Hírek

 

 

Tanyaszínház 40

 

Áldatlan körülmények, szanaszét heverő épületanyag közepette találjuk vasárnap délután Kavillóban a Tanyaszínház lelkes színészgárdáját. А próbák rendszeresen zajlanak. Az idén 40. születésnapját ünnepelő vándorszínház ezen a nyáron Molière klasszikusával, a Képzelt beteg című darabbal járja a tartományt. A darab rendezője Radoslav Milenković, a főszerepet pedig Ozsvár Róbert alakítja.



Nem mondja senki, hogy rosszkor érkeztünk, de valami érződik a levegőben, hiszen valamennyien foglaltak, és ingáznak az udvar végében lévő színpad és a társalgó-ebédlő között. Közben pedig a mesterek fúrnak, faragnak, lapozzák az udvari utat. A munkálatokat Magyar Attila irányítja, ide-oda mutogat, szalad az egyik helyről a másikra, közben újabb forgató stáb és rangos vendégek érkeznek a telepre. Hogy ebben a zűrzavarban hogyan találják fel magukat a színészek, előszőr a főszereplőt, Ozsvár Róbertet kérdeztük, aki elmondta, soha nem volt még ennyire nehéz a gárda felkészülése, mint az idén: ‒ Június 28-án jöttünk ki a művésztelepre, és azzal kezdtük, hogy az itt dolgozóktól vissza kellett foglalni bizonyos területeket, hogy legyen hol gyakorolnia  a csapatnak. Minden évben a szezont nagytakarítással kezdtük, így volt ez az idén is, de szinte azonnal rájöttünk, hogy ennek semmi értelme, ugyanis ahogyan valamit felmostunk, összeraktunk, az már egy óra múlva újra koszos lett, és újra cirkusz volt. Ezért úgy döntöttünk, nem fogunk a rendről gondot vezetni a portán, nincs értelme, hiszen éjjel-nappal dolgozik az erőgép, tetőt raknak, fúrnak, faragnak, csiszolnak, vagyis teljes a hangzavar.

‒ Hogyan alakult a főszerep, és mit emelnél ki az idei darabból?
‒ Az igazság az, hogy egy kicsit megszenvedtem vele, mármint a szöveggel. Maga a karakter egy önző, csak a saját érdekeit szem előtt tartó típust elevenít meg, ami tőlem teljesen távol áll. Ezt a rendezővel úgy hidaltuk át, hogy megtalálta az egészben a megfelelő játékstílust. Viszont a darab a jelen pillanatban is aktuális, vannak olyan családok, ahol ez igenis megtörténik. A családfőt csakis önmaga érdekli, a pénze, a sikere, a családot pedig egyszerűen hidegen hagyja – mondja Róbert.



A déli pihenő és a délutáni próba között az ebédhez való terítés közben sikerül diktafonhoz kérni a kupuszinai Dienes Blankát és az újvidéki Hajdú Sárát, akik hangsúlyozzák, hogy néhány percig készségesen állnak a rendelkezésemre, de ne húzzam sokáig az időt, mert eléggé betáblázott a napjuk. Blanka elmondta, az újvidéki Művészeti Akadémián most fejezte a második évet, harmadik éve járja a terepet a Tanyaszínházzal, és nagyon szereti a zenés előadásokat, emellett énekelni is szokott. Mint mondja, a tanyaszínházas darabokat is azért szereti nagyon kiskora óta, mert sok benne a zene és a tánc. Sára ugyancsak harmadikos lesz ősztől az akadémián, és szerinte az idén is egy kiváló csapat jött össze Kavillón: ‒ Szerintem annyiban különbözik az egész, hogy az idén sokkal nehezebben jöttek össze a próbák, mert általános hangzavar van folyamatosan. Kint dolgoznak a gépek, a mesterek, vágnak, kopácsolnak, folyamatos a zaj, emiatt kevesebbet pihenünk, viszont többet dolgozunk, és többet is próbálunk. Máskor legalább csönd volt, nyugisabb a légkör. Ennek ellenére a munkabeosztások az idén is megvannak, így nálunk, lányoknál a konyhások és a  kosztümosok, a fiúknál a színpadosok és a drótosok. Igazából azonban mindenki mindent csinál, segítünk egymásnak, és a munka mellett valójában van időnk élvezni a próbákat is – sorolja Sára. Blanka pedig közben elmagyarázza, hogy a darab az előző évekhez képes ugyanolyan nehéz, a szerepek sem könnyűek: ‒ Mi ketten az idén egy szerepet alakítunk. Ez a darabban egy emberre van írva, mi viszont ikreket játszunk, két kislányt. Ennek ellenére megtaláltuk magunkat benne, viszünk bele apróbb dolgokat, megfűszerezzük, ezáltal pedig teljesen beleéljük magunkat a szerepbe. Az egész tulajdonképpen személyfüggő, de észrevehető, hogy mindenki átéli a szerepét a maga módján, és mindent belead, hogy ezt a közönség érezze. Ez a színjátszás fő célja.

