szenttamási temető

Sport

Szenttamas.rs

 

Papp Albert egyéni csúcsot döntött Németországban

 

Lassan kezd mindennapossá válni a vajdasági diplomás és diploma nélküli fiatalok, szakemberek, egyetemisták és középkorúak, munkájukat, családi házukat elhagyva nyugatra vándorolnak, s nem is éppen jelentéktelen számban. Olyannyira, hogy már fel sem tűnik számunkra, hogy szomszédunk, barátunk, rokonunk elment, és az utcákból elfogynak a magyar családok, egyre több az üres ház. Egy-két évvel ezelőtt még sokat foglalkoztunk a témával, mára (sajnos) már egyre kevésbé érdekli az embereket, ki hova ment, hol akar vagy szeretne családi fészket alapítani, új életet kezdeni. Miközben szűkebb környezetünkben (is) acsarkodnak  egymásra a másságot, másként gondolkodókat nem tűrő magyarok, legyenek ők párttagok és nem párttagok, a szenttamási magyarok lassan „fogynak”, és kb. ezer fővel kevesebben vannak, mint 4-5 évvel ezelőtt. Amikor közvetlenül is sikerül beszélgetni egy-egy hazalátogatóval, azt mondják, odakint sem fenékig tejfel az élet. Sőt! De legalább van miből megélniük, és nem fáj a fejük amiatt, hogy holnap lesz-e kenyér, ebéd, vacsora az asztalon. Szinte kivétel nélkül mindenki feltalálta már magát, ki így-ki úgy, de dolgoznak, tanulják a német és az angol nyelvet, gyermekeiket az ottani óvodákba, iskolákba íratták, használt kocsit vásároltak, egyszóval: élik az életet.

Történetünk főhőse egy olyan szenttamási fiatal, akinek neve (már) ott szerepel az ókontinens élsportolóinak listáján, aki idehaza gyermekkorától (meg talán az apai géneknek köszönhetően) úgy érezte, futnia, szaladnia kell. Mert amikor az ember fut, egyszerűen szabadnak érzi magát, saját bőrén érzi az időjárás legapróbb változásait is. Papp Albert kétszeres szerbiai bajnok, maratonfutó immár Németországban hagyja maga mögött két lábon a kilométereket, a búza- és kukoricaillatú vajdasági rónaság illata helyett már a magdeburgi levegő és az Elba völgyében átsuhanó szél csípi az arcát. Portálunk éveken át sokat foglalkozott Alberttal, hiszen néhány év alatt annyi érmet, serleget, elismerést begyűjtött, hogy egy komoly élsportolónak sincs talán több. Édesapjával, Istvánnak sok itthoni és külföldi versenyre személyesen is elkísértük, szurkoltunk neki, vele voltunk jóban-rosszban. A sikereken felbuzdulva Albert úgy gondolta, kitart a sportág, a maratonfutás mellett, sőt, életcéljává tette azt. Középiskolai tanulmányai után a szabadkai Óvó- és Edzőképző Szakfőiskolára iratkozott, és közben olyan merész tervei voltak, hogy nagyon jó lenne megalakítani Szenttamáson (is) egy maratonfutó klubot. Ugyanis kiváló teljesítménye miatt képviselte már a palicsi és kúlai klubokat is, holott igazából soha nem élt ezeken a helyeken. A Szenttamási Sportszövetség többször is elismerésben részesítette, az országos bajnoki cím megszerzése után egy ideig még ösztöndíjat is kapott a községtől. De a társadalom részéről a támogatás ebben ki is merült. A versenyeken való részvételét, az utat, a szállást védnökök, de legtöbbször a család és az ismerősök biztosították. Számtalan alkalommal előfordult, hogy egy-egy hosszú út után – anyagiak híján a kocsiban, hálózsákban töltötte az éjszakát, ennek ellenére a másnapi futamon kiválóan teljesített. Egyre inkább fogyott nála a remény, hogy sportolóként idehaza valamikor is sikerül érvényesülnie, karriert kezdenie, családot alapítania. Fogta hát a diplomáját, futócipőjét, az érmeket, serlegeket, összecsomagolt és a több ezer vajdasági fiatalhoz hasonlóan kiköltözött Németországba. Közben már járt itthon, szülei is meglátogatták, és mint legutóbb elmondta, teljesen sikerült beleilleszkednie az ottani életbe, kerékvágásba. Alkalmazkodott a munkában és a sportban is az ottani körülményekhez. Melyek ugyan nem könnyebbek, de szerinte sokkal nagyobb biztonságot nyújtanak, mint az itthoniak. És a mai fiataloknak elsősorban a biztonságérzet a fontos, és csak utána az elismerés.

Elismervény

Albert egyéni csúcsa az idei, sorrendben 13. Magdeburgi Félmaratonon (Németország) dőlt meg: 1:19:57-es idővel a 3000 versenyző közül saját kategóriámban negyedik lettem, ami a szerbiai országos bajnokság után az eddigi legjobb eredményem. Ugyanolyan büszke vagyok rá, mint odahaza az első helyre. Sőt, ha azt vesszük figyelembe, hogy az idén csak két versenyen indultam (tavasszal a palicsi félmaratonon és most), a siker annál többet ér – mondta a fiatal sportoló. Hozzátette, élete eddigi legjobb időeredményét négy éve éppen a palicsi félmaratonon érte el, akkor 1:20:10-es idővel ért célba.

Utána 2 évig gyógyultam a sérülésemből, és mindent elölről kellett kezdenem. Rengeteget edzettem, tavaly ősszel és télen pedig már annyira felépültem, hogy heti 500 kilométert is bevettem egy-egy edzés alatt. Jelenleg heti egy nap pihenővel, 80100 kilométerrel tartom a kondíciót.

A Magdeburgi pálya

Arra a kérdésre, hogy mennyire volt nehéz a magdeburgi pálya, Albert elmondta, bár az időjárás nem igazán kedvezett a futóknak, nem volt igazán nehéz, de a célhoz közel begörcsölt a lába: Valahol a 16 kilométernél egyszerűen begörcsölt a jobb lábam, és egészen a célig kegyetlenül fájt. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy feladom, de amikor az órámra néztem, láttam, hogy nagyon jól állok az idővel, és van esélyem bejutni a legjobbak közé. Így összeszorítottam a fogamat és tovább futottam. Egy kilométer után meg teljesen kivertem a fejemből a fájdalmat, sőt, kicsit erősebbre kapcsoltam, mert tudtam, sokan várnak rám a célban. Szüleim és barátaim ugyanis 1200 kilométert utaztak, csak azért, hogy a helyszínen szurkoljanak nekem, és úgy éreztem, ez is erőt ad. Végül minden jól sikerült, de másnap még jobban fájt a lábam. Elmúlt mesélte mosolyogva az egyéni csúcs történetét Albert. Mindent összegezve a 3000 futó közül a szenttamási fiú tizedik, saját kategóriájában pedig negyedik lett.

Az idénre a heti rendszeres edzéseken kívül már nincs más tervem. Jövőre viszont még jobban szeretnék bekeményíteni. Ugyanis 2017-ben lesz kerek 10 éve, hogy versenyszerűen futok, és lehetőség nyílik az első berlini maratonon való szereplésre, amit semmiképpen sem szeretnék kihagyni. Ha minden jól megy, akkor a három óra alatti eredmény már a csúcsok csúcsa lesz – mondta portálunknak a szenttamásiak legjobb futója.

Papp Albert

Díjak

Szorítunk neki.

Paraczky László