Tenger te csodás, te sós, te drága...
Június 30-án este 8 órakor érkezett a busz Szenttamásra, ahol feleségemmel csatlakoztunk a montenegrói tengerpartra, pontosabban Sutomoreba utazó diákok és tanáraik csoportjához. A kényelmes, légkondiciónálóval és minden egyébbel ellátott autóbuszt tapasztalt sofőrök vezetik, és szinte azonnal konzultálunk, melyik útvonalon menjünk Montenegróba. A kicsit „rázósabb”, de valamivel rövidebb Valjevó felé vezető úton, azaz a hagyományos ibari főútvonalon. Utóbbi egy része, tekintettel, hogy lefelé pályán kell menni, fizetős. Van egy harmadik, alternatív megoldás is, mégpedig Topolán keresztül, a végső cél azonban mindhárom esetben Užice. Két esetben is ki tudjuk kerülni a fizetőkapukat, de a sofőrök a biztosabb megoldást választják, a Čačakon áthaladó utat, mert ez a legjobb (és ez valóban igaz) útvonal. Nem is csalódtunk, hiszen éjszaka a tengerpart felé vezető „főút” nem volt túl forgalmas, bár Közép-Szerbiába érve a szembejövő sávon, a hazafelé igyekvő szabadkai, topolyai, újvidéki, verbászi táblás személygépkocsik néhol hosszú sorokban araszoltak. Ez előszele volt annak, hogy a tengerparton biztos csúcsidény (és forgalom) vár ránk. A busz éjszakai pihenőket tartott Belgrád külvárosában, Ljignél, Užicenál és Zlatiboron is megálltunk. Hajnali fél ötkor értünk a dobrakovói határátketlőre, három busz állt előttünk. Ennek ellenére még egy órát sem kell várakozni, és átjutunk a határon. A montenegrói belépéskor is rutinosak a vámosok, benéznek ide-oda, úticélunk felől érdeklődnek, majd miután látják, hogy a gyereksereg alszik, intenek, mehetünk tovább. Podrogicában azonban már elkap bennünket a szokásos reggeli hétköznapi forgalom, olyannyira, hogy alig jutunk át a városon. A Szkadari-tó a maga szépségével már lenyűgözi a többségében tengert sosem látott utast, egy óra múlva viszont a csaknem öt kilométeres Sozina alagút szinte mindenkit felébreszt. Innen már csak negyedóra az úticél, Sutomore, a nyaralók egyik kedvenc üdülőhelye.
Végre előbukkan a kék Adria. A horizonton előtűnő kékség semmivel sem írható le, a délelőtti napfény még ragyogóbbá, mesébe illővé teszi. Szállásunkon, a szenttamási Srbobran nyaralóban teltház volt, de mint a következő napokban kiderült, a csúcsidény ellenére (pénztárcához és igényekehez mérten) is van elég szabad szálláshely a városkában. Másfélszobás, nagyteraszos szobát kaptunk, a fürdőszobában tuskáddal. Nem a legmodernebb, de tiszta, és gyönyörű kilátás nyílik a hegyoldalra. A takarító hölgyek minden nap rendet tettek, felmostak. Az egész komplexum rendkívül tiszta, a takarítók reggeltől-estig dolgoznak, a lépcsőket kézzel mossák fel.
