Aranyat hoztak a szenttamási focisták Bécsből
A szenttamási Srbobran Labdarúgó Klub fiatalabb pionír csapata aranyérmet szerzett a Bécsben megtartott kétnapos Vienna Calling Cup nemzetközi labdarúgó tornán. A 2007-ben született focisták a döntőben a tivati (Montenegro) Arsenal együttesét győzték le 2:0 arányban.
Ötödik éve szervezték meg az elmúlt hétvégén Bécsben a 2007-ben született fiatal labdarúgók nemzetközi tornáját. A Srbobran edzője, Dušan Jolić elmondta, egy igen erős nemzetközi mezőnyben játszottak a gyerekek, és nagyon büszke rájuk, hiszen Szerbiát képviselve a legjobb csapatokat is legyőzték: ‒ A hétvégi, azaz kétnapos tornára 12 fiút és egy lányt jelentettünk be Szenttamásról. Igazából már pénteken megérkeztünk, így egy nappal tovább tudtak a gyerekek pihenni. A házigazda mellett az első nap montenegrói, horvátországi, boszniai és németországi ellenfelekkel játszottunk összesen hat mérkőzést, és csupán egy pontunk hiányzott, hogy bejussunk a középdöntőbe. Másnap viszont már hét mérkőzést játszottunk, és bejutottunk a negyeddöntőbe, ahol az osztrák csapatot győztük le 2:0 arányban, a döntőben pedig a tivati Arsenal együttesével 0:0-ás döntetlent játszottunk, majd 11-esekkel 2:0 arányban győztünk. Ez a győzelem pedig az aranyérmet és a legnagyobb serleget jelentette a szenttamási csapatnak – sorolta az edző. Mint mondta, a gond az volt, hogy kevés játékossal indultak Ausztriába, viszont rövid idő alatt több mérkőzést kellett játszaniuk, ami igen fárasztó volt: ‒ Látszott, hogy nagyon elfáradtak a gyerekek, azonban amikor éremközelbe kerültünk, mintha újjávarázsolták volna a csapatot, nagyon jól és fegyelmezetten játszottak. Két éve vagyok az edzőjük, heti négy alkalommal találkozunk, és nyugodtan elmondhatom, hogy kiváló játékos gárdát sikerült kiképezni és felkészíteni a tornára. Ezt most csak tovább kell folytatni, így, ahogyan elkezdtük, és a szenttamási labdarúgásnak biztosított a jövője – szögezte le Dušan Jolić.
A bécsi tornáról Szöllősi Donald negyedik osztályos tanuló elmondta, több és komoly fizikai felkészültséget követelő mérkőzéssorozatról van szó, ahol csak a végén dől el, hogy melyik a jobb és melyik a gyengébb csapat: ‒ Eleinte nem igazán volt komoly a hozzáállás, nem volt nehéz sem. A harmadik mérkőzésnél viszont már nagyon kellett törekednünk, hogy győzzünk, mert egyre erősebb ellenfeleink lettek. A sok igyekezet végül meghozta az eredményt – mondta Donald, aki már négy éve aktívan focizik.
Sándor Balázs az általános iskola ötödik osztályába jár, Nagy Hunor pedig negyedikes: ‒ A határon három órát vártunk, az út is nagyon hosszú volt, és nagyon elfáradtunk. Így pénteken pihentünk, de a szombat nehéz napnak bizonyult. Csak egy pontunk hiányzott, hogy azonnal éremközelben legyünk, de nem jutottunk tovább, és ezt később nehéz volt behozni. Szerencsére másnap sikerült – mondta Hunor. Hozzátette, másnap a két legerősebb ellenfél nem volt a csoportban, a többieket így simán legyőzték.
‒ Örülök, hogy jól sikerült minden, bár tényleg fárasztó volt. A csapatban hatan játszottunk, plusz a kapus, és kevés lehetőség volt a cserére. Pláne másnap, amikor már éremközelben voltunk, az edző nem akart senkit sem lecserélni, mert szerinte az volt a legerősebb felállás. És neki lett igaza – tette hozzá mosolyogva Balázs.
Az edző és a játékosok is elmondták: nem lehet leállni, szünet sem lesz, az edzések és a tornákon való részvétel tovább folytatódik.
P. L.
