Létrehozni a tudás és szépség alkotóműhelyeit
Tehetségek szolgálatáért életműdíjat kapott dr. Csányi Erzsébet egyetemi tanár, tanszékvezető
A szabadkai városháza dísztermében március 18-án, a Vajdasági Tehetségsegítő Tanács IV. Vajdasági Tehetségnapja keretében a fiatal tehetségek mellett a kiváló eredményeket felmutató pedagógusokat is díjazták. Dr. Csányi Erzsébet egyetemi tanárt Tehetségek szolgálatáért életműdíjjal jutalmazták. Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Tanszékének vezetőjének eddigi munkásságát az ünnepségen dr. Horváth Futó Hargita egyetemi tanár, tanszékvezető-helyettes méltatta.
Dr. Csányi Erzsébet 2001 óta a Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium elnökeként szervezi a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferenciákat (VMTDK), létrehozta és támogatta a fiatalok nemzedéki alkotóműhelyeit (Jel-folyam, DNS folyóirat, Stúdium felsőoktatási magazin, Philos folyóirat), 2012 óta pedig az újvidéki Magyar Tanszék vezetőjeként is a tudományos és művészeti utánpótlás kinevelésének lehetőségeit keresi az általa kezdeményezett új képzési formákkal, az esszépályázattal, a szónokversennyel és a Kontaktzóna című tribünnel.
‒ Önt elsősorban a vajdasági magyar tudományos közélet szereplőjeként, a fiatalok számára létrehozott több szervezet, konferencia, folyóirat, alkotóműhely stb. kezdeményezőjeként ismerik. Mikortól időzíthető a változásokat, újdonságokat, tehetségeket kibontakoztató egyetemi közélet felfelé ívelése?
‒ Életem szakmailag legdinamikusabb szakasza kezdődött, amikor 2001-ben a Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium keretében megismertem a vajdasági magyar tudományosság civil szerveződési lehetőségeit. Az állami keretek szűkös mozgástérben való veszteglésre ítélték a felsőoktatás és a kutatás ügyét, a 90-es évektől kezdődően azonban itt Vajdaságban is megalakultak a magyar civil szervezetek, amelyek teret teremtettek a konferenciázásnak, a könyvkiadásnak, a közös gondolkodásnak. Beindult egy megújító, kánonátalakító fejlődés. A Felsőoktatási Kollégium ösztöndíjazási-tutoriális képzési programja évente 10 kollégista 3 évre való felvételét tette lehetővé, s ehhez a kezdetektől fogva kapcsoltuk a diákköri konferencia nagyszerű találmányát. 2002-től minden évben megszerveztük a VMTDK-át, így idén a 15. konferenciára kerül sor. Ez a folyamatos munka és maga a rendezvény az egyetemi tanárok és a hallgatók közeledésére épült. Az évek során megerősödött a diákköri mozgalom, általa egybekovácsolódott a vajdasági felsőoktatási térség, szép együttműködés alakult ki Szabadka és Újvidék között. Ami azért fontos, mert avajdasági magyar egyetemisták és egyetemi tanárok szétforgácsolódnak a karokon valamint több városban, a legtöbb képzés szerbül folyik, nehezen tudunk magyar nyelvű nyilvános színtereket létesíteni, ahol a szaknyelvet is megfelelő módon használhatjuk. Úgy érzem, a jelenleg vészesen lefelé mutató közállapoti tendenciák közepette a VMTDK egy fényes pont, a tudás és szépség olyan forrása, amelynek bőségesen csobogó vizére még inkább szükségünk van. A VMTDK az egyetlen fórum, ahol ‒ Vajdasági Magyar Tudományegyetem híján ‒ a fiatalok szakmai mivoltukban mutatkozhatnak meg évente mintegy 150-en, létrehozva egy dialógust a 40 tagú tudományos bizottsággal és a közönséggel, s mindez egyedülálló élmény, tudatformáló kohéziós erő.
‒ Próbáljuk egy kicsit közelebbről bevilágítani azt az utat, amelyet az ötlettől, a koncepció kidolgozásától a megvalósításig be kell járni!
‒ El kell, hogy mondjam, nem egyszerű elérni azt, hogy a VMTDK minden év novemberében készen várja az új eredményeiket megmutatni akaró fiatalokat. Szinte minden pályázóra személyesen oda kell figyelni, támogatni az ötleteiket, meglátni bennük az értéket, a lelkesedést, segíteni kiküszöbölni a hibáikat, és biztosítani számukra a konferenciázás színvonalas kereteit: a nyomtatott anyagokat, a rezümékötetet, a mentori hátteret, a webportálon (www.vmtdk.edu.rs) az egyéni profilokat, a folyamatos kommunikációt stb. Minden VMTDK egy új világ, kis kozmosz létrehozása, az előkészítési folyamat egy rendkívül szép munka, barátkozás, alkotás, örökös útkeresés. A VMTDK modellje mint egy kristály, úgy csiszolódik a kezünk között. A konferencia maga pedig szürethez hasonlít, amikor mindenki teljesíteni akar és sokat tanul a másiktól. Ezt kell megőriznünk ebben a formában, hiszen a tudomány, a művészet, a kultúra csak akkor teljesíti küldetését, ha megvan benne az érték, az igazság, a szabadság, a hiteles mérce, a logika, valamint a kritikai, etikai-szellemi reflexek iránti vágy. Minden egyéb elposványosodáshoz, a társadalom működésének csődjéhez vezet.
‒ A VMTDK tízéves fennállása alkalmából megjelentettek egy kötetet, az idén másfél évtizedes munka áll a szervezet mögött. Ez a mérföldkő mit jelent?
‒ A VMTDK-án felbukkanó fiatal tudósok, művészek nemzedéki-közösségi törekvéseiből fontos folyóiratok is kinőttek, amelyek a nemzedéki identitáskeresés legszebb példái. Ilyen a DNS (2004), a Jelfolyam (2008), a Philos (2015). A VMTDK kohójában létrejött sok-sok eredményről, élményről A VMTDK 10 éve c. kötetben számultunk be 2011-ben (http://vmtdk.edu.rs/a-vmtdk-tiz-eve), és reméljük, hogy az idei, tizenötéves jubileum alkalmából is ki tudunk majd adni egy összefoglaló kötetet. A kerek évszámok azonban nem jelentenek megállást, a VMTDK megy tovább, jönnek újabb fiatalok, a modell működik, mint minden jó dolog a világon.
Paraczky László
