Hétfőn kigördül az ekhós szekér, avagy látogatóban Kavillón
Kavilló. Tudom, hol van ez a picinyke bácskai falu, de azért itt-ott rákérdezek, jó úton haladok-e. Kérdéseimre errefelé mindeki magyarul válaszol. Két sor kukoricás között keskeny aszfaltút vezet a külvilágtól és városi zsongástól távol eső tanyavilágba: Tornyostól délre ez valóban egy másik világ. A poros, de végtelen zöldellő kukoricával, napraforgóval, frissen aratott búzatarlókkal tarkított táj egy olyan csendes, több százéves világot tár elénk, amit csak itt találunk. Ha valaki nem tudja, hogy miért indult innen annakidején, csaknem négy évtizede a Tanyaszínház, az bele kell hogy szagoljon a kapásnövények illatába, belemarkoljon a törökfalusi porba, amelybe gyakran belecsöppen az itt lakó igazi parasztok verejtéke. Biztosan megérti, miért jött ide a színtársulat. Törökfaluban a „főúton” lakodalmas sátor készül éppen, nászünnep lesz a hétvégén. Innen már csak néhány kilométer a keskeny, foltokkal teli aszfalton és a Topolyához tartozó Kavillón vagyok. Dél van, 34 fok, mire megnyitom a Tanyaszínház székhelyének kapuját, amely felett ott a mottó: Egy másik világba léptem. Tele van fiatalokkal az udvar, az ebédlő és a terasz is. Pörög az élet, javítanak, téglát tolnak, rozsdás vasat visznek arrébb. László Sándor tanár úr, aki már nagyon régóta kijár ide, az idei darab rendezője, a diófa hűvösében éppen megitta az utolsó korty kávéját. Rágyújt, közben pedig indul a diktafon.
Sándor elmondja, igazából maga sem tudja, mióta van a Tanyaszínházzal, de nagyon régóta. Mint mondja, a darab kiválasztásakor a Tanyaszínház vezetőjével, Magyar Attilával egyetértettek abban, hogy egy politikamentes előadást kell választani, ami olyan nyelven tud szólni a közönséghez, amit megértenek az emberek: − Így választottuk Góli Kornélia dramaturggal Gárdonyi Géza A bor c. darabját, ami ugyan egy több, mint 100 évvel ezelőtt íródott mű, de még ma is eleven, élő történet. Egy olyan közegben játszódik, amilyenben a Tanyaszínház játsza az előadásokat, és olyanok a szereplők, amilyenekhez mi elvisszük a darabot. Éppen ezért nagyon bízom abban, hogy értésre és tetszésre talál majd, nem beszélve magáról a témáról, ami örökös. Ugyanis a bor mint alkohol, nemcsak a vidámság és a szórakozás alapja, hanem sajnos a problémáké és többször a családok szétesésének is az okozója lehet. Magában a darabban is a nagy vidámságból, amit a bor kerekít a társaságban, majdnem tragédia lesz, közben igencsak próbára teszi két ember házasságát, illetve kapcsolatát. A próbákat itt a kavillói tanyán június 27-én kezdtük, szinte azonnal nekivágtunk az olvasópróbáknak, amelyekkel jó tempóban haladtunk. Ami a csapatot illeti, az idén meglehetősen vegyes összetételben vagyunk. Egy fiatal Tanyaszínház-díjas fiú mellett itt vannak az újvidéki Színművészeti Akadémia frissen felvett elsős diákjai, az akadémia teljes harmadéves osztálya, a zentai kamaraszínház színészei, Lőrinc Tímea az Újvidéki Színházból és László Judit is. Huszta Dániel, aki már „őstanyaszínházas”, hiszen több, mint tíz alkalommal volt velünk, a Szabadkai Népszínházból pedig Hajdú Tamás. Mindenképpen meg kell említeni még Dévai Zoltánt, aki az idén nem játszik, de asszisztensi szerepére mindenki számít, továbbá a zenei munkatársakat is, Mészáros Gábort és Virág Györgyöt. Ők segítettek nekem megtalálni azokat a dalokat, amelyek illenek az előadás szövegéhez. Ugyancsak meg kell említeni a jelmeztervező Gömöri Éva nevét, aki az idén nagy lendülettel először vesz részt a Tanyaszínház munkájában, remek munkatárs, és nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ez az előadás a lehető legjobb formában kerüljön a közönség elé. Pócik József fénymester is odaadóan és nagy szakértelemmel, profi módon világítja be az előadást − magyarázta a rendező. Mint mondta, a próbák a nagy hőség ellenére is jó ütemben és jó hangulatban teltek, emellett pedig sok-sok olyan dologgal foglalkoztak, ami egy kőszínházban elképzelhetetlen. Ilyen például a díszletek elkészítése, a jelmezek szabása, varrása, javítása, ugyanakkor megtanulnak hegeszteni, fűrészelni, tábortüzet gyújtani, sütni-főzni stb.
