Művelődés

A szövőtanfolyam eredményei egy helyen

A szenttamási Kultúrotthon galériájában hétfőn, december 5-én megnyílt a helyi Čunak Egyesület sorrendben harmadik kiállítása, amelyen az idei műhelymunkákon készült kézzel szőtt alkotások láthatók.

Az egyesület elnöke Dragica Pulai elmondta, az elsődleges céljuk a hagyományos, kézi szövés továbbadása, egyesületükbe pedig továbbra is várják a fiatalokat és a középkorúakat is, akik szeretnék megtanulni ezt a könnyűnek cseppet sem mondható, ám igen szép foglalkozást. Az idei évre a munkához a fonalat pályázat útján kapott eszközökből biztosították, tanfolyamaik tehát teljesen ingyenesek voltak, az elkészített darabokat pedig egyet kivéve hazavihették a résztvevők. Ez azt jelenti, hogy a klubban maradt darabokból állt fel a kiállítás, immár harmadszor.

A kiállításon azon munkák egy része látható, amelyek a tavasszal kezdődött, és több hónapig tartó műhelymunka eredményeként jöttek létre. Ami az anyagot illeti, száz százalékos gyapjú mellett szintetikus anyaggal is szőttünk, a kiállítás pedig igen sokrétű: az egyszerű használati, ruházati cikkektől a dísztárgyakig, asztalterítőkig szinte minden megtekinthető – mondta az egyesület elnöke. Hozzátette: a szövés egy igen összetett, sok odafigyelést igénylő munkafolyamat, éppen ezért a műhelymunkák átlagban három hónapig tartottak. Sok időt vesz ugyanis igénybe, hogy egy teljesen kívülálló személy elsajátítsa az alapvető lépéseket, vagyis a fonál befűzésétől a mechanikai részek mozgatásán át egészen a végtermék kialakításáig.

‒ Mint minden munka, ez is először a „szerszámok”, majd a szövésre kerülő anyag megismerésével kezdődik. Egyesületünk többfajta szövőszékkel rendelkezik, és általában egy személy csak egyiken tanul meg igazából dolgozni. Ennek ellenére külön-külön szó esik minden egyes, többségiben fából készült stabil és mozgó részről, amelyek döntően befolyásolják a szövés folyamatát. Persze, az egyén hozzáállása, odafigyelése és összpontosítása ugyancsak nagyon fontos, mert egyetlen rossz mozdulattal nemcsak a munkát tehetjük tönkre, hanem a szövőszék is meghibásodhat. Amikor megtörtént az alapmozdulatok elsajátítása és az alapkövetelmények betartása, a szövés már sokkal zökkenőmentesebben folyik, pontosabban és gyorsabban megy. Több olyan tanítványunk volt, akik ‒ miután elsajátították a szövés alapjait ‒ vásároltak egy otthoni szövőszéket, és azon (is) gyakoroltak. Ma pedig már elkészítik azt, amire a házban szükségük van. A legnépszerűbb dolgok a ruhaneműk, szoknyák, sálak, kabátok, takarók stb., ugyanis ezek mind egyedi darabok, ebből kifolyólag pedig az egyén vagy a család számára sokkal értékesebbek, jobban megbecsülik őket – mutatott rá Dragica. Hozzátette, már az általános iskolások közül is volt több érdeklődő az egyesületben, aki a szövés mellett a hagyományos kötés iránt is érdeklődött. Mindez pedig azt vonja magával, hogy bár igényes és költséges hobbiról van szó, érdemes foglalkozni a hagyományos kézművességgel – szögezte le beszélgetőtársunk.

A hétfői kiállítás megnyitóján jelen voltak a szövőtanfolyamok egykori tanoncai is. Kiss Éva könyvtárosnő az idén áprilisban csatlakozott a szövőkhöz. Mint mondta, csoportjukban négyen voltak, egy kivételével mindannyian kezdők, és heti három alkalommal tanultak, dolgoztak az egyesületben: ‒ Furcsa volt a kezdet, hiszen első látásra valóban bonyolultnak tűnik az egész. És tulajdonképpen az is volt, hiszen Dragica többször lépésről-lépésre megmutatta az alapvető tudnivalókat. Ott jöttünk rá, hogy olyan dolgokat is lehet szőni, amiket el sem tudtunk képzelni. Hímezni, horgolni már tudok, és ebben nem találtam magamnak már semmi újat, de ez bizony egy teljesen más világ volt. Nagyon nehezen ment az elején, sőt még most sem úgy megy, ahogyan kellene. Tovább kell gyakorolnom, tökéletesítenem az eddig megszerzett tudást – magyarázta Éva. Mint mondta, valóban nagy szükség van a kézügyességre, de az odafigyelésre is: ‒ Nem mindegy, hogy az ember hogyan teszi oda a fonalat, hogyan fűzi be, merről, meddig, hiszen, ha nem sikerül, nem lehet úgy kifejteni az egészet, mint a kötést vagy a horgolást. Ezzel szemben nagyon jó relaxáció, mert amikor az ember odafigyel a darabra, amit készít, teljesen elválik a külvilágtól, a mindennapi gondoktól, problémáktól. Viszont ülni kell, ami a hátnak eléggé terhelő, továbbá a lábát, kezét is folyamatosan lefoglalja az embernek. Persze ez attól függ, milyen szövőszéken dolgozunk. Viszont amikor elkészül egy-egy darab, nagyon büszke az ember. Elsősorban azért, mert egyedi, gyönyörű dolgokat lehet produkálni, ugyanakkor növekszik az önbizalom, és kijelenthetjük: Lám ezt is meg tudom csinálni!

Paraczky László