A hit erőt ad
A nyugdíjaztatására vár msgr. Pénzes János szabadkai megyéspüspök
Msgr. Pénzes János szabadkai megyéspüspök Bajmokon született 1943. augusztus 10-én, tehát az idén augusztusban töltötte be 76. életévét. Az október 31-én, az 1944 őszén ártatlanul kivégzett papok emlékére Horgoson tartott gyászmisén elmondta, amikor a püspök és a papok elérik a 75. életévüket, be kell adniuk a lemondásukat: − A papok esetében a püspök dönti el, hogy maradhat-e, és mennyi ideig, a püspökök esetében pedig a szentatya, a szentszék. Mindez sokszor attól függ, hogy mekkora az egyházmegye, milyenek az igények stb. Én egy éve várok, ennyit várt az elődöm is az utódjára. Ez a várakozás lehet pár hónap is, mire valaki megkapja az utódját, ugyanakkor négy év is. Hogy ez nálam hogyan csapódik le, nem tudom, de azért várom. Amúgy a mozgásom, az egészségem nagyjából megvan, ezért valószínűleg még várakoznom kell egy ideig. Az idén már nem gondolom, hogy meglesz az új püspök, de nem lehet kizárni, hogy mégis kinevezik – magyarázta a megyéspüspök.
Mint mondta, a legszebb évei Horgoshoz kötik, ahol 31 évvel ezelőtt 16 évig szolgálta a híveket. Kifejtette, szinte nincs a templomban olyan dolog, amit annak idején nem csináltak meg, alakítottak át. Két új harang, villamosított toronyóra, belső- és külső vakolás és festés, továbbá átalakították a szentélyt, de ide sorolható még a padozat, a színes ablaküvegek és még sok más: − Minden elvégzett munka öröm volt számomra, szüleim itt voltak velem, a legtöbb pénzt az egyházközségnek pedig a házszentelések jelentették. Így például 1973-ban 832 házat szenteltem fel. Amikor 1989-ben püspökké szenteltek, abban az évben 1430 házat szenteltem fel, persze voltak köztük tanyák is. Ha éjfél után felébresztettek volna, szinte mind a 77 utcát elmondtam volna bárkinek, annyira ismertem a települést. Akkor még 7500 ezer lakosa volt Horgosnak, mára viszont sajnos – akárcsak máshol – nagyon megfogyatkozott a közösség. Nekünk, lelkészeknek viszont továbbra is úgy kell dolgoznunk, mintha mi sem történt volna. Akik itthon maradtak, és itt élnek, azokért kell küzdeni, újra ébreszteni és megőrizni a hitet, erősíteni, mert az ad erőt az ember életének.
P. L.
