Véget ért a téli tábor Szenttamáson
A szenttamási Hagyományápolók Klubjának a szervezésében az óvodás, továbbá az általános iskolás gyerekek számára 2017. január 4-e és 7-e között a klub begluki helyiségében ismét megrendezésre kerül a téli kézműves tábor. Az idei tábor célja a régi mesterségek mint a táskaszövés, kosárfonás felelevenítése, továbbá papírmunkák, újrahasznosítás, gyöngyfüzés mellett sok-sok apró dísz és kézimunka készítésének csínját-bínját is elsajátíthatták a gyerekek. Az idei táborba kizárólag helyi oktatókat hívtak meg a szervezők.
A legkisebbekkel a tábor első napján Srekk Ilona óvónő foglalkozott, aki elmondta, az újrahasznosítás keretében különböző technikával dolgoztak: ‒ A fő cél az újrahasznosítás volt, tehát olyan anyagokkal dolgoztunk, amit újra fel lehet használni. Így például készítettünk könyvjelzőt, tésztából karcsatot, nyakláncot, vécegurigából ceruzatartót. Lelkesen dolgoznak, csendben, szépen, nagyon ügyesen végzik a dolgukat.
Robotka Angéla, a Kalala néptáncegyesület tagja már évek óta oktatóként jár a téli táborba. Mint mondta, már néhány évre visszamenőleg kicsit hiányolja a felsőbb osztályosok jelenlétét, ugyanis a táborban mostanában többnyire csak alsós vagy óvodás gyerekek járnak: ‒ Mivel a kézművesség nemcsak kézügyességet, hanem nagyobb fokú rátermettséget, vagy mint például a vesszőfonás, kézi erőt is igényel, ehhez pedig szerintem a legfiatalabb korosztály még nem eléggé érett. Vannak ugyan felsősök, de sokkal kevesebben, mint az előző években. Éppen ezért több olyan dolgot készítettünk az idei táborban, amelyet a legkisebbek számára is könnyen elsajátítható volt. A többféle módon alkalmazható quilling technika segítségével papírból különböző tárgyakat, virágot, szívecskét és figurákat készítettünk. A legmenőbbek azért mégis a karácsonyfadíszek voltak, amelyet a kicsik is egy kis segítséggel meg tudtak csinálni, de a nagyobb gyerekek is nagyon élvezték készíteni őket. A második napon a makramé csomózási technika elsajátítása volt a sláger a táborban, rengeteg fonalat elhasználtunk. Karcsatok, könyvjelző készültek. A kisebbek a háromszálas, a nagyobbak a hat és kilencszálas pamutból készítették a kézimunkákat. Harmadik nap a már jól ismert gyöngyfüzés jegyében telt el, amit szinte mindenki ismer. Érdekességként el kell mondani azt is, hogy erre jó előre felkészült mindenki, és konkrét ötletekkel jöttek, hogy ki mit szeretne elkészíteni. Lázár Rajda Karolinával alig győztük a sok munkát – mondta Angéla. Hozzátette, a negyedik napon mindenki csupa liszt volt, hiszen tésztázással telt a nap. Lisztből és vízből készültek a különböző alakok, a gyerekek saját kezűleg azt formáztak, amit csak akartak: ‒ Azt még mindenképpen el kell mondani, hogy az utolsó napon rongybabákat is készítettünk, amelyeket népviseletbe öltöztettünk. Ez is egy kissé időigényes munka, emellett nagyobb odafigyelést és kézügyességet igényel, de itt is kiemelhető a kreativitás és a gazdag ötlettár.