− Egy csomó olyan dologgal is foglalkoznak tehát a fiatalok, amelyek nemcsak a művészi énjüket hozzák ki, hanem emberileg is fejlesztik őket. Füvet kaszálnak, gyomlálnak, járdát építenek, asztalokat eszkábálnak, aminek valójában semmi köze sincs a darabhoz, viszont nagy közösségépítő és -megtartó ereje van, összeforrnak, formálódnak. Nyugodtan elmondhatom, hogy egészen jó kis közösséggé formálódtunk az elmúlt három hét alatt – mondja mosolyogva Sándor. Hozzátette, reméli, hogy maga a turné és az előadások mindannyiuk számára egy igazi élmény marad: − Egyszer eljön az idő, hogy a saját kezükbe kell venniük akár ennek, akár hasonló intézménynek az irányítását, működtetését, fenntartását és továbbadását. Mert ezt tovább kell vinni, ahogyan én is tettem, teszem, ugyanis az egyetemekről, főiskolákról frissen kikerülőknek nem sok fogalmuk van arról, hogyan készül, csiszolódik egy-egy bemutató, és hogyan keltsük életre a szövegkönyvekből a lényeget. Jó az, hogy ilyenkor belerázódnak, beletanulnak a dolgokba. Éppen ezért úgy gondolom, más emberként kerülnek a nyár végén haza, mint amilyenek idejövetelkor voltak.
− Visszatérve az idei darab mondanivalójára, az a napnál is világosabb, és nagyon remélem, hogy ez minden nézőben megfogalmazódik. Ha nem is a családunkban, de a közvetlen környezetünkben tapasztalható, és ez az előadás lényege, azaz, hogy az alkohol miatt családok szakadnak szét, házasságok mennek tönkre. Úgy gondolom, hogy ha csak hangulatfokozóként vagy egyszerű, személyes lezüllés céljából történik a bor fogyasztása, az igenis Isten ajándéka, viszont ez nagyon könnyen átfodulhat a rossz oldalára. Éppen ezért a legjobb, ha mértékkel fogyasztjuk, és akkor nagyon jó barátságban tudunk vele lenni – tette hozzá végezetül László Sándor.
Amíg a fiúk az udvarban fúrnak, faragnak, csiszolnak, addig a lányok a konyhában rendezkednek, a sütőbe került egy tepsi kalács, mosogatnak, befonják egymás haját, és lassúznak egyet. Az ebéd még nem érkezett meg, a nagy hőség viszont bent szorít mindenkit közülük. Közben a terasz árnyékában a hangfalak próbája is megtörténik, egyik recseg, megjavítják. Előkerül egy régi ajtó és ablak, azt csiszolják, kilapátolják a külön erre a célra készített gödörből az esti tábotűz maradványait és a hamut. A összbenyomás, hogy a meleg ellenére a kavillói udvar egy forgalmas hangyabolyra hasonlít, ahol mindenkinek megvan a maga feladata, és azt kitartóan csinálja.
Az idei előadás főszereplője Ozsvár Róbert, az újvidéki Művészeti Akadémia harmadéves növendéke, Moholról csatlakozott a Tanyaszínház csapatához. Mint mondta, tavaly jött először a vándorszínházhoz, és szinte minden megfogta, ami csak történik itt.
− A munka három héttel ezelőtt azzal kezdődött, hogy kitakarítottunk és lakhatóvá tettük a területet, ugyanis itt egy évig senki sem takarít. Először a hálóhelyeket hoztuk rendbe, hogy legyen hol aludnunk, utána meg szép sorjában a többit. A próbák délelőtt tíz órától délután kettőig tartanak, este hattól folytatjuk, ameddig. Most, hogy ezek a nagy melegek vannak, csak délig próbálunk, mert a tűző napon nem igazán lehet koncentrálni a mondanivalóra. Az első napokban csak olvasópróbák voltak, de hamarosan átálltunk a komoly munkára. Szabadidőnkben takarítással foglalkozunk, de ebéd után van a „szieszta” időszaka, amikor pihenünk egyet. A szövegtanulásra nincs külön szabály, mindenki akkor csinálja, amikor akarja. Esténként a tábortűz mellett kártyázunk, énekelgetünk, barátkozunk, vagy éppen bulizunk egy jót – mondta Róbert. Hozzátette, a színpadon húszan szerepelnek, viszont Kavillóban mindenki ott van, ugyanis kizárólag csapatként folyik olajozottan a munka. Mint mondja, Gombos Dani mindig jelen van, ő a mindenes, a karmester, az „esze” és irányítója a csoportnak, főleg ezekben a napokban, mivel Magyar Attila forgatáson van, és ritkábban jut ki Kavillóra.
