Egyházi élet

Szenttamas.rs

                                                       

Új papjukat köszöntötték a szenttamásiak

 

Első vasárnapi szentmiséjét tartotta augusztus 4-én Szenttamáson Zsúnyi Tibor temerini születésű plébános, aki eddig Kupuszinán szolgált. Az eddigi plébános, Szarvas Péter atya, továbbá Marietta és Jácinta nővér, akik csaknem fél évszázadon át szolgálták a szenttamási híveket és a templomot, szerdán a kanizsai tisztelendő nővérek zárdájába vonultak vissza. Szerdától Zsúnyi Tibor plébános vette át a parókiát. Onnantól a reggeli szentmiséket közösen celebrálta a szenttamási Tojzán László atyával. Első vasárnapi szentmiséjét követően a Szent Kereszt Felmagasztalása templomban az új atyát a szenttamási hívek és hittanos diákok nevében Hulala Katalin, a Szent Mónika Közösség helyi szervezetének tagjainak nevében először a Tisztelt ünnepelt című verssel köszöntötte:

Ide álltam én is, hogy mondjak valami szépet,

Hogy szívemből szóljon a hálaének.

Ha nem írtam volna le, most csendben lennék,

S csak a jó Isten tudja, hogy mit éreznék.

Mert ahol hit van, ott él a szeretet,

S ahol a szeretet, ott békések az emberek.

S ha egy közösség ajka imára nyílik,

A szentek közbenjárását vezetőjükért kérik.

Most ismét összejött a kis közösség,

Hogy egyházfőjükért a legjobbat kérjék.

Engem kértek fel, hogy ezt tegyem meg,

Elmondjam mindazt, mit éreznek.

Szeretetet, békét?

Kérhetnék, de minek,

Hisz az atya szíve csak is ebből lehet.

érjünk inkább olyat, mire nagy a szükség,

Egészséget, boldogságot, hogy sokáig éljen még……



A vers végén a szetmisén részt vevő hívek együtt imádkoztak Szűz anyához, majd Zsúnyi Tibor atya megköszönte a szívélyes fogadtatást, és összetartásra hívta fel a hívek figyelmét. Elmondta, sok jót hallott a szenttamásiakról, a közösségről és az itteni templomról. Egy elgondolkodtató történettel próbálta felvázolni ezekkel kapcsolatos gondolatmenetét:

− Szeretem a frappáns történeteket, mert sokat elmondanak az emberek gondolkodásáról, viselkedéséről, magatartásáról. Nem valószínű, hogy egyértelmű a történet, de elgondolkodtató. Történt egyszer, hogy egy fiatal pap új plébániára került, és egy idő után a pápa magához hívta. Megkérdezte tőle: − Fiam, mi a helyzet a földön, sikerült-e kialakítanod a közösséget? Hogy tudsz együttműködni az emberekkel?

A pap így válaszolt: − A fiatalokkal, az idősebebbekkel, mindenkivel olyan jól együtt működök, a talán még nem sikerült ilyen kiváló plébánia-közösséget kialakítani. Senkivel sincsen problémám, mindenkivel jóban vagyok.

Erre a szentatya elgondolkodik, és azt mondja: − Fiam, te gerinctelen ember vagy. Olyan nincs, hogy mindenkivel jóban vagy. Van egy rend, amelyet be kell tartani. Van egy kialakult magatartás- és viselkedési forma, amihez az egyházban tartjuk magunkat. Ezek a szabványok nem azért vannak, hogy gátoljanak bennünket, hanem, hogy végső soron eljussunk az üdvösségre.

Eddig a történet. Kérem a híveket, segítsék itteni munkámat, hiszen mindössze 31 éves vagyok, fiatal, és egyedül nem fogok tudni megbirkózni mindennel. Amennyiben jól együttműködünk, közösen csináljuk a feladatokat, akkor az egész működni fog. Ha széthúzunk, ha egymás torkának esünk, akkor magától értetődő, hogy semmi sem fog működni. Ez a családban is ugyanígy van. Tekintsünk úgy a plébániára, mint egy nagy családra, amiben nagyon sokan vagyunk. És mindannyian különbözőek. Ennek ellenére legyünk szívesek odafigyelni egymásra, szeretettel gondolni a másikra. Toleranciával, elfogadással, egy normális, kiegyensúlyozott közösséget alakítsunk ki. Nem azt mondom, hogy mindez egyszerű, de kérjük a másik segítségét. Amennyiben így működni fog a dolog, bízom benne, hogy jó lesz. Közben hagyjunk időt, teret a jó Istennek, hogy segítsen bennünket − fogalmazott Tibor atya.

Úgy legyen!

 

Paraczky László