Szenttamáson járt a Ricsaj
Az idén Óbecsén november 22-én és 23-án 16. alkalommal került
megrendezésre a Ricsaj Népművészeti Találkozó
A rendezvény célja a magyar népi kultúra népszerűsítése, a gyermekek számára pedig alkalmat nyújtani a szereplésre, ismerkedésre és a magyar népi kultúra elemeinek tanulására. A rendezvény során a gyerekek betekintést nyerhetnek őseink hagyományaiba, életmódjába, ismerkedhetnek kultúránkkal és szórakozhatnak a magyar népművészet világa adta zenével, tánccal.
A Ricsaj főszervezője, Cseszák Balázs elmondta, a Hagyományok Háza Hálózat – Vajdaság támogatásával tavaly már sikerült vidéki helyszínre is elvinni az egyébként nagy népszerűségnek örvendő rendezvényt, az idén pedig már négy helyszínen tanulhattak, szórakozhattak együtt a gyerekek. A Pitypang Néptáncegyesület segítségével a szenttamásiak is betekintést nyertek, hogy a Ricsaj név mit takar: − A gyerekek és fiatalok számára játszóház, táncoktatás, kézműves mesterségek kipróbálása, népmesemondás, népdaloktatás, hagszerbemutató és a táncoktatás népszerűsítése az elsődleges cél. Két korosztályban folyik: először az óvodásokkal játszunk, hangszerbemutatózunk, mesét hallanak, bevezetjük őket a néptánc világába, ez alatt az idő alatt pedig nagyobb társaik kézműveskednek. Ezt követően cserélünk, tehát mindenki részt vehet azon, ami a legjobban felkeltette az érdeklődését. A kézműves foglalkozásoknál a gyöngyfűzést, agyagozást, nemezelést, bútorfestést lehet kipróbálni, de ide tartozik még a gyékényszövés, a bőrkészítés és egyéb kézművesség, amit attól függően, hogy hány résztvevője van egy-egy ilyen rendezvénynek, mindannyian kipróbálhatnak. A szórványba, Magyarcsernyére és Törökbecsére vittük el eddig a foglalkozásokat, az idén viszont már Szenttamásra is eljöttünk, és remélem, hogy jövőre még több helyen ott leszünk.
Kiemelte, a szombati háromórás foglakozásokat követően a Hagyományok Háza Hálózat – Vajdaság támogatásával sor került a vajdasági ifjú népzenészek koncertjére is.
A szabadkai Tokai Mónika az agyagozás rejtelmeibe vezette be a gyerekeket. Mint mondta, a karácsonyra való hangolódás javában folyik, ezúttal angyalkákat készítenek agyagból:
− Vezetni kell őket, mert azt vettem észre, hogy a mai gyerekek nem szeretnek maszatosak lenni, márpedig itt sarazunk, agyagozunk, hiszen az egész a fazekasság egyik ága. Szeretném őket rávezetni arra, hogy ez egy természetes közeg, nem piszkos, ezt szeretni kell, és mindez a mindennapi élet része. Nagyon meglepett, hogy eddig leginkább lányok érdeklődtek az agyagozás iránt, most pedig a fiúk azok, akik készítik a különböző díszeket, az anyukáknak a kis szívecskéket, de kis harangok és mécsesek is készülnek.
Lévai Zsófi nemezelésoktató, Szabadka: − A téma az ősz, az őszi termések. Úgy képzeltük el a nemezelő műhelymunkát, mintha egy erődben járnánk, és látjuk mindazt, amivel a természet körülvesz bennünket. Finom gyapjúval dolgozunk, főleg narancssárga és citromsárga színekkel, kulcstartókat és kis gombákat készítünk, amit a rendezvényt követően haza tudnak vinni. Egyrészt az egész azért érdekes, mert megtanulják a nemezelés alapjait, másrészt pedig olyan tárgyak készülnek, amelyek a későbbiekben nem csupán mint díszként, hanem használati tárgyként is szolgálnak majd. A rendezvény pedig nem csupán azért érdekes, mert a gyerekek megtalálják a saját maguknak tetsző foglalkozásokat, hanem azért, mert közben magukba szívják a hagyományainkat, hiszen itt van még a néptánc, a mondókák, a népi játékok stb. Számunkra pedig fontos, hogy ezeket a dolgokat át tudjuk adni.
A bútorfestés szépségét a topolyai Rind Melitta mutatta be a gyerekeknek: − Az érdeklődőkkel a bútorfestés alaptechnikáját tanuljuk meg, hiszen nem tudunk egész bútort, szekrényt, asztalt, széket kifesteni, mint ahogy azt az elődjeink tették régen. Mert ők bizony a saját bútoraikat egyedül festették, díszítették. A mintákat, különböző motívumokat a környezetükből vették, illetve az állatvilágot is belevarázsolták. Igazi régi festéket nem tudunk használni, ezért temperával festünk a fára. A gyerekek látják az ecseteket, a ceruzát, radírt, a deszkákat, és máris érdeklődnek, hogy mi készül itt, többen alig várják, hogy ideülhessenek az asztalhoz. Alapmotívumokat festünk, tulipánokat, madarakat, s ezeket megpróbáljuk összekötni, mintha egy teljes motívum részletét festenénk ki.
Blazsanyik Csenge szenttamási negyedikes diáklány az agyagozásban próbálta ki magát, és nagyon megtetszett neki ez a kézműves foglalkozás: − Már dolgoztam agyaggal, és tényleg szép dolgozni vele. A kis angyalkák mellett gyűrűket, és kisebb poharakat készítünk. Amikor az agyag megszárad, a kis angyalkákat fehér színűre festjük, és valószínűleg a karácsonyi fenyő alá kerülnek.
Hosszú Anasztázia ugyancsak szenttamási diáklány jelenleg ötödikes, és a Bimballó citeracsoport aktív tagja. A társaival a szombati műsor második részében, azaz a koncerten lépnek közönség elé: − A csoportban öten vagyunk, de ma csak négyen fogunk fellépni. Öt éve citerázom. A próbákat csütörtökönként tartjuk a népkönyvtárban. Eddigi eredményeink közül ki kell emelni, hogy az Aranyciterán második helyezést értünk el, a Szólj síp, szólj! vetélkedőn pedig sajnos minden alkalommal csak a harmadik helyet sikerült elérni. De azért nem adjuk fel, továbbra is szorgalmasan gyakorolunk.
A kézműves foglalkozás második részében a fiatal tehetséges népzenészek mutatkoztak be a közönségnek, a vidám hangulatról pedig a Fokos zenekar gondoskodott.
Paraczky László
