Szenttamás volt szombaton Vajdaság népzenei fővárosa
Nagykorúvá vált az idén a szenttamási Őseink Zenéje elnevezésű népzenei találkozó, amelyet szombaton tartottak a Városi Sportcsarnokban. A fellépések után szervezett táncházban pedig még a közönség is ropta a táncot a fellépőkkel együtt.
A 2002-ben vajdasági népzenészek találkozójának indult rendezvény évek során olyan népzenei találkozóvá nőtte ki magát, amely mára hagyományt teremtett. A szenttamásiak egyik legfontosabb művelődési eseményének fő célja a Kárpát-medence népzenéjének bemutatása, valamint a táncházi zene ápolása és továbbadása. Ez alapozta meg az Őseink Zenéje elnevezést is, amely ilyenkor, a tél kellős közepén felrázza az itt élő közösséget. A szervezők szerint azonban a rendezvény azokhoz is szól, akik nem foglalkoznak népzenével és néptánccal, de velük is szeretnék megismertetni, sőt, megszerettetni ezt a világot.
Az idei fellépők Toldi István kupuszinai mesemondó, a szegedi Rozsdamaró zenekar, a szintén magyarországi Tindia zenekar, a szenttamási Bódorka leánykórus és a helyi szerb Bard Művelődési Egyesület néptáncosai voltak.
Elfoglaltsága miatt a megnyitón nem vehetett részt a polgármester, Radivoj Paroški. Üdvözlő levelét Szabados Fodor Beáta, a községi tanács tájékoztatással megbízott tanácsosa tolmácsolta. A polgármester többek között kiemelte, az Őseink Zenéje a lehető legjobb módon viszi tovább a vajdasági magyarság népzenei és néptánc-hagyományait: „Amikor egy ilyen rendevény betölti a nagykorúságot, az annak a bizonyítéka, hogy jól dolgozunk. Továbbra is őrizni és ápolni kell ezeket az értékeket, és köszönet mindezért a szervezőknek, akik önzetlenül, továbbra is alaposan átgondolt és jól megszervezett rendezvényen továbbviszik a hagyományos népzene, a népdal és a néptánc minden szépségét, hozzájárulva ily módon a nemzeti identitás megőrzéséhez“.
A Magyar Nemzeti Tanács nevében Ternovác István, újságíró köszöntötte a fellépőket és a közönséget. Mint mondta, tapasztalatai szerint a politika, gazdaság és művelődés terén a nagybetűs népzene intézménye az, ami összeköti az itteni embereket, hiszen ezeket a hagyományokat a legkisebbektől a legidősebbekig mindenki ápolja. A Szólj síp, szólj!, a Kőketánc, a Durindó és a Gyöngyösbokréta, az Őseink Zenéje és még több más rendezvény pontosan ezt a célt szolgálja: − Van még egy dolog, ami a népzenét megkülönbözteti még a politikától is, amikor a nemzet egyesítésről beszélünk. Ugyanis a népzenészek itt a Kárpát-medencében és az egész világon, úgy egyesítik a nemzetet, hogy közben felhívják a figyelmét a körünkben élő, más nemzetiségű polgároknak, és érdekeltté teszik őket abban, hogy eljöjjenek, hogy velünk együtt szólaljanak meg, lépjenek fel, hallgassanak meg, és nézzenek végig bennünket. Isten éltesse a 18 éves, nagykorúvá vált szenttamási rendezvényt!
Az eddigi támogatásért és együttműködésért köszönőlevelet kapott a helyi önkormányzat, a Magyar Nemzeti Tanács, a Magyar Művelődési Szövetség, valamint a Vajdasági RTV és a Pannon RTV. Összegezve az eddigi rendezvényeket, a szervező, az Arany János MME elnöke, Robotka Angéla kifejtette, a cél továbbra is a népzene és a néptánc ápolása és a hagyományok továbbadása:
− Az előző 17 rendezvény célja ez volt, a mi feladatunk pedig az, hogy továbbadjuk mindezt a jövő generációjának. Szenttamáson jelenleg is szép számban vannak fiatalok, akik ápolják a népzenét és a néptáncot, citeracsoport, tamburások, leánykórus, néptáncosok, ők azok, akik már több alkalommal bizonyítottak. Nem kell attól tartani, hogy nem lesz utánpótlás. Fontosnak tartom továbbá a sikeres együttműködést a helyi kultúregyesületekkel, a toleranciát pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a ma esti műsorban felléptek a szenttamási szerb néptáncegyüttes, a Bard csoportjai is.
