Nagy sikert aratott a Vajdasági Nagyzenekar Szenttamáson
Teltházas sportcsarnok és jó hangulat várta a határon innen és túlról a népzene és néptánc kedvelőit szombaton Szenttamáson a sorrendben 14. Őseink zenéje elnevezésű népzenei találkozón. Az idei rendezvény célja sem változott: a táncházi zene ápolása, megőrzése, továbbadása az ifjabb nemzedéknek.
Az esti koncertet ezúttal két kísérőrendevény előzte meg. Az egyiknek az ötlete már tavaly realizálódott, ez pedig a vajdasági kézimunkacsoportok és népművészek szenttamási találkozója, amelynek a helyi Zsebszínház adott otthont. Kolenák Ibolya, a rendezvény főszervezője, az Arany János MME elnöke elmondta, a teadélután a barátkozásról, a kézimunkáról, a hímzésről és természetesen a szórakozásról szól.
− Nagyon fontos esemény ez, amikor a kézimunkázók ilyen nagy számban összejönnek, hiszen a szakmai rész mellett kiderül, érdeklődünk egymás iránt, és véleménycserére is van időnk. Számunkra ez azért is fontos, mert elmozdítjuk a televízió elől az asszonyokat, barátkozhatunk és legalább ilyenkor élőzene mellett kikapcsolódunk, szórakozunk. Szerény kínálattal, de nagyon nagy szeretettel vártuk a kézimunkázók csoportjainak képviselőit, akik Csanttavérről, Topolyáról, Gunarasról, Pirosról, Bácskossuhtfalváról, Törökfaluból, Törökbecséről, Adáról és Tiszakálmánfalváról érkeztek. Temerinből két csoport jött, és itt voltak a helyi Aktiv žena egyesület kézimunkázói is. A mintegy 120‒130 személy mellett meghívtuk a Női Fórum képviselőit is. Estére mindannyian átvonulunk a sportcsarnokban sorra kerülő koncertre – mondta a főszervező.
− Ma tartják Topolyán a Hagyományos disznóvágás rendezvényt, ezért csak öten jutottunk el Szenttamásra. Nagyon jók a kapcsolataink Vajdaság-szerte a kézimunkázó egyesületekkel. Az egyesületünk mintegy harminc tagot számlál, és a helyi nyugdíjas egyesületben szoktunk összejönni kedden délután, kézimunkázunk, beszélgetünk. Örülünk, hogy itt lehetünk, jó a hangulat és a társaság is, jó érezzük magunkat – emelte ki Szabó Gizella, a topolyai Orhidea kézimunka egyesület elnöke.
Az Őseink zenéjének szervezőbizottsága úgy döntött, az idéntől még egy újdonsággal bővíti a rendezvényt, amivel a legfiatalabb korosztály számára is vonzóvá teheti a népzenével teli estet. Így került sor délután fél hattól a játszóházra, amelyet a szenttamási sportcsarnok kistermében rendeztek meg, és amely iránt ugyancsak nagy volt az érdeklődés. A gyerekekkel a szenttamási születésű Greguss Zalán, a Szabadkai Gyermekszínház színésze foglalkozott.
− Különböző játékos gyakorlatokkal először megismerkedtünk egymással, majd egy igazán könnyű meséskönyvet ismertettem a gyerekekkel. Mivel népzenei rendezvény közelében vagyunk, megtanultuk és bemutattuk a Hopp Juliska című népdalocskát táncban és színházi jelenetben. Persze a „szereposztásnál” igyekeztünk bevonni a különböző korosztályokat, hogy mindenki jól érezze magát – mondta a Szabadkai Gyermekszínház művésze.
Az idei Őseink zenéje a szenttamási sportcsarnokban a Kalala néptáncegyüttes szatmári táncával kezdődött, ezt követően pedig Zoran Mladenović polgármester hivatalosan is megnyitotta a rendezvényt.
− Az egyik legszebb és legmegtisztelőbb pillanat számomra, hogy köszönthetem a nagy múltra visszatekintő hagyományápoló rendezvény részvevőit és a tisztelt közönséget. Azt szoktam mondani, hogy az a nép, nemzet, amely nem ápolja a múltját, nem érdemli a jövőjét sem. Egy ilyen multinacionális közösségben mint Szenttamás, az Őseink zenéje rendezvény útmutatóként szolgál, hogyan kell megőrizni a hagyományokat, szokásokat, és erőt ad, hogy kitartsunk a közös úton. Csakis így tudunk előre haladni, tiszteletben tartva egymás kultúráját és a legszebb, közösen megélt pillanatokat – emelte ki a szenttamási polgármester.
A Brasnyó Antal barátaiból, azaz a Juhász, a Csalóka és a Fokos zenekar tagjaiból, valamint Szabó Árpád hegedűsből összeállt Nagyzenekar másfél órás koncerten előadott produkciójának mindegyike a maga nemében egyedi volt, a közönség nem bánt szűkmarkúan az elismeréssel. A színpadon lévő 14 zenész kivétel nélkül magas színvonalú előadást produkált, a számokat szólók, mezőkölpényi, moldvai, cimbalom, csiki muzsika és szenttamási valcer tette még színvonalasabbá. A 13 zeneszámot szűnni nem akaró vastaps és ráadás követte, majd a közönség apraja és nagyja egy nagy körbe fonódva indította el a Rezsocki Roland és párja, Vázsonyi Csilla által vezetett, késő éjszakai órákba nyúló táncházat.