Fizetős és ingyenes strandhasználat
A mintegy 1200 méter hosszú kavicsos strand egy-egy részét vállakozók bérlik. Nyugágy és napernyő már 2‒2,5 euróért/nap bérelhető, azonban érdemes odafigyelni, mert 100 méterenként változnak az árak. Néhol 6‒10 eurót kérnek a bérletért ‒ páronként. Viszont, ha jobban körülnézünk, már 2,5 euróért két nyugágyat és egy nagyobb ernyőt is kapunk egész napra, ha pedig 5 napra előre fizetünk, akkor „csak“ egy tízesbe kerül az egész. (Mindenütt érdemes körülnézni, mert az árak nagyon változóak). Persze a legnagyobb nyüzsgés az ingyenes strandokon van, ahol délután már szinte alig lehet mozogni. Szenttamási, de vidéki ismerősökkel is találkozunk. Hamarosan rájövünk, hogy miért nem sikerül kétszer egymásutánban ugyanazon helyre feküdni a parton: reggel egy valaki kivisz 4-5 törölközőt vagy napozópárnát, rátesz egy-egy nagyobb követ, hogy nem vigye el a szél, és közvetlen a vízpart melletti helyek a később ébredők számára máris biztosítottak. Az egész dolog nagyon jól működik, egyedüli hátránya az, hogy ha nagyobbak a hullámok, akkor csuromvizes lesz minden felszerelés... A strand további hátrányai pedig, hogy relatív keskeny (néhol csak 5-6 méter), hogy a háttérben magas kőfal van, ami miatt délben itt őrült meleg perzseli a nyaralókat pirosra, továbbá sehol sincs tusoló, ahol a sós vizet lemoshatnánk magunkról. Amúgy minden rendben van, folyamatosan takarítják, szedik a szemetet, éjszakánként pedig simára gereblyézik a vízpartot. Tízpercenként jár az üdítős a hűtőtáskával, a fürdőzőknek tökmagot, földimogyorót, valamint csokis fánkot és palacsinát kínálnak. Fél és egy eurós árak az aktuálisak. Fenn a parton és a sétányon egymást érik a kávézók, (gyors)éttermek, pizzériák, cukrázdák, lacikonyhák... Enni és csemegézni is (a pénztárcától függően) lehet. Merthogy a nagyon finom és alaposan megpakolt egytálételt már 3 euróért, 4 euróért komplett menüt, 5-6 euróért pedig már komplett ebédet kaphatunk (salátával, desszerttel). Egy euróért vehetünk egy nagyobb pizza szeletet, egy félméteres csokikrémes palacsinát vagy három gombóc fagyit. A kávé 1‒1,5, a csapolt sör (0,3 dl) 1,2‒1,5 euró, egy pohár (0,3 dl) üdítő 1,5 euróba kerül. Minden eladó, ami szemnek-szájnak ingere, a malac- és birkapecsenyétől a grillcsirkén át a roston sült tengeri halakig és herkentyűkig. Az éttermekben nem illik alkudni, hiszen az étlapokon mindennek ott az ára, de a magánszállást, ágyat vagy éppen apartmant keresők számára szinte kötelező az alkudozás.
Belgrádi néni ül a kisszéken
Dobrila G. 68 éves, és már reggel 7 órakor kiül az utcára (már amennyire a strand melletti sétány annak nevezhető), várja a turistákat. Két reggel ráköszöntem, visszaköszönt. A harmadik reggel pedig már régi ismerősként köszöntünk egymásnak. Beinvitál a házba. Megmutatja, az egyszintes, több, mint száz évvel ezelőtt épült házban négy szoba kiadó, az ötödikben ő maga lakik. A házat férje nagynénjétől örökölte. Húsz éve özvegy, télen Belgrádban, tavasztól őszig pedig itt él Sutomoreban. A szezon május elején kezdődik és október végéig tart. Hozzátette, a víz hőmérséklete télen 11, nyáron eléri a 25 fokot is. Fotóznák, de nem engedi. A régi bútorok, ajtók, ablakok, ugyanakkor a modern igényeknek megfelelő, korszerű berendezések egyvelege nagyon meglepett, a hófehér függönyök és ágynemű úgyszintén. A földszinten és az emeleten is van korszerű fürdőszoba, teakonyha. Beszélgetőtársam elmondta, csaknem húsz éven át folyamatosan visszajáró vendégei voltak, főleg lengyelek, ukránok és magyarok. De 7‒8 évvel ezelőtt a tengerpartot is elérte a gazdasági válság, és azóta nincs teltház. Még a legjobb esetben is két szoba mindig szabad. A „szép időkben“ 10, később 8 euró/fő volt az ágyonkénti (fejenkénti) ár, ma pedig már kétágyas szoba kerül naponta ennyibe, sőt, reggelit is kapnak hozzá a bérlők.