A szombat esti rendezvényt a Bódorka leánykórus nyitotta meg. 2017-ben az akkori VII3. osztály énekelni szerető, vágyó és tudó lánykái egyre többször szerepeltek a nyilvánosság előtt és megszületett az ötlet, hogy rendszeresíteni kellene ezt a munkát. Így a Pitypang Néptáncegyesülethez csatlakoztak, és azóta rendszeres fellépői a különféle vetélkedőknek, műsoroknak. A kórus egyik tagja, Salamon Lilla elmondta, a kezdetektől fogva tagja a csoportnak:
− A népzenét már kicsi korom óta kedvelem, lassan tíz éve táncolok, és nagyon büszke vagyok arra, hogy magyar származású vagyok, és hogy az anyaországon túl is tudom ápolni a gyökereimet. Amikor a Bódorka leánykórus csatlakozott a Pitypang Néptáncegyütteshez, nagyon örültem, hiszen így mind a két szabadidős foglalkozást egyszerre tudom űzni – mondta a diáklány. Hozzátette, tavalyelőtt a Szólj síp, szólj! népzenei vetélkedőn ezüst-, tavaly már aranyfokozatot értek el. 2019-ben a Dunán innen-Tiszán túl elnevezésű Kárpát-medencei ifjúsági tehetségkutató verseny délvidéki elődöntőjén kiemelt aranyérmet kaptak, és Miskolcon, a döntőben szintén kiválóan szerepeltek.
Apró Anna, a Tindia zenekar kobzosa elmondta, hogy a zenekar 2015 májusában alakult, olyan zenészekből, akik már régóta foglalkoznak zenével. Főként moldvai népzenét játszanak, a dallamokat pedig népzenei gyűjtésekből szemezgetik. A tagok: Cseke Gyöngyvér – hegedű, Méry Rebeka – ének, Szepesi Lilla – furulya, kaval, Szentimrey Panna – furulya, kaval és Apró Anna – koboz, dobosként közreműködik Vellner Balázs. A tagok közül néhányan a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népzene tanszékének hallgatói: − A zenekar Budapesten alakult, mert ott találkoztunk, de mindenki máshonnan érkezett. A csapatból Lilla és Gyöngyvér miskolciak, Rebeka felvidéki, Panni budapesti, jómagam pedig vajdasági vagyok. Mostanában készült egy kislemezünk, Senki társa címmel, amelyen három dal található, ezek meghallgathatók a Tindia YouTube csatornáján. Szerencsére a megjelent anyagnak nagy sikere volt, így márciusban ismét stúdiózunk, hamarosan pedig egy teljes lemez is elérhető lesz. Törekszünk, hogy ne csak az ismert moldvai dallamok szólaljanak meg, ezért a válogatásnál külön odafigyelünk a koncerteken, táncházakon felcsendülő dalokra – sorolta Apró Anna. A kérdésre, felléptek-e már Vajdaságban, elmondta, hogy eddig három alkalommal léptek fel az oromi Malomfesztiválon, Szenttamáson most játszanak először. Félórásra tervezett produkciójukban a közönség a kislemez anyagát, továbbá a készülő nagylemez néhány zeneszámát hallhatja.
Kupuszináról érkezett Toldi István mesemondó, aki földműveléssel foglalkozott, 15 éve pedig eladóként dolgozik egy mezőgazdasági gyógyszertárban. Odahaza virágtermesztéssel foglalkozik, hobbiként pedig 2003 óta mesemondással: − Gyermekkoromban szüleim minden este meséltek egy mesét, nagyon sokat tudtam fejből már akkor, majd jött egy több mint 30 évig tartó „passzív” korszak. Egyik alkalommal a lányom egy meséhez rajzolt illusztrációt, első díjat kapott, elmentem vele a díjátadóra, hogy lefényképezzem. Itt hallottam először a versenyszerű mesemondásról, jónéhány órát ültünk, mire vége lett a műsornak, s talán ez adta a motivációt, hogy megpróbálkozzak. Mondtam, hogy a következőre szeretnék benevezni. Megnyertem az első díjat. Így kezdődött – emlékszik vissza a mesemondó. Elmondta, 12 évig versenyszerűen mesélt, ez alatt az idő alatt fellépett Zentán, Balassagyarmaton, Gödöllőn stb., és mindenhol első díjas lett. Háromszor volt a vajdasági mesefa, a Palóc Ország Örökös Mesemondója, a Népművészet Nagymestere. További elismerései: A Magyar Kultúra Lovagja, Szeder Fábián Életmű Díj, Elek Apó Barátja Díj, 2018-ban pedig a Kiss Lajos Néprajzi Társaság Kálmány Lajos Díjjal tüntette ki. Toldi István 120 mesét tud, és nem csak gyermekeknek, hanem felnőtteknek is mesél. A legrövidebb meséje mindössze 18 másodpercig tart, a leghosszabb pedig három órás. Mint mondja, mesemondásból bárkinek, bármikor tud segíteni.
