Köszönjük Magdi!
Több, mint ezer látogatója volt Rúzsa Magdi szenttamási koncertjének, amelyet június 14-én a helyi Citadella Civil Szervezet szervezett. A település végén lévő lóversenypálya melletti téren már az esti órákban gyülekezni kezdtek a látogatók, ugyanis a kishegyesi magyar sztárvendég előtt az idén 19. születésnapját ünneplő Baraparty zenekar tartott „bemelegítő” koncertet. A kedvező időjárás is hozzájárult a jókedvcsináláshoz, hiszen a nagyszámú vidéki fiatal mellett a középkorosztályból is sokan eljöttek.
Az 1985-ben született Rúzsa Magdi a Megasztár televíziós tehetségkutató versenyen tűnt fel
először, a győzelem után Magyarországot képviselte az Eurovíziós Dalfesztiválon is. Azóta több lemeze is megjelent, négy éve folyamatosan önálló estje van a Pesti Színházban és több díjjal is jutalmazták munkásságát. A napokkal előbb egyeztetett beszélgetést végül is a koncertet megelőző hangpróba után, két telefonbeszélgetés közben a színpad mögötti téren sikerült összehozni.
Milyen érzés otthonról hazajönni? Egyébként mondják, hogy elég sűrűn vagy Kishegyesen?
RM: Sűrűn járok haza Hegyesre, hiszen még az apum itthon van. Ezenkívül Újvidékre járok sokat, tehát így érzésben nem olyan nagy a különbség. Ami viszont a koncerteket illeti, tényleg ritkán járok itthon. Legutóbb Adán voltunk, nagyon jó sikerült, és jó hangulatú koncert volt, sokan eljöttek, hiszem, hogy a ma este végeredménye is hasonló lesz.
Tegnap Békéscsabán voltatok, holnap már Kispesten, majd Pécsre utaztok. Hogyan bírjátok ezt a sok utazást és az ezzel járó hatalmas megterhelést?
RM: Ilyenkor a nyári szezonban szinte minden héten ez van. Csütörtöktől vasárnapig esetleg csak néha esik ki egy nap. Ehhez igazából mi már hozzászoktunk, a szervezet idővel átáll erre a rendszerre és megszokja.
A Csík Zenekarral jelen pillanatban milyen az együttműködésed, hiszen ismeretes, hogy velük is koncertezel?
RM: A Csík Zenekarral olyan terveink vannak, hogy továbbra is megyünk együtt zenélni. A
legutóbbi lemezükön megjelent az egyik dalom feldolgozása, ami szerintem nagyon jól sikerült. Ez egy abszolót jó együttműködés, nagyon szeretek velük lenni, harmonikus az egész és jók a rezgéseink, amikor együtt vagyunk. Ezt a közönség is nagyon értékeli.
A lemezeidet és a produkciókat illetően pillanatnyilag hol tartasz?
RM: A Pesti Színházban a Magdaléna Rúzsa előadásomat négy év alatt több, mint 50 ezer ember látta. Ez egy nagyon nagy siker, a mai világban ez egy hatalmas szám. Tulajdonképpen nem lehet levenni a műsorról – hogy lekopogjam valami jó keménybe – hiszen folyamatosan teltházzal megy. Ez egy sanzonosabb, illetve kuplésabb jellegű történet, ami nagyon mély üzenetet hordoz magában, és személy szerint nagyon szeretem ezt a darabot. Mögöttem pedig a Fekete Kovács Kornélék vannak egy elég nagy zenekarral. Emellett folyamatosan készülnek új dalok, azaz olyan „egy dalok”,, amelyeket szeretnék rádiók részére kiküldeni. Viszont ezekből mostmár annyi összejött, hogy elkezdtem azon is gondolkodni, hogy a végén összejön egy új lemezre való. A harmadik stúdiólemezem a Tizenegy kb. másfél éve jelent meg, nagyon jól sikerült és nagyon sokan szerették. Többek között ezzel az anyaggal is járjuk Magyarországot, Erdélyt, a Felvidéket és Vajdaságot, és jól működik, de persze emellett az új dalok mindig kellenek. Visszatérve a Magdaléna Rúzsa produkcióra, nagyon remélem, hogy a vajdasági közönségnek is lesz alkalma látni, bár a „szállítása” nagyon nehéz, hiszen színpadi elemek vannak, és a zenekar is túl nagy, tudniillik összesen 11-en vagyunk a színpadon. Ennek ellenére ahova csak tudjuk, elvisszük az előadást. Sokan szeretnék látni, mert pont azok a dolgok, amikről mesélek, és Magyarországon érdekes az embereknek, azt itt mindannyian mi együtt éltük meg. Olyan visszaemlékezés lehetne az egész, és biztosan sokan megmosolyognák.
