A Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepét tartották Szenttamáson
A szenttamási római katolikus templomot 1815-ben a Szent Kereszt Felmagasztalásának tiszteletére szentelték fel. A templombúcsút szeptember 14-én tartják, ami ezúttal péntekre esett. Az ünnepen két történelmi eseményre, Krisztus keresztjének megtalálására, valamint visszaszerzésére emlékezik az egyház. A történelmi esemény 335. szeptember 13-ára tevődik, amikor Jeruzsálemben felszentelték a bazilikát, amelyet Nagy Konstantin császár emeltetett Krisztus sírja fölé. A Szent Keresztet Nagy Konstantin császár édesanyja, Szent Ilona találta meg Jeruzsálemben. Ezt a keresztet másnap, szeptember 14-én ünnepélyesen felmutatták az összegyűlt népnek. Innen az elnevezés: Szent Kereszt felmagasztalása.
Szarvas Péter szenttamási plébános az idén azt tervezte, hogy az ünnepségre az esperes kerület paptestvérei mellett mindazokat a papokat is meghívja, akik valamikor ebben a kerületben teljesítettek szolgálatot, vagy ebből a kerületből indultak a papi pályára. Ugyanakkor azok