Az alig 50 méterrel odébb lévő, néhány éve épült négycsillagos szállodába is betérek. Az alvás itt 15, a félpanziós ellátás 20, a napi teljes ellátás éjszakázással 26,5 euróba kerül. A szobákban a legmodernebb felszelés, plazma TV és légkondi fogadja a pihenni vágyókat. A strand innen (is) mindössze 50 méterre található, a kilátás pedig lenyűgöző. Fényképezni itt sem szabad. Az egyik emeleti szobából 14 olyan kiadó-eladó lakást, házat és üzlethelyiséget számolok meg, amelyeken a szerb és orosz vagy angol nyelvű telefonszámmal ellátott felirat található.
Templomban és a piacon
A csaknem másfél kilométeres tengerparti sétány városközpont felé vezető részének bal oldalán található a teplom, jobb oldalán pedig a piac. Mindkettő közel van a strandhoz és a buszállomáshoz. A Szent Mária nevét viselő katolikus templomban minden délelőtt 10 órától van horvát nyelvű szentmise. A gondnoktól megtudjuk, mindössze 10-20 fő jár rendszeresen a templomba. Az ajtóban már 0,5 eurótól kezdődően apróbb kegytárgyak és gyertya vásárolható. A templom főbejárata nyitva van, azonban a belső ajtót csak kérésre és a mise alatt nyitják ki. A piac viszont egész nap, sőt késő estig nyitva van. Mindkét helyen fotózok. A piacosok elfordulnak, ellenőrnek néznek, de megnyugtatom őket, hogy csak illusztrációnak készülnek a fotók. Szemmel láthatólag megkönnyebbülnek, és kínálják a portékát. Szinte nincs olyan gyümölcs és főzelékféle, ami hiánycikknek számít. A vásárlók folyamatosan érkeznek, az árufeltöltés is folyamatos. Néhány árat a rend kedvéért felírtam: az alma 1‒1,2 euró/kg, az aszalt füge 1,5‒2,5 euró/fűzér, őszibarack 2‒3 euró/kg, a szilva és a sárgabarack 2‒2,5, a földieper 2,5, a málna 2 euró/250 gr, a szőlő (gyönyörű) 3,5/kg, a cseresznye 3, a körte 1,5, a citrom és a citrancs 1‒2, a banán kilója pedig egy euróba kerül. A görögdinnye kilója 60 cent (felszeletelve is árulják), a sárgadinnye pedig 70 cent, vagy darabja egy euró. Ami a finomságokat illeti, az erdei méz 4‒6 euró/kg, a fügepálinka literje 8‒14 euró, az áfonyalekvár 3 euró, a fügelekvár kilója 3‒5 euró. A zöldségfélék közül a zöldbab és a borsó 30 cent, a tölteni való paprika 60 cent /kg, a burgonya 50, a vöröshagyma 25‒30, a káposzta 30, az uborka 60, a paradicsom kilója pedig 50‒60 centbe kerül. Sokfelé árulnak pirított (héjas) földimogyorót 25‒50 centért, a félkilós pörkölt, olajos, sózott csemege pedig mindössze 1,2‒1,5 euróba kerül. (Ennyibe kerül nálunk 100 gr!).
Az élemiszerboltok ugyancsak jól el vannak látva. Viszont itt is érdemes odafigyelni, hogy melyikbe megyünk vásárolni, és mit veszünk, ugyanis érezhető árkülönbségek vannak, és ha több mindent vásárolunk, nem kis összeget spórolhatunk meg. Az árakról: 5 l buborékmentes ásványvíz 1,2‒1,5 euró, a buborékos ásványvíz (1,5 és 2 literes kiszerelésben) 1‒1,5 euró. Az üveges (márkás) sör 1‒3 (0,5l), a dobozos (0,5l) 1,5‒4 euróba kerül. Az üdítők közül a 2 literes kóla 1,8‒2 euró, a rostos gyümölcslevek 1‒2,5 euró. A fehérkenyér (600 gr) 40‒60 cent, a péksütemények 0,5‒3 euróba kerülnek. Az őrölt kávé (100 gr) 1,2‒1,5 euró, a tej literje 50‒80 cent, a joghurt (1l) 1‒1,4 euró.
