőgazdasági szövetkezetekkel kötött együttműködési szerződések, tanulmányutak szervezése.

– Boldog voltam, amikor megtudtam, de meg is lepődtem, hogy most kaptam meg, miután 21 éve nyugdíjban vagyok. Igaz, hogy aktív éveimben mindig a városért és az iskoláért ténykedtem. Én ilyen vagyok, ide születtem, az iskola volt mindenem, itt érettségiztem, és amikor lehetett, azonnal visszajöttem – fogalmazott.

Kovács Lajos 1962-ben – kanyargós életutat követően – került vissza tanárként Orosházára az akkori 612-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézetbe. Szerette tanítani a szakmát és a tanítványai is szerették, nem csak szakmai tudását, de valami többet is adott nekik.

– Amire büszke vagyok, hogy egy családi házat a tanulóimmal fölépítettünk ingyen és ez abban az időben, ’75-ben a tulajdonosnak 50 ezer forintot jelentett – idézett fel egy emlékezetes esetet, amikor rászorulókon segített. Mindig együtt dolgozott a gyerekekkel, akik tisztelettel és megbecsüléssel tekintettek rá.

Kovács Gábor amellett, hogy üzletember, műgyűjtő is, a magyar kortárs művészet jeles darabjait felvonultató KOGART alapítója, de más egyéb kezdeményezések is az ő nevéhez köthetők.

– Szerepem volt a Vinculum Egyesület létrehozásában, Bánki-Horváth Sándorné klubja is egy régi feladatom, amivel foglalkozom, a gimnáziumot is támogatom egy kicsit a magam módján. Vallom, hogy az embernek nem szabad elfelejtenie, honnan indult, hol tanult és valahol az élete utolsó harmadában az ember mindig keresi a gyökereket. Azt hiszem, én beléptem ebbe az életkorba, itt az ideje, hogy keressem őket – mondta.

A város díjazotjai

 

Forrás: OrosCafe.hu (Pernyés Edit)

Fotó: Rajki Judit