‒ Mennyire sikerül összedolgozni a társulattal? Hiszen folyamatosan jönnek új tagok, viszont

többen vagytok, akik évek óta viszajárnak.
‒ Nincs ezzel semmi gond. Amúgy is az akadémián rengeteg közös jelenetet kaptunk, eléggé megszokjuk, megszoktuk egymást. Egyáltalán nem nehéz egymásra hangolódni, hogy az egész egyként működjön. Igaz, az első napok nehezek, ezt nem lehet tagadni, viszont ahogy telik az idő, egyre inkább érzi mindenki azt, hogy ez a csapat egy egészet képez, amelyben mindannyian láncszemek vagyunk – válaszolta Blanka.
Sára hozzáteszi, akármennyire is bejáródik a csapat, azért a sok fellépés csak lemeríti az „aksikat”, ezért folyamatos pihenésre is szükség van: ‒ Amikor megérkezünk egy helyre, szét kell pakolni a cuccot, és csak utána van egy kis idő pihenni, lazítani. A nagy meleg és a hosszú utazás megteszi a magáért, nem beszélve az útközben felmerülő gondokról. Ezt azonban ezidáig mindig valamilyen módon sikerült pótolni, feltöltődni, mert este a produkcióra már teljes erőbevetéssel kell kiállni. Kifogás nincs.

Újoncok a (már) profik között

Az ebédidő előtti szünetben két újoncot, Kőműves Csabát és Wischer Viktort is mikrofonhoz kértünk. Csaba még csak 16 éves, és az egyik szegedi általános gimnázium tanulója, a 18 éves Viktor pedig zentai, és az ottani gimnáziumban tanul.
A kérdésre, hogy honnan hallottak a Tanyaszínházról, Csaba elmondta, nővére az akadémiára jár, és vele járt többször is az előadásokon. Viktornak viszont az édesapja játszott a vándorszínházban, 2008-ban a Hegedűs a háztetőn című darabban, és mint mosolyogva mondja, nem esik messze az alma a fájától.

‒ Hogyan éltétek át az első napokat, milyenek a benyomások?
‒ Amikor megérkeztünk, eléggé nagy volt a káosz, mert még nem volt itt mindenki, hiányzott az a bizonyos rutin, ami ma már megvan. Viszont ahogy érkeztek a színészek, úgy rendeződtek lassan a dolgok, megtudtuk, hogy mikor van az ebéd, mikor lehet pihenni, mit szabad és mit nem – sorolja Csaba. Mint mondja, a próbafolyamat is nehezen indult számára, de egyre jobban belerázódtak az egészbe.
‒ Tájékozatlanok voltunk, és ami még fontosabb, kellő tapasztalat hiányában sokkal nehezebbek voltak az első napok. Persze gyorsan lehet tanulni, a beilleszkedésnél szinte kivétel nélkül segítettek, amiben csak kellett. Igazi csapatként működik az egész társulat, és ez tetszik a legjobban. A darab, illetve a szerep sem annyira nehéz, ha az ember nem a munkát látja benne, hanem a szórakozást – teszi hozzá Viktor.

‒ Mennyire készültetek fel az előttetek álló, csaknem egy hónapos turnéra?
‒ Ebben is segítettek bennünket, sokat beszélgettünk róla. Megvan az útiterv, és a turné szabályait is megismertük. Hiszem azt, hogy a kishegyesi és a zentai bemutató ezúttal is családi program lesz, és mindenütt számíthatunk a lelkes közönségre – mondta Csaba.



Az Újvidéki Színház színésznője, László Judit az idén már hetedik alkalommal vesz részt a Tanyaszínház munkájában, és az új darab előkészítésében.
‒ Nagyon jó a hangulat idekint, rohamtempóban dolgozunk, készül az előadás, ami néhány nap múlva már közönség elé is kerül. Nem kíméljük magunkat, néha éjszakába nyúlóan is próbálunk, de mindezt örömmel tesszük. Igen népes csapat van kint az idén is, nagyon szeretjük ezt csinálni. Jó a rendezővel dolgozni, és élvezzük a darabot is és a készülődést is.

‒ Minden évben más rendezővel dolgoztok, neked elég sok tapasztalatod van már a

gyakorlásban és az előadásokban is. Mennyire nehéz mindig más-más rendezővel dolgozni?
‒ A rendező szava szent. Ő szervezi a próbarendet, és amit ő szeretne, azt mi színészek próbáljuk teljesíteni. Általában elég gyorsan megtaláljuk a közös nevezőt, a közös hangot itt kint. Ugyanis itt teljesen mások a körülmények, mint a kőszínházban, jobban függünk egymástól, akár időbelileg, körülményileg, de emberileg is. Ennek ellenére úgy érzem, azonnal megértettük egymást, és ráhangolódtunk a dologra.

‒ Az előző évekhez képest mennyivel nehezebb/könnyebb a darab, a próbák?
‒ Mindig egy kicsit időszűkében vagyunk, és ez a legnehezebb. A többi az szinte klasszikus. Nem tudok arra válaszolni, hogy nehezebb vagy könnyebb-e a darab. Játszódott már Moliére a Tanyaszínházban, és szerintem ideális darabról van szó. Ez bohózat, ahol a színész „eldobhatja” az agyát, és hiszem azt, hogy a közönségnek is fergeteges kikapcsolódást ígér.

‒ Az előttetek álló turné egyáltalán nem mondható könnyűnek. Kerékpáron, traktoron, gyalog, ki

hogy tud, de járjátok a Vajdaságot. Mennyire terheli a színészeket a turné?
‒ Az elején még sok az energia, de azért ez a mindennapos fellépésekkel kissé csökken. Viszont tudni kell, hogy ennek a színháznak az a varázsa, hogy itt mindig történik valami új, valami szép, amiből motiváló, plusz energiát merítünk. Ez feltölt bennünket, hogy csináljuk, hogy bírjuk erővel. Való igaz, hogy a turné vége felé már elfáradunk, de ezt már az elején mindannyian tudjuk, tisztában vagyunk azzal, mi vár ránk, milyen tempó, menetrend. De megvannak a taktikák, hogyan lehet a nehéz helyzeteket kiküszöbölni.

‒ És a végére jöhet egy üzenetet a vajdasági közönségnek?
‒ Igen! Mindehová nagy szeretettel érkezünk, várjanak mindket!



Már lassan a vacsora ideje közeleg, amikor sikerül végre elkapni Magyar Öcsit. Ráül a haranglábra, fotózunk, és már mondja is: ‒ Két mondatban úgy lehetne összefoglalni az idei évadot, hogy 28 nap alatt 27 helyszínen mutatja be a Tanyaszínház társulata Moliére Képzelt beteg című darabját, és már a jövő héten indulunk. A másik dolog pedig, aminek ugyancsak mindannyian örülünk, a művésztelep gyors ütemben történő építése, amely tulajdonképpen a magyar kormánynak köszönhető. Ha pedig bővebben beszélnénk mindenről, elmondhatom, hogy személy szerint hullafáradt vagyok a sok munkától. Az viszont nagyon feldob, hogy ha minden jól megy, a jövő szombatig itt minden a helyére kerül, fel lesz takarítva az udvar, rendbeszedjük az épületeteket. A másik dolog pedig, ami még jobban feldob, hogy minden úgy lesz, ahogyan azt évekkel ezelőtt megálmodtuk, vagyis a már meglévő Nyihogó mellett lesz múzeum, társas helyiség, vendégház, új konyha, nézőtéri hang- és fénytechnikai torony, de elkészült a 13 méter magas harangláb is, amelyre felszentelve kerül a most érkezett harang – mondja szinte egy szuszra a Tanyaszínház első embere. A kérdésre, hogy mi lesz azután, ha minden elkészül, rávágja, hogy belakják a tanyát: ‒ Nem lesz többé ez a sok szemét az udvarban, a szöges lécek, deszkák, állványok, cserép és egyéb épületanyag, csak a füvet kell majd nyírni és a muskátlit öntözgetni, mindez pedig azt jelenti, hogy tavasztól tavaszig belakjuk az épületkomplexumot. A megnyitó néhány nap múlva, július 22-én lesz. Persze lehetséges, hogy addigra nem lesz minden a legtökéletesebb állapotban, de ezeket menet közben csiszoljuk, rendezni fogjuk. A mestereket pedig elzavarjuk addig ‒ teszi hozzá mosolyogva Öcsi. Komolyra fordítva a szót, azért még megjegyzi: ‒ Tizenöt évvel ezelőtt, amikor kijelentettem, hogy márpedig lesz a Tanyaszínháznak fészke, akkor voltak olyan kijelentések, hogy nem vagyok normális, azt úgy sem lehet megvalósítani, amíg élünk. Akkor azt mondtam, meg lehet valósítani, és ezt be is bizonyítom.
A Tanyaszínház kavillói otthonát vasárnap délután felkereste a tartományi parlament elnöke Pásztor István, Fremond Árpád, a VMSZ parlamenti képviselője, valamint Kislinder Gábor, Topolya polgármestere, akik megtekintették a befejezés előtt álló épületeket és az új harangot, majd a társulat tagjaival közös ebéden vettek részt.