Hajókirándulás Budvába...
Igazi kikapcsolódás és strandolással egybekötött pihenés az egész napos part menti hajókázás Bartól Budváig. Több kishajó (40‒70 személyes) indul Barból, amelyek a kirándulókat és fürdőzni vágyókat felszedik Šušanj, Sutomore és Čanj strandjainál is. A kishajók reggel 8 és 9 óra között érkeznek Sutomoreba, ahonnan a part mentén Budva irányába több helyen is megállnak. Útközben a hajóskapitány helyi érdekességeket mesél az utasoknak, akik megcsodálhatják a partvidék jellegzetességeit. Így sikerült látnunk a Haj Nehaj vár maradványait, a Ratac szorost, és körülhajózzuk a montenegrói tengerpart egyik gyöngyszemének számító Sveti Stefan nevű apró szigetet. A mi kishajónk mintegy 2,5 órát állt a budvai strandon, egy órát Petrovacon és ugyanannyit a csodálatos Királynő strandon, amely csak a tengerről közelíthető meg. Budván a híres Slovenska plaža strand mellett a legnagyobb élményt az óváros, a Stari Grad nyújtja, amely egy kis félsziget csücskében fekszik, gyönyörű panorámát nyújtva a végében fekvő Citadella tetejéről (fizetős hely). A várfallal körülvett óváros kövezett, hangulatos utcáin órákat lehet sétálgatni a kis üzletek, kávézók, éttermek és a templomok között. Tekintettel arra, hogy már 11 óra volt, mire megérkeztünk, a velünk utazók fele a séta helyett inkább strandot és a hűs hullámok közötti lubickolást választotta. A 17 óráig tartó kiránduláson persze vásárlásra is volt lehetőség.
...és autóbusszal Kotorba
Egyszerű hétköznapi programnak indult, de kiváló kikapcsolódást és egésznapos programot jelentett mindenki számára a kotori látogatás. Az évszázadokig fontos kulturális, kereskedelmi csomópont az egyik legjellezetesebb mediterrán kikötő. A szerb Nemanjić dinasztia által építettett lenyűgöző városfal veszi körül és az UNESCO védelmét élvezi. Érkezésünkkor egy váratlan kellemetlenség ért bennünket, ugyanis azonnal a busz mellett termett egy hölgy, aki a sofőrökkel 15, és egy férfi, aki az utasokkal fejenkét egy eurós „kirándulási” illetéket fizettetett meg. Hiába magyarázkodtunk szerb és angol nyelven is, hogy ez sehol sincs feltüntetve és kiírva sem, muszáj volt fizetni. Dünnyögésünk azonban hamar elszállt, hiszen az óváros szépsége, eredetisége kárpótolt mindenért. Néhányan vállakoztak reá, hogy felmennek a várfallal párhuzamos lépcsőkön, mások az 1166-ban épült Szent Trifun székesegyházat látogatták meg, voltunk a Tengerészeti Múzeumban, ettünk fagyit, délutánra pedig elfogyott a becsomagolt uzsonna is. Kotort látni kell, mert leírni szinte lehetetlen, szögezzük le visszainduláskor.
A nyári hőségtől elcsigázottan, élményekkel gazdagodva ültünk be a buszba, amikor egy újabb (ezúttal kellemes) meglepetés érte a csoportot. Telefonon jelentették, hogy megtalálták az egyik velünk utazó diák kistáskáját, amit néhány nappal előbb veszített el. Nagy szerencsénk volt, hiszen a táskát a benne lévő iratokkal és pénzzel együtt egy szabadkai ismerősünk adta át nekünk, mindannyiuk örömére.
Paraczky László