Belemásztál a rockból a sanzonba, tervezel e még valamit, amit szeretnél, de eddig valamilyen oknál fogva nem tudtad csinálni? Pontosabban van-e olyan valami, amit még nem próbáltál meg, de szeretnél?
RM: Mindenképpen. Nem szeretek túlságosan kalandozni, mert azt hiszem, hogy az a jó, amikor az ember fel tudja mérni azt, amiben jó. Amiben azt érzem, hogy működni tudok, azt szívesen kipróbálom, amiről pedig azt érzem, hogy nem lenne igazán az én világom, azt inkább hagyom. Visszatérve a kérdéshez, van még egy olyan műfaj, ami felé az évek folyamán mindig is kacsingattam és mindig belopom a műsoromba, ez pedig a népzene. Ezzel vannak még terveim.
Folyamatosan utazol, koncertezel. Szerinted mi az ami az itteni közöségnél „simábban” elmegy, és mi az, ami pl. Magyarországon jobban menő?
RM: Hát ez egy nagyon jó kérdés! Nyilván ez attól is függ, hogy a rádió mennyire játssza a dalokat, egy-egy zenésznek a dalait. Ha a közönség sokszor hallja az új dalokat, nagyon jól együtt tud működni, ha pedig nem, akkor az emberek inkább ácsorognak, nézelődnek, mert nem ismerik a számot.
Attól függetlenül azt látom – és ez mindehol így van – tehát nem tudok különbséget tenni Magyarország és Vajdaság között, hogy ami hiteles, az mindig működik, ami pedig nem hiteles, az nem feltétlenül fog annyira megmaradni az emberek fejében. Csapatommal úgy döntöttünk, mindig a saját dalainkat írjuk meg, úgy, ahogyan azt elképzeltük, amelyek viszont nem mindig férnek bele a rádiók világába. Erre viszont kitaláltuk azt, hogy elkezdtünk olyan emberekkel együtt dolgozni, akik egészen jó remixeket tudnak készíteni, amelyek a rádiós világban sokkal könnyebben elmennek, és így olyan emberekhez is eljutnak a dalok, akikhez egyébként lehet, hogy nem jutnak el. Így ők miután meghallgatják, az eredeti miatt eljönnek a koncetre, és itt élőben is meghallják, megszeretik. Mindig meg kell találni a legjobb lehetőségeket, utána meg várjuk, hogy olyan dolgokat tudjunk írni – és folyamatosan ezen dolgozunk – ami ösztönös, teljesen sajátos, de mégis olyan, ami a rádiók és a közönség számára is érdekes tud lenni.
Több művésszel dolgoztál már együtt, közös fellépésetek is volt. Lehet e további meglepetésekre számítani ezen a téren?
RM: Nagyon remélem, hogy igen. Legutóbb például Lajkó Félixszel is volt egy nagyon szép műsorunk, amit a közönség nagyon értékelt. Dolgoztam már Hobóva, Presserrel, Zoránnal és természetesen a Csík Zenekarral. Egyelőre ők azok, akikkel zenélgetünk, ha úgy alakul, és igazából nem szoktam ezen nagyon sokat gondolkodni. A sors általában úgyis meghozza, és akkor bele kell csapni az ilyen együttműködésekbe.
A végén pedig csak néhány szóban a szenttamási koncertről...
RM: Abszolút saját dalokat szoktunk játszani, így lesz ez a ma esti koncerten is. Két feldolgozás van a műsorban, amelyhez viszont személy szerint ragaszkodom. Az egyik az egy kabaladal, a másik pedig olyan dal, aminek az üzenetét érdemes mindig mindenhol elmondani. Nekem tényleg nagyon fontos az, hogy az ember üzenenetet hordozzon, és ezt igenis át kell adni.
A végén tegyük hozzá: az énekesnő Szenttamáson (is) teljes egészében átadta amit szeretett volna. Jó buli volt! Köszönjük Magdi!
Paraczky László
