Hatalmas taps az iskolaudvarban
Hatalmas tapsot kapott a Tanyaszínház Szenttamáson július 24-én a Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola udvarában bemutatott Y-elágazás című előadása, amelyet mintegy 250 néző tekintett meg. A darab rendezője Puskás Zoltán és szerzője Lénárd Róbert a XXI. század fiataljainak világképét és életfilozófiáját állították színpadra.
A déli órákban Szenttamás bejáratánál elromlott a kellékeket és a színészeket szállító traktor, így a pótkocsin utazókat személyautóval hozták az iskolába, de többen (újra) kerékpáron érkeztek. Miközben a szenttamási szervezők telefonon próbáltak mechanikust biztosítani, a fiatalok az intézmény ebédlőjében Gyöngyi néni csirkepaprikását dicsérve várták a határban maradt személyes holmit, legjobban talán a délutáni pihenést biztosító hálózsákokat.
Interjúalany után kutatva Horváth Blanka jelentkezett, aki elmondta, édesapja által személyes kötődése is van Szenttamáshoz, s otthon érzi magát. Az újvidéki Művészeti Akadémia másodéves hallgatója elmagyarázta, idén a kavillói telepen valamivel kevesebb idejük volt a felkészülésre, ugyanis a Tanyaszínház csapata csak pár héttel ezelőtt jött meg a kisvárdai fesztiválról, és még mindig nagyon frissek az ott kapott elismerés emlékei. Ennek ellenére néhány olvasópróbát követően már a deszkákra álltak: − Másodízben vagyok a csapattal, és nagyon tetszik a szervezettség, minden olajozottan működik. Tudni kell, hogy a csapaton belül több csoport teszi a dolgát: a kellékesek, a konyhások, a színpadosok, műszakiak stb., éppen emiatt nem mondható el, hogy bárki is unatkozna. Sőt, a mindennapok eléggé megfeszített tempóban zajlanak, a próbákon komolyan dolgozunk, de néha azért elengedjük egy kicsit magunkat. Miután elindult a turné és a fellépések, a sok utazást kivéve − mert ez azért fárasztó − elmondhatom, hogy mindannyian élvezzük, hogy itt lehetünk. Testileg, lelkileg kimerítő folyamat, de folyamatosan ,,utánatöltünk”, hiszen ilyenkor alkalom adódik ellátogatni olyan eldugott kis településekre is, ahova egyébként lehet, hogy sosem jutnánk el, másrészt jó megismerni a falvakban élőket, akik nagy örömmel fogadnak bennünket. Ezenkívül sok szép dolgot látunk, hallunk, élünk meg, amelyek egyszerűen pótolhatatlanok. Az ilyen helyeken az emberek teljesen másképpen reagálnak a színházra, mint például a városban, ahol napi szinten vannak előadások. Szinte a karjaikba vesznek bennünket, ami leírhatatlan érzéssel tölt el mindannyiunkat. Ilyenkor tényleg elfeledjük a fárasztó utazásokat és a sok munkát – sorolta a fiatal színész. Az idei darabról elmondta, nehéz, ugyanakkor hálás a produkció, hiszen a mai generáció mindennapjairól szól, a zenés-táncos részek nagyon feldobják a szereplőket, maga az előadás pedig nagyon jól kommunikál a közönséggel. Ez a fajta kommunikáció ugyanakkor sokban megkönnyíti a színész munkáját, és annak ellenére, hogy folyamatosan sokan vannak a színpadon, kiváló hangulatot teremt, amit mindkét oldal egyformán tud élvezni. És ez a legfontosabb.
Az idén a tanyások csapatába négy Tanyadíjas „regruta” érkezett, három fiú és egy lány. A KSZV díjas Szőnyi Márton ősztől a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium másodikos tanulója lesz, és az apróbb fellépések és színészkedés után szerinte ez az első komolyabb bemutatkozása. Mint a csapat legfiatalabb tagja, tartott attól, hogy nehezen illeszkedik a már „bejáródott” színészek közé, de kellemesen csalódott. Egy nap alatt belerázódott a folyamatba, s kitartóan tarja a tempót a többiekkel: − Teljesen más ember lett belőlem. Mindennap kihozzuk a legtöbbet magunkból, s igyekszünk a lehető legjobban lehozni a darab üzenetét. Igaz, hogy az utazások kissé kimerítenek mindenkit, de a barátkozás és beszélgetés minden alkalommal valahogy „rövidíti” a települések közötti távot. Egy kicsit korai dönteni arról, maradok-e esetleg a színészi pályán, vagy másfelé veszem az irányt, de abban már most biztos vagyok, hogy ez egy kiváló csapat és jó itt lenni.
Bundičević Krisztián harmadéves az akadémián, a Tanyaszínházzal negyedik éve járja Vajdaság településeit. Mint mondta, az idei elődásban a főiskolások mellett a KSZV és a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozójának díjazottjai szerepelnek, hiszen a darab az Y-generációról szól: − Kavillón néhány olvasópróba után szinte öt nap alatt felraktuk a darabot a színpadra. Tíz napot volt kint Gyenes Ildikó koreográfus, meglett a mozgás, Puskás Zoltánnal összehangolták, „kitisztították” az egészet, onnantól pedig már csak az apróbb dolgok maradtak az első bemutatóig. Az előadás annyiban tér el az eddigiektől, hogy nem páros vagy hármas jelentekből áll, a többiek pedig a színpad mögött pihennek vagy jelemezt váltanak, hanem mindannyian egyszerre szerepelünk. Ez pedig igen magas koncentrációt igényel, hiszen minden pillanatban benne kell lenni a darabban. De nem csak itt, hanem általában az egész turné arról szól, hogy oda kell figyelni a dolgok menetére, a csomagolástól a színpad állításig/bontásig, a reggelitől és ebédtől a közlekedésen át mindenre – magyarázta Krisztián. Hozzátette, az idei darab tulajdonképpen egy krimi, amelyben a fiataloknak egy délvidéki valóságshow keretében számtalan banális feladatot kell végrehajtani, fődíj is van, halálesetek is. − Számtalan esetben halljuk az idősebbektől, hogy annak idején mi hogyan alakult, minden milyen szép és jó volt fiatalnak lenni, az előadásban viszont azt a témát boncolgatjuk, a mai huszonévesek, hogyan élik meg ezt a 21. századi életet, amibe beleszülettek. S úgy érzem, ezt teljes mértékben sikerül átadni a közönségnek, tette hozzá a fiatal színész. Kifejtette, a Tanyaszínház igyekszik Vajdaság minden szegletébe eljutni, hogy a falusi embereknek is színházi élményt nyújtson. Csütörtökön a Tanyaszínház Temerinben, pénteken pedig Muzslyán mutatja be idei produkcióját.
Paraczky László