Romoda Nándor az idei táborban is a fűzfavesszőből készíthető tárgyakra tanította meg az érdeklődőket. Mint mondta, a kosárfonás művészete iránt évek óta egyáltalán nem csökkent az érdeklődés, a legtöbben idén is kiskosarat készítettek, karkosár is készült, és üveget is befontak vesszővel: ‒ Az első táborban is itt voltam, azóta jövök folyamatosan, tanítom a gyerekeket erre a régi mesterségre. Két éve nem jöttem, mert egyszerűen nem volt sem vesszőm, sem időm rá – mesélte a konyhakertészettel foglalkozó szenttamási kosárfonó mester. Mint mondta, az idén valóban kevesebb a felsős diák, a kicsiknek viszont nem elég erős a kezük ahhoz, hogy hajlítani, fűzni tudják a vesszőt. Ennek ellenére is sok dolgot elsajátítottak, és sok-sok érdekes használati tárgyat készíthettek a táborban: ‒ Sajnos, a Krivaja kotrása és mélyítése közben a faluban nagyon sok helyen egyszerűen kiirtották a fűzfákat, így vessző is csak elvétve található. Amit az idén használunk, azt a Füstös-tanya, illetve a valamikori Szekszer híd közelében szedtem. Az idén jó minőségű a vessző, és időben sikerült begyűjteni. Ugyanis a vesszőt ősszel kell vágni, amikor megcsípi az első komolyabb dér. Ha előbb szedjük, megbarnul, ha pedig később, akkor nagyon törik – magyarázta Nándor. Hozzátette, lenne igény a vesszőből készült kosárra, kifizetődő is a munka, azonban a piacozás és a kertészkedés miatt nincs ideje. Pedig valamikor nagyon sok mindent készített ebből a vízközelséget kedvelő fából.
A gyékényszövés rejtelmeibe a kíváncsiskodó fiatalokat immár 19. éve Haska Sándor nyugdíjas gyékényszövő mester és Király Béla tanította. Sanyi bácsi elmondta, szinte az első téli tábortól kezdve itt van, és azóta sok-sok minden, de főleg gyékénytáska készült el a szövőszéken. Néhány éve viszont már az egészsége nem engedi, hogy a nyár folyamán bekészítse a gyékényt, ezért nejlonmadzag a táska alapanyaga. Ezzel egy kicsit nehezebb dolgozni, több türelem és nagyobb kézügyesség kell hozzá, ennek ellenére szeretik a gyerekek. A kérdésre, hogy lehet-e még valahol a közelben felhasználásra alkalmas gyékényt találni, illetve űzi-e még valaki ezt a régi mesterséget, elmondta, a településtől távolabb eső részen gyékény van ugyan, de mester már nincs: ‒ Gyékényt lehet találni, de azt hiszem, hogy rajtam kívül nem foglalkozik senki sem vele. Azelőtt, míg nem pucolták ki a Krivaját a falu alatt, bírtam annyit összeszedni, hogy nekem elég volt. De most itt erre bent nincsen. Arra a Mlaka-érben meg a Pumpaház felé lehet találni, de nagyon sok idő kell, hogy az ember összeszedje a rendes gyékényt – mondta a mester. Elmesélte továbbá, hogy a gyékényt legjobb augusztusban vágni. Kévékbe kötve hozza haza és az utcán szétteríti, hogy a nap egy kicsit megszárítsa. Utána újra kévékbe köti, majd száraz helyen kell tárolni. Az emberek többsége valamikor nagyon szívesen vásárolta a gyékénytáskákat, hiszen erősek, telepakolhatók és ha vigyáztak rá, akkor hosszú évekig szolgálták a családot. Ugyanez vonatkozik a gyékényszőnyegre is, ami a szegényebb családok igazi büszkesége volt, a felmázolt tisztaszobában generációk használták sok-sok éven át. Évszázadokon át készítették ezeket a dolgokat őseink, hiszen a természet adta hozzá teljesen ingyen az anyagot. Sajnos, ma már nem igazán van, aki odaülne a szövőszék mögé.
A négynapos téli kézműves tábor résztvevőinek élelmezését a klub kézimunkázó asszonyai vállalták, akik konyhán mindennap főtt étel készítettek. Nesebik Erzsébet, aki már a legelső táborban is a konyhán dolgozott, elmondta, a menü többek között paprikás krumpli volt tésztával és kolbásszal, borsóleves és tejfölös tészta, finom bableves, legvégül pedig spagettit készítettek az asszonyok. Az ebédnél nem kellett senkit biztatni, minden elfogyott. Emellett a szervezők édességet, a látogatók pedig üdítőt hoztak a gyerekeknek. Többször egy-egy szülő, nagyszülő is bekapcsolódott a munkába.
Az idei téli tábor fő támogatója a Magyar Nemzeti Tanács és a szenttamási önkormányzat volt.
Paraczky László
