Meghalsz banya, avagy színjátszó tábor a Bagolyfészekben
2015. július 13-a és 17-e között színjátszó táborban vettünk részt a Bagolyfészekben. Különleges volt, mert ez volt az első és mert a vajdasági Szenttamásról idelátogatott hat gyerek. Hétfőn dél körül érkeztek meg, majd kicsomagolás után bemutatkoztunk egymásnak és már kezdődött is a szerepkiosztás.
Arra gondoltam, na ne, nem akarok nyári szünetben tanulni, de aztán azt gondoltam, élvezni fogjuk majd a próbákat. Miután megkaptuk a szövegeket, egyedül választottuk ki a szerepeket, ami az egyéniségünkhöz illett. A kevésbé vonzó szerepeket Anita, a táborvezető osztotta el. Természetesen nem azt a szerepet kaptam, amit szerettem volna. Az első két nap kicsit feszült hangulatban telt, nehezen indult a barátkozás. Szerda délután a szenttamásiak fürödni mentek, a barátnőmmel velük tartottunk, hátha a vidám hangulatú fürdőzés közelebb hoz minket egymáshoz. Mindannyian szeretünk a vízben hancúrozni, együtt úsztunk, sokat nevettünk, vidáman váltunk el egymástól. Jó érzés volt, hogy kezd megtörni a jég, így alig vártuk, hogy másnap újra találkozzunk. A Szerbiából érkezett gyerekek azonban másnap elmentek megnézni Budapestet, ahová sajnos mi nem mehettünk. Később mesélték, hogy nagy élmény volt számukra a Parlament, sétáltak a Hősök terén és a Duna parton. Elmondásuk szerint még sok mindent megnéztek volna, de egy nap erre kevés. Péntek reggel már régi barátokként üdvözültük egymást és majd meg pukkadtunk a nevetéstől a ruhapróbán. Képzeljék el a hosszú nadrágokat, bő fehér ingeket, fejkendőket; azóta is jókat nevetek a fényképek láttán. Gőzerővel folyt a főpróba, hiszen megtudtuk, nemcsak szülők tekintik meg az előadást, de a MAG TV felvételt is készít. Szerintem a Juliska, Mariska párbeszéd igazán vicces volt Menál és Klaudia tolmácsolásában. Mindenki hangosan nevetett, mi szereplők is, pedig már sokadszorra hallottuk.
Janikovszky Éva Ha én felnőtt lennék című mű előadásában mindenki részt vett Fecó és Adél főszereplésével.
Kéri László Meghalsz banya című műve is nagyon szórakoztató és vidám volt Orsi, Zseraldina, Lilla, Virág, Dorina, Adél, Loren, Ákos és Ármin formálták meg a szereplőket. Amikor megtapsoltak minket, olyan érzésünk volt, mintha igazi hírességek lennénk. Azóta is figyelem, mikor fogom látni a felvételt. Az est további részében jól megpakoltuk a hasunkat finom milánói makarónival, beszélgettünk iskoláról, barátokról, fogócskáztunk és eszünkbe jutott, hogy a Hartyánfeszten szívesen eljátszanánk újra a darabokat. Szerencsére Teréz néni, a tábor vezetője is egyetértett, megígérte megpróbál ebben segíteni. Nehezen búcsúztunk el egymástól, de megígértük, hogy az internet segítségével kapcsolatba lépünk egymással. Szinte minden nap írunk egymásnak, és nagyon várjuk a napot, hogy újra személyesen találkozhassunk. A tábor csupa jóról szólt, finom sütik, Maci kávé tejszínhabbal, vidámság, sok nevetés, ezért egyáltalán nem meglepő, hogy szombat reggel a szenttamásiak nem akartak hazamenni. Páran elbújtak a pincében, hátha nem találják meg őket. Legnagyobb sajnálatunkra nem jött össze, így mindannyian buszra ültek és elindultak otthonuk felé. Elmondhatjuk, hogy táborba jöttünk, részt vettünk, játszottunk, színészkedtünk, ismertté váltunk és még barátokat is szereztünk. Kell ennél több?
Kedves Szenttamásiak! Találkozzunk szeptember 5-én! Az újhartyáni barátaitok nagyon várnak benneteket.
M. Dorina, Újhartyán (Fotó: Sz. P.)
