Háromszoros vastaps a Zsebszínházban
Óriási sikert aratott szombaton Szenttamáson a Végre egy nő című egyfelvonásos vígjáték, amely a péterrévei Karinthy Frigyes Színjátszó Kör társulata és a szenttamási Robotka család közös produkciójában készült. A darabot Robotka István rendezte, felesége Angéla és fia ifj. Robotka István pedig színészként léptek fel. A 75 perces bemutatót vastapssal jutalmazta, a színészgárdát pedig háromszor tapsolta vissza a színházi bemutatókra egyébként is ,,kiéhezett” szenttamási közönség. Robotka Istvánnal a díszlet és a fények beállítását követően, a bemutató előtt sikerül beszégetnünk. A rendező elmondta, a próbák még valamikor áprilisban megkezdődtek, azonban közbeszólt a nyár, amikor megkezdődött a szabadságok, nyaralások stb. ideje. Mindent összegezve a 33. próbára jött össze az előadás, melynek ünnepélyes bemutatója két héttel ezelőtt volt Péterrévén.
‒ Tulajdonképpen egyfelvonásos vígjátékról van szó, amely négy különálló részből áll, az egészet pedig zenével forrasztottuk össze. A péterréveieknek volt egy nagyon jó színjátszócsoportjuk, amely sajnos az elvándorlás miatt szétesett, és újra szerették volna indítani a dolgot, de sehogyan sem tudtak megegyezni, ki vezesse a csoportot. Ekkor vetődött fel annak az ötlete, hogy hívnak egy tapasztalt személyt, akire majd mindenki odafigyel. Így kerültünk a feleségemmel és fiammal a csapathoz. Rendezőként valahogy úgy álltam hozzá az egészhez, hogy nem tudtam pontosan, ki mire képes, azaz mekkora szerepvállalásra, és úgy döntöttem, hogy a rövidebb jelenetekkel kezdjük – magyarázta a kezdeteket a szenttamási veterán színész. Mint mondta, az elején nem akart senkit túlterhelni, viszont mindenkit be szeretett volna kapcsolni az előadásba, és így jött az egyfelvonásos darab ötlete: ‒ Az eredeti elgondolásom az volt, hogy csak mint rendező vállalom az előadást, de mivel kevés volt a férfi szereplő, én is beugrottam, később a fiunk is. Végül kialakult a teljes gárda: öt női, négy férfi szereplő, plusz a szervező és a súgó – tette hozzá a darab rendezője. A kérdésre, hogy miért vígjátékkal indultak, elmondta, hogy kabarék főleg a két világháború között íródtak, és a polgári osztálynak, osztályról szóltak: ‒ A Végre egy nő szereplőgárdája is igyekszik kifigurázni az akkori társadalmat és viszonyokat, mindegyik jelenet a férfi és a női kapcsolatokról szól. Úgy próbáltam összeválogatni a darabokat, hogy egy kicsit frappáns is legyen, tehát legyen jó humora is a dolognak, és persze szórakoztató legyen. Ez volt a cél. Nem akartam egy társadalom problémáit bemutatni, megvitatni vagy rávilágítani egyes dolgokra, csupán elfogadtatni a tényeket a nézőkkel, és megnevettetni a közönséget – magyarázta Robotka István. A nehézségeket illetően elmondta, minden előadás előkészítésénél, a próbák alkalmával akadnak nehézségek, itt is így volt: ‒ A lányok egyetemisták, tehát a hétköznapi próbák nehezen mentek, a hétvégére kellett szorítani. Az aránylag szép péterrévei színházban ugyanakkor nehéz szabad terminushoz jutni, ugyanis nagyon aktuális a néptánc, a jazzbalett stb., vagyis rengeteg ember megfordul kis helyen. Néhány héttel a bemutató előtt még elég sokat dolgoztunk az egyik szereplővel, akinek nagyon nehezen ment a szerep. Végül azzal adta fel, hogy ő ezt nem tudja sem megtanulni, sem végigcsinálni. Inkább beugrottam helyette, minthogy kimaradjon a jelenet. Ami pedig a péterrévei bemutatót illeti, nagyon jól sikerült, több százan tekintették meg az előadást. Hogy a szenttamási után mi lesz, azt ebben a pillanatban még nem tudjuk. A szajániak játszottak Péterrévén, így visszavárják a csapatot, de Bezdánból is van meghívásunk. Konkrét dátumok még nincsenek, de útközben biztos lesznek. Sajnos, a piszkos anyagiak a diktálói az egész vendégszereplésnek, aki ki tudja fizetni az útiköltséget, oda el tudunk menni. Ez sajnos a mai világban így működik – mondta a szenttamási színész és rendező.
A péterrévei Karinthy Frigyes Színjátszó Kör társulata 16 éve alakult, célja pedig a nagy múlttal rendelkező péterrévei színjátszás hírnevének továbbéltetése – hallottuk Stanojev Német Annamáriától, a darab egyik szereplőjétől, aki csaknem 10 éve játszik a deszkákon. Mint mondta, amatőr festőként előbb is elég sokat segített a társulatnak, plakátokat tervezett és készített, míg végül őt is bevették a csapatba: ‒ Ezzel a darabbal valahogy szerencsések vagyunk, legalábbis a harmadszori nekifutásra sikerült. Már többször is előfordult, hogy nekivágunk valaminek, mint plédául ennek a darabnak, azután néhány tag külföldre költözik, és az egész dolog leáll. A rendezőnk is elment, ezért kértük fel a szenttamási Robotka házaspárt, hogy segítsen a produkció színre vitelében, és nagyon örülünk, hogy végre sikerült tető alá hozni az egészet – magyarázta Annamária.
Solymosi Adrienn már hétéves kora óta szerepel a különböző előadásokban. Mint mondta, a színház iránti szeretetet szüleitől kapta: ‒ Már eleve tag vagyok, és gyakran bejárok a társulatba, így kerültem az előadásba is. Előtte aktívan táncoltam, emellett zeneiskolába is jártam, tehát sokszor volt alkalmam színpadra lépni, ami egyúttal azt is jelenti, hogy ha van is egy kis lámpalázam, az gyorsan elmúlik – mesélte mosolyogva a fiatal színész. Hozzátette, a Végre egy nő című darab egyik jelenetében egy ügyvéd feleségét, a másikban pedig a gróf szeretőjét játssza.
‒ Belülről tulajdonképpen az egész úgy működik, mint egy nagy családban. Jól elvagyunk a próbákon, de a magánéletben is barátkozunk. Ez egy olyan közösség, ahol mindenki felszabadul, elengedi és jól érzi magát – tette hozzá Annamária.
A szenttamási bemutató a VMSZ Női Fóruma, az Orchidea Civil Szervezet és az önkormányzat szervezésében valósult meg, az anyagi hátteret az önkormányzat biztosította.
Paraczky László
