Kultúra

Szenttamas.rs

SZENTTAMÁS: 13. Őseink Zenéje

(Ismerkedés a fellépőkkel, 1. rész)

Hírportálunkon az elkövetkező napokban bemutatjuk a Szenttamáson január 17-én lezajlott 13. Őseink Zenéje népzenei rendezvény résztvevőit.

 

SZABÓ ZOLTÁN ÉS BARÁTAI

Szabó Zoltán (akit mindenki Jumbónak szólít) portálunknak elmondta, hogy a zenekar valójában négytagú, ebből hárman kecskemétiek, de Szenttamásra csak hárman jöttek. Brácsán Szabó János, Inoka Győző bőgőn, ő maga pedig a prímás, vagyis hegedűn játszik. A csapat 16 éve muzsikál együtt, ez alatt az idő alatt pedig a táncos csoportokat kísérve bejárták szinte az egész világot.

Fő profilunk a táncosok kísérete, ezért nem koncert, inkább színpadi zenekar vagyunk. Nem kimondottan a Halas Táncegyüttest kísérjük, mellettük még 4–5 olyan csoporttal együttműködünk, amely visz magával bennünket, bárhova mennek külföldre. Folyamatosan tanulunk, hiszen ha a táncosok új koreográfiát vesznek elő, a zenekarnak is folyamatosan készülnie kell, és bizonyítani velük együtt, tehát kimondottan csapatmunkáról van szó, amit csakis összehangoltan lehet tökéletesen színre vinni – magyarázta az együttes vezetője.

A kérdésre, hogy zenész szemmel hogyan látja a fiatalok érdeklődését a népzene iránt, Zoltán elmondta, hogy Szerbiához hasonlóan Magyarországon is nagy az úgynevezett modern lakodalmas zenét játszó zenekarok tábora, de emellett szép számban vannak azok is, főleg fiatalok, akik az eredeti népzene mellé állnak.

Folyamatosan halad a népzenei képzés, akár az intézményekben, akár magánórákon. Nem kell attól tartani, hogy nem lesz utánpótlás, erre külön odafigyelünk mi zenészek is. A fiatalok lelkesek, ügyesek, okosak, viszik tovább, és ez egy állandó körforgás, ami biztosan nem fog megszakadni. Ugyanis nem azért viszik tovább, mert divat, hanem azért, mert szeretik. Tudni kell, hogy a népi zenekarok, mint a miénk is, csak egy része a fogaskeréknek, bár ez a zene önmagában is megállja a helyét a színpadon, igazából a táncról, hangulatról, mulatságról szól, amit a táncsoportok nagyon hűen kivetítenek a közönség felé – mondta Szabó Zoltán.

Bacsa Zoltán és barátai

 

BACSA ORSOLYA

A szenttamási Őseink Zenéje rendezvényre a magyarországi Zsombóról érkezett Bacsa Orsolya, aki mint mondta, Szegeden született, jelenleg pedig a SZTE Vántus István Gyakorló Zeneművészeti Szakközépiskola végzős diákja, népének szakon.

– Az egész ott kezdődött, általános iskolás koromban, hogy az osztálytársaim felhívták rám az iskola új tanárnőjének figyelmét, aki épp egy népzenei versenyhez keresett jelentkezőket. Ezen a versenyen, meglepetésünkre, első helyezést értem el, így továbbjutottam az országos fordulóra, ahol világossá vált számomra a pálya iránti vonzalmam. A zsombói alapfokú művészeti iskola énektanulmányai után gimnáziumi ének tagozaton folytattam, majd, hogy a népzenére összpontosíthassak, a zeneművészeti szakközépiskola népi ének tanszakára váltottam. Jelenleg Fábri-Ivánovics Tünde a tanárnőm, emellett pedig Fábri Gézától, a Piarista Gimnázium Mester Tanodájában tanulok kobzon játszani. Pályaválasztás előtt állok, célom a Zeneakadémiára való bejutás – mondta a fiatal tehetség. Hozzátette, Vajdaságban már többször is fellépett, két alkalommal hívták az itteni Kukoricafesztiválra. – Ezen kívül, az iskola mellett Szegeden és környékén lépek közönség elé, néha szólóénekesként, néha pedig táncegyüttesekkel, és versenyekre is járok. Szeretnék minél több helyre eljutni, hogy megismerjenek, lássanak, ugyanakkor gyakoroljam a színpadi mozgást, mert ez az ének mellett nagyon fontos. Célom, hogy népdalénekes, előadóművész legyek és megismertessem a népzenénket mindenkivel – mondta Bacsa Orsolya.

Bacsa Orsolya

(folytatjuk)

szenttamas.rs