Hatalmas tapsot kaptak az orosházi fúvósok Szenttamáson
Kiválóan sikerült szeptember 14-én az Orosházi Fúvószenekar bemutatkozása a szenttamási templombúcsú alkalmából szervezett ünnepségen. A helyi általános iskola udvarában álló színpadon a zenekar repertoárjából az örökzöld dallamok mellett indulók és popszámok is felcsendültek. A közönség minden egyes produkciót hatalmas tapssal jutalmazott, több alkalommal még az ütemeket is taps kísérte.
A fellépés előtt a zenekar tagjai ellátogattak a Gion Nándor Emlékházba, ahol Ifjú Zoltán községi tanácsos és Németh Dezső, az emlékház vezetője fogadta őket. Az orosházi vendégek rövid ismertetőt hallhattak a szenttamási író szülőházáról és a településről, majd ezt követően a Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskolában szervezett ünnepségen léptek fel. Az Orosházi Fúvószenekari Egyesület elnökével, Kovács Péter Dáviddal, továbbá Debreczeni Márk karnaggyal az iskola egyik tantermében közvetlenül a fellépés előtt beszélgettünk. A témák: az egyesület múltja, jelene és jövője.
K. P. D.: ‒ Egyesületünk 1929-ben falusi tűzoltózenekarként alakult. A II. világháború a zenészek életében is komoly nyomokat hagyott, de azt követően ismét összeálltak, és továbbvitték a fúvósok hagyományokat. 1979-től Városi Fúvószenekarként működtünk, majd miután 1982-ben K. Tóth László édesapjától átvette a karmesteri pálcát, nagy változások kezdődtek: a felnőtt zenészek mellett egyre több általános iskolai és középiskolás diák került a zenekarba, és a repertoár is jelentősen változott. 1989-től önálló egyesületként működünk, így 30 éve nekünk kell az anyagiakat és minden egyebet előteremtenünk a működéshez. K. Tóth László 55 év zenekari tagság és 30 év karmesterség után 2011 végén visszavonult. Utána volt néhány küzdelmes esztendő, több karnagy is vezette a szakmai munkát. 2017 szeptemberétől a fiatal kürtművész, karnagy, Debreczeni Márk vezeti a zenekar szakmai munkáját. Személyében egy képzett és nagy ambícióval rendelkező karmester érkezett hozzánk. A 2019-es esztendő fontos számunkra, hiszen az idén leszünk 90 évesek, bár ez nem látszik rajtunk, hiszen a zenekar többségét fiatalok alkotják.
D. M.: ‒ A repertoárunk igen széles. Ötvözzük a mai modern zenét, popzenét a tradicionális magyar katonai indulókkal. A szenttamási térzenére szórakoztató műsort hoztunk, a fő cél pedig az, hogy a közönség jól szórakozzon. Orosházán több nagy hagyománnyal rendelkező koncertünk van: a város alapításának évfordulóján a templomi hangverseny 1969 óta, a szilveszteri hangverseny 1989 óta fut nagy sikerrel. Ezeken általában komolyabb művek − mint például a Carmina Burana vagy a Ben Hur kerülnek előtérbe −, melyek feldolgozása és gyakorlása komoly kihívást jelent, de ebben rejlik a szakma szépsége.
‒ Hogyan történnek a tagcserék, és jelen pillanatban milyen az utánpótlás?
K. P. D.: ‒ Teljes mértékben amatőr zenekar vagyunk, a tagság jelenleg 40 fő körüli, az utánpótlást illetően pedig elsősorban a helyi zeneiskolára támaszkodunk. Azonban bárki, aki ismeri a hangszerét, és ismeri a „fúvós létet” jöhet, hisz mindenkit szívesen látunk sorainkban. Nem szoktunk audíciókat szervezni. A zenekarban a 16 évesektől a 70 évesekig, sőt azon felül is mindenki játszhat, csak alkalmazkodni kell a szabályokhoz. Egyébként a tagság túlnyomó többsége helybéli, de van olyan tagunk is, aki Erdélyből települt át Magyarországra.
‒ Minek alapján készül el fellépés előtt a repertoár?
D. M.: ‒ Minden attól függ, hogy az év milyen szakaszában vagyunk, vagy milyen koncert van előttünk. Amikor például nyárra készülünk, akkor elsősorban a térzenékre gondolunk és a szórakoztató zenére fókuszálunk, amikor viszont a szilveszteri koncertre készülünk, akkor a komolyabb zenei kompozíciókat vesszük elő. Említettük már, hogy a zenekar repertoárja széles, ennek ellenére mindig igyekszünk valami újat is feldolgozni, begyakorolni.
‒ Sok helyen vendégszerepelt már a zenekar, Szerbiában viszont most jártok először?
K. P. D.: ‒ Odahaza évente kb. 20‒25 fellépésünk van, ehhez jönnek a külföldi utak. Jártunk már Romániában, Németországban, Lengyelországban, Finnországban, Svájcban. Magánemberként többen voltunk már Szerbiában, de zenekarként a szenttamási fellépésünk az első a szomszédos országban, s nagyon bízom benne, hogy a közeljövőben máshol is lesz bemutatkozási lehetőségünk.
‒ Amennyiben egytől tízig pontozni kellene a fúvós hangszerek népszerűségét Magyarországon, szakemberként hány pontot adnál?
‒ D. M.: Magyarországon igen erős intézményes zenei képzés folyik, ideértve a fúvós hangszereket is. Amennyiben valóban osztályozni kellene, szerintem egy erős nyolcas pozíció lenne a népszerűségi mutató. A fúvósokra mindig és mindenütt lehet számítani. Európa-szerte vannak fúvós barátaink, akik komolyabb szinten űzik ezt az ipart, és mindenki arról számol be, hogy az ilyen zenekarokat szeretik külföldön.
Paraczky László