Az idei műsor zenei rendezője Brasnyó Antal szenttamási népzenész volt, aki 7 éves kora óta zenél, s csaknem egész Európában, de Amerikában és Kínában is fellépett. Jelen pillanatban együtt zenél Lajkó Félixszel, Dresch Mihállyal, Csoóri Sándorral és a Parasztünnep zenekarral, a rendezvényen pedig barátaival, vajdasági népzenészekkel, egy 14 tagú zenekarral mutatkozott be. A szenttamási brácsás elmondta, évek óta tervezi, hogy a valóságban is összerak egy ilyen zenekart, ami már most úgy tűnik, jól sikerült, ugyanis a nyárra három fellépési ajánlatot is kaptak.
− Arról kellett döntenem, kiket hívok meg a csapatba, azaz melyik népi zenekatok legyenek benne, és ki melyik pozíción játszik, magyarán a felállásról. Az Őseink zenéje pedig megadta a lehetőséget a zenekar bemutatkozására. A csoportok a horgosi Túrú-tanyán jöttek össze január elején, és három napos ott tartózkodás közben gyakoroltuk a fellépés anyagát, ott állt össze az egész műsor is – ecsetelte a brácsás. Mint mondta, az igen vegyes repertoáron egy szenttamási dal is szerepelt átdolgozott formában, amelynek eredetijét még gyermekkorában tanulta meg citerán az itteni Döme Ferenc oktatótól: ‒ Annak idején ezt a dalt egy csárdáscsokor egyvelegben, 4-5 citera és egy köcsögduda kísérettel játszottuk, ma pedig valcerként került a közönség elé. A szenttamásiaknak igazi hazai csemege, de remélem, hogy mindenkinek tetszeni fog.
Szabó Árpád temerini népzenész elmondta, három csokorral készült a népzenei műsorra: ‒ Egy mezőkölpényi, egy alföldi és egy bartókos összeállítás az, ami engem személy szerint komolyabban érint, a többi az közös a nagyzenekarral. Több olyan rész van ugyanis, amelyet az egész nagyzenekar játszik. Végül is, mire a Túrú-tanyára kerültünk, már mindenki tudta a csokrokat és a dalokat, hiszen Anti előzőleg mindannyiunkkal egyeztetett, és már csak annyi maradt hátra, hogy a három nap alatt összeállítsuk a műsort és közösen elpróbáljuk az egészet – magyarázta a temerini hegedűs. Hozzátette, jó, hogy összeállt egy ilyen nagyzenekar, mert ezt egyébként nagyon nehéz összehozni, sokkal nehezebb, mint egy kisebb, 3-4 emberből álló csapatot.
A Csalóka zenekar brácsása, Kelemen Zsolt ugyancsak helyesli, hogy a vajdasági zenészek a szenttamási rendezvényen együttesen lépnek fel, és úgy értékelte, igazán jó ötlet volt a Nagyzenekar megalakítása: − Már néhány éve nem jártam Szenttamáson, éppen ezért nagyon örülök, hogy újra itt vagyunk. Ugyancsak örülök Brasnyó Antal kezdeményezésének, hogy az ő feldolgozásait, továbbá a magunkkal hozott zeneszámokat közösen adjuk elő. Nagyon gördülékeny volt a három napos horgosi tartózkodás alatti munka, a program is gyorsan összeállt, a mai koncert előtt pedig még egyszer átfutottuk az egészet. Mindenképpen ki kell emelni, hogy a Nagyzenekar ötlete annak idején Alilović Gojko bőgős agyából pattant ki, aki azt ajánlotta, hogy a vajdasági zenekarok ne külön-külön műsorszámokkal lépjen fel, hanem azokat a többi zenésszel együtt játssza el.
− A programokkal, fellépésekkel teli időszak ellenére a Juhász zenekar számára külön fontossággal bír, hogy meghívást kapott a Szenttamáson bemutatkozott Nagyzenekarba, hiszen ezzel folytatjuk az Őseink zenéje rendezvényen annak idején megkezdett tradíciót – mondta portálunknak Juhász Gábor a csoport vezetője. Mint mondta, már tavaly nagy összetartásról bizonyítottak a vajdasági zenekarok a Magyarkanizsán, illetve Óbecsén megszervezett rendezvényeken, és elégedettségének adott hangot, hogy Szenttamáson is akadt olyan ember, aki összekapcsolja az itteni zenészeket. Brasnyó Antinak jó ötletei, zenekari számai voltak, amit együttesen sikerült megvalósítani, és ezt mindenképpen folytatni kell.
Az idei Őseink zenéje rendezvény főtámogatója Szenttamás Község Önkormányzata és a Magyar Nemzeti Tanács volt, megvalósításában pedig egy tucat önkéntes, az Arany János MME és a szenttamási művelődési egyesületek vettek részt.
Paraczky László