A Rozsdamaró zenekar 2000-ben alakult Szegeden, akkor még más formációban játszottak. 2004-ben jelent meg első önálló lemezük Egykor és most… címmel. 2005-ben megkapták a Népművészet Ifjú Mestere címet. Több népzenei antológián szerepeltek, így az Új Élő Népzene és Táncház-népzene lemezeken. 2019-ben a Fonó Budai Zeneház kiadásában jelent meg Mély című lemezük, amely az autentikus magyar népzenét és pásztormuzsikát hivatott népszerűsíteni. A zenekar tagja, Csonka Ferenc a Halmos Béla-vándordíjas prímás elmondta, 3-4 évvel ezelőtt került a zenekarhoz, amelynek alapító tagja Nagy Gábor, kontrás, dudás, további tagjai pedig Králik Gusztáv bőgős, Vladimir Kolarik cimbalmos és Varga Orsolya népdalénekes: − Szenttamásra a cimbalom mellett a dudát is elhoztuk, ami igen ritka hangszer, kevesen muzsikálnak rajta. Ami a repertoárt illeti, eléggé széles a skála, a vajdasági mulatósok mellett magyarországi és erdélyi népdalok ie lesznek. A produkciók között román hangzású muzsika is szerepel. Magyarországon a Rozsdamaró zenekar az egyike azoknak a csoportoknak, amely a román nemzeti kisebbség zenéjét is játssza. Ma nem hoztunk ilyen zenét, de ez is egy specifikum, ami jellemző ránk. A zenekar elnevezése pedig arra utal, hogy régi, autentikus zenét próbálunk játszani, lemarva azokról a rozsdát, hogy az ma is megállja a helyét – magyarázta Csonka Ferenc.
A Stevan Vladislav Kaćanski Bard Kultúregyesület 1985-ben alakult, és még ebben az évben megalakult az egyesület szerb és vajdasági hagyományos néptáncot bemutató csoportja. Dragan Milivojević, a táncosok koreográfusa és művészeti vezetője elmondta, jelenleg több korcsoporban dolgoznak, két csoport van Turián és két csoport Szenttamáson: − Két koreográfiával készültünk ma estére, először a Gruzsa vidéki táncokat láthatták, majd egy bánáti néptáncegyveleget. Célunk az erre a területre jellemző hagyományos népzene és néptánc megőrzése, ápolása és továbbadása. Az itteni tánccsoport mintegy 60 tagot számlál, közülük ma este 38 táncos lép fel. Fennállása óta a Bard Táncsegyüttes bejárta egész Európát, többször felléptek Németországban, Magyarországon, Görögországban, Romániában, Lengyelországban. A számtalan díj és elismerés mellett tavaly a törökországi Szarimszakliban tartott nemzetközi néptáncfesztiválról hozott aranyéremre a legbüszkébbek. Ugyancsak tavaly Smederevska Palánkán tartott fesztiválon a néptáncosok aranyérmet kaptak, mellettük pedig az egyesület vegyeskórusa, zenekara és szólistája is első díjjal tért haza.
Az előző évekhez hasonlóan a szervezők a legkisebbekre is gondoltak, őket a kisteremben 18 órától Toldi István mesemondó várta.
A rendezvényt az előcsarnokban iparművészeti és kézművestárgyak kiállítása gazdagította. A több mint kétórás népzenei és néptáncbemutató ezúttal is hajnalig tartó táncházzal zárult.
A rendezvényt Szenttamás Önkormányzata, a Magyar Nemzeti Tanács, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Fullajtár pékség, a Városi Sportcsarnok, Horváth Nándor bognár, Kovács és a Kocsis házaspár valamint a vajdasági médiumok.
Paraczky László