Pásztor István látogatását követően portálunknak elmondta, nagyon reméli, hogy az építkezés hamarosan befejeződik, és az előttünk lévő idő arról fog szólni, hogy azok, akiknek az épület épült, be fogják lakni: ‒ Itt nem csak a színészekre gondolok, hanem a közönségre és a közösségre, mert ez egy olyan létesítmény együttes, amely többfajta tartalomra ad lehetőséget Topolya, Zenta és Ada háromszögében. Ez mindenképpen egy olyan terület, ahol mi nagy számban élünk, és ahol a környékbeli falvak lakóinak egészen biztos, hogy ebbe az irányba is kell hogy gondolkodjanak, amikor különböző tartalmakat szerveznek. Ami az építkezés folyamatát és idejét illeti, legalább 6-7 évre nyúlik vissza az ötlet papírra kerülése, egészen pontosan azokra a hetekre, hónapokra, amikor létrejött a Vajdasági Nagyberuházási Alap – magyarázta Pásztor István. Mint mondta,  az építkezések az alapból jóváhagyott pénzekből indultak el, és amikor ez a pénzforrás elapadt, leálltak a munkálatok: ‒ Mivel a Tanyaszínház az idén ünnepli fennállásának 40. évfordulóját, fontosnak tartottuk azt, hogy a jubileum miatt, azok miatt, akikre emlékezünk, önmagunk és az utánunk jövők miatt ez az egész befejeződjön. Szerencsénk volt, és fontos az, hogy a magyar kormány az elmúlt év decemberében az itteni munkálatokra jóváhagyott 65 millió forintot, amennyit kértünk, és amiből úgy tűnik, azt az egész épületkomplexumot be tudjuk fejezni. Ami az épületegyüttesnek a tartalmát illeti, ezt nem mi határoztuk meg, hanem elsősorban azok, akik ezt az épületet használni fogják, tehát a színházi emberek. Nekünk politikusokként az volt a feladatunk, hogy ennek az ötletnek a megvalósulását elősegítsük, és örülök, hogy ez sikerült. Innentől fogva azt gondolom, hogy a tartalom elsősorban azoknak a felelőssége, akik miatt ez a létesítmény létrejött. Egyrészt mindannyiunké, mert a színházban a színészekkel és a színpaddal szemben a közönség van, ez pedig mi vagyunk, tehát egészen biztos, hogy közösségi ígényt kell megfogalmazni a Tanyaszínház irányába. Másrészt pedig a tartalommal való megtöltés a színházi embereknek a feladata, mert nekik kell itt ezt a fajta építkező, szakmai, művészi munkát bonyolítani, ami miatt ez létrejött – mondta végezetül Pásztor István.
Az idei első előadásra július 19-én kerül sor Péterrévén, másnap a moholiak láthatják a Moliére-darabot, majd július 22-én a kavillói bemutató lesz. Ezt követően még 24 helyszínre pöfög a vajdasági utakon. Szenttamásra a csapat július 25-én érkezik. Akik úgy döntenek, hogy július 22-én Kavillóra látogatnak, nagyszabású ünnepségre számíthatnak, hiszen ekkor kerül átadásra az új épületkomplexum. Felszentelik a haranglábat és a harangot, a bemutatót pedig a Juhász Zenekar, Török Tilla és Flóra és a Baraparty együttes koncertje egészíti ki.

 

P. L.