Hat díjat hoztak haza a szenttamási színészek
Húsz év után, 2017 szeptemberében alakult újra a színjátszó csoport Szenttamáson. A Vajdasági Népek és Nemzetiségek Hagyományápoló Klubjának Szenttamási Liliomfi Színtársulata első bemutatója a Vásári komédiák című könnyed, vidám jelenetekkel tűzdelt darab volt, amelyet a szenttamási közönség az idén február 17-én, majd közkívánatra április 21-én újra láthatott. A társulat a színdarabbal márciusban kezdett tájolni, azzal, hogy a fiatal színészgárda 2018. április 13-án a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók XXIII. Találkozóján is fellépett. A Robotka házaspár, Angéla és István által rendezett darab a bánáti találkozóról összesen hat elismeréssel és egy magyarországi vendégszereplési meghívóval tért haza.
Az interjút többnapos egyeztetés előzte meg, ugyanis a társulat tagjait nagyon nehezen lehet utolérni. Szoros egymásutánban rögzítették a vendégszereplési dátumokat, közben pedig zajlanak a teli hétköznapok, hiszen a fiatal színészek mindannyiak iskolások, a színjátszás mellett pedig többen néptáncra járnak, sportolnak, hangszeren játszanak. Robotka Angélával,a darab mindenesével és két szereplőjével, Salamon Lillával és Móricz Mirellával a Hagyományápoló Klub helyiségeiben egy újabb fellépést megelőzően beszélgettünk: ‒ Az első vendégszereplésünk március 24-én Temerinben volt, és a fiatalok igazából ekkor kezdtek megismerkedni az amatőr színjátszás velejárójával, a pakolással, a díszlet lerakásával és beállításával. Jól sikerült a vendégszereplés, viszont voltak apróbb hibák, amelyeket a kikindai találkozóig mindenképpen ki kellett küszöbölnünk. Ott ugyanis a közönség mellett a szakzsűri is éberen odafigyelt mindenre. Igazándiból nem voltak nagy elvárásaink, számunkra már az is öröm volt, hogy sikerült létrehozni egy kiváló, fiatalokból álló csoportot, és eljutottunk Kikindára. Ilyen helyre ugyanis zömmel a ,,nagy motorosok” járnak, vagyis azok, akik évek, évtizedek óta játszanak a deszkán, és óriási tapasztalattal rendelkeznek – magyarázta Angéla. Mint mondta, volt lámpaláz a fiataloknál, de a rendezőknél is, főleg abból kifolyólag, hogy hátha nem jó választás volt ez a darab, és a sok a fiatal színész, a többi csoportban pedig tapasztaltabb, veterán színészek is felléptek: ‒ Mindent összegezve mi akkor ott úgy vettük észre, hogy még mindig vannak bizonyos dolgok, amelyek nem kerültek a helyükre, és a szereplők nem oldódtak fel teljesen, de a zsűri megnyugtatott bennünket, hogy a további munka és az idő segít ezek áthidalásában. Két nappal később, a vasárnapi eredményhidetésen jött a kellemes meglepetés. Hat díjjal jöttünk haza: a Szép Szó tábor-különdíját, ingyenes részvételt a táborban ifj. Robotka István kapta a deák és a tengericsősz szerepéért. A Hét Nap hetilap különkiadványát Móricz Mirella és Salamon Lilla kapta. A zsűri P. S. PRINT & DESIGN nyomda különdíját Velez Emiliának adományozta , a Vajdasági Népek és Nemzetiségek Hagyományápoló Klubja Liliomfi Színjátszó Csoportja pedig közösségteremtő tevékenységéért Garay Béla-díjat kapott. Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának felhívására az idén 4 csoport készít előadást Mátyás királyról. Az eseményre a szenttamási csoport is kapott meghívót – sorolta Angéla.
Salamon Lilla és Móricz Mirella a Vásári komédiákban nyújtott alakításért különdíjat kapot, amire mindketten büszék, hiszen ez volt az első szereplésük.
Salamon Lilla: – A színjátszás területén előzőleg semmilyen tapasztalatom nem volt, a szenttamási bemutató után a temerini volt igazából számomra az első olyan fellépés, ami miatt izgultam, nem is kicsit. De szerintem ezzel mindannyian így voltunk. Az előadásban a saját szerepe mellett mindenkinek megvolt a feladata, így tudni kellett, ki milyen kelléket visz fel és le a színpadról, mikor és hol öltözünk át a következő jelenetre, hol jövük fel, hol megyük le stb. Ez egy olyan csapatmunka, amelyben egyszerűen nem lehet tévedni. Ha megvan az önbizalom, ha még többet gyakorolunk, és a szülők is támogatnak bennünket, szerintem gyorsabban haladunk előre. Minden esetre a hat hazahozott díj biztató mindannyiunk számára.
Móricz Mirella elmondta, hogy már a szenttamási bemutató előtt is lámpalázas volt: ‒ Ideges az ember ilyenkor, féltem, nehogy elrontsak valamit, hiszen ezzel elrontom a társak szerepét is. Szerencsére minden jól indult és jól is végződött, olyannyira, hogy a súgónak igazából semmi dolga nem akadt. Kikindán még nagyobb volt az izgalom, hiszen tisztában voltunk azzal, hogy a zsűri minden mozdulatra és mondatra külön odafigyel. Egyébként már párszor megtapasztaltuk, hogy a kellékek behordása, a díszlet felállítása és leszedése sem egyszerű feladat, ehhez is nagy szükség van az összehangoltságra. Úgy érzem, mindenki szeretné továbbfejleszteni magát, hisz ha majd jönnek a drámai vagy más szerepek, akkor még többet tudunk nyújtani egy-egy alakításban. Ezt részben már most bizonyítottuk, hiszen többen voltunk olyanok, akik több karaktert is sikeresen alakítottunk – mondta Mirella.
– A fiatalok alaptudása és a kiérdemelt díjak bebizonyították azt, hogy nagyon sok mindenre képesek, csak foglalkozni, dolgozni kell velük. A próbákat eddig mindig hétvégeken hoztuk össze, hiszen a diákoknak akkor van idejük. Hogy pontosan mi lesz a következő darab, még nem tudjuk, de arra odafigyelünk, hogy a korosztályuknak és a mai kornak is megfelelő legyen. Szerintem igazából ilyen módon mindenkiből ki lehet hozni a maximumot. Férjemmel, Istvánnal már arról is gondolkodtunk, hogy kikérjük a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség véleményét, hogy mivel és hogyan folytassuk tovább. Egyelőre csak rövid távon gondolkodunk, előkészítjük a fellépéseket, amelyek előttünk vannak, a további tervekről pedig majd őszre gondolkodunk – mondta Robotka Angéla. Hozzátette, közben bemutatkoztak Zentagunarason, de előttük van még az adai, törökbecsei, kúlai és a szabadkai fellépés is. Júniusban Magyarországon, Sajószentpéteren lépnek közönség elé, a nyár további részében pedig tervben van a sziváci, a gunarasi és a szajáni bemutató is.
Paraczky László (Fotó: M. L.)