− Tavaly azért más volt a csapat. Ugyanis itt volt az akadémia teljes újonc osztálya, emellett volt még öt amatőrünk is. Nem mondom azt, hogy szétszóródottabbak voltunk, de jobban ki kellett osztani a feladatokat. Ez a csapat viszont vegyes, bejáródott, mindenki teszi a dolgát, és nem kell senkire sem külön rászólni. Mindenki tudja, hogy a cél és az érdek közös, úgy a színpadosoknál, mint a konyhásoknál, „drótosoknál” (fénymesterek), de a takarítás az közös, és ebből mindenkinek ki kell vennie a részét, tette hozzá a színésznövendék.
− A tavalyi kezdő csoportból, a nulladévről hármunkat felvettek a színművészeti akadémiára, és újra kijöttünk a Tanyaszínházba. A felvételi után egy napot pihentünk, majd beleugrottunk a mélyvízbe. Itt már belekóstolhatunk, hogy igazából milyen is lesz az akadémia – kapcsolódott be a beszélgetésbe Nyári Ákos, aki Szabadkáról érkezett a társulathoz.
A kérdésre, hogy milyenek az első benyomások, Ákos elmondta, kemény munkáról van szó, annak ellenére, hogy nem tűnik olyannak.
− Ez azért jó, mert az osztály így gyorsabban összeszokik, ugyanis hatan itt vagyunk. Egy zenészt alakítok a darabban, nem túl komoly szerep, de nehéz feladat, és azt hiszem, ezzel nem csak én vagyok így − tette hozzá Ákos.
Verebes Andreát a konyhán, azaz a hatalmas ebédlőben mosogatás közben kértük mikrofonhoz. Mint mondta, azok között van, akik tavaly már amatőrként jelen voltak a társulatnál, és fel is léptek a darabban. Idén, mint mondja, nem nagy szerepet kapott, de nem is ez a lényeg.
− Itt lenni a Tanyaszínházban nagy dolog, akár van szereped, akár nincs. Nekünk most kötelező lesz három évig a részvétel, de személy szerint szívesen kijönnék ide bármikor, nemcsak a próbák idején. Nagyon szeretek itt lenni, itt tölteni a nyarat – mondja. A napi beosztást sorolva elmondta, az ébresztő reggel kilenckor van, náluk a konyhán viszont nyolckor már mennek a tejért: − Reggeli után próbákkal folytatjuk, amelyek néha elhúzódnak, de van, amikor előbb befejezzük. Ilyenkor mi „konyhások”, de a kellékesek, színpadosok is megkapjuk a beosztást, amit aznap meg kell csinálnunk. Munka mindennap van, mert magunk alakítjuk ki az otthonunkat, és ehhez mindannyian szükségesek vagyunk. Itt nincsennek bejárónők, takarítók és szakácsok, hanem egyedül oldjuk meg, amit kell, amellett persze jól érezzük magunkat – sorolja Andrea. Mint mondja, ettől függetlenül esténként „saját vacsorát” készítenek, pizzát, különböző zöldségeket sütnek a tábortűznél. − A konyhán ugyanis mindig van mit csinálni, előkészítjük, amit ennénk, a fiúk pedig megsütik. Közben meg be-beugrik egy-egy jelenet a darabból, amit úgy érzem, igazából sikerült átvenni, begyakorolni. Igazából nagyon kíváncsian várom, várjuk, hogyan fogadja majd a közönség a százéves darabot egy új csomagban. Sokat beleadtunk, időt, energiát, tudást, és nagyon szeretnénk, ha minden úgy sikerülne, ahogyan azt a rendező elképzelte – tette hozzá a fiatal színművész.
Mint László Sándor fogalmazott, A bor 85 perces darab, és amellett, hogy elgondolkodtató, tele van tűzdelve zenével, mókával, jókedvvel és egészen biztos, hogy remek szórakozási lehetőséget biztosít a közönségnek. Éppen ezért július 20-án, a turné első napján mindenkit szeretettel várnak a szenttamási J. J. Zmaj iskola udvarába. Az előadás 21 órakor kezdődik.
Paraczky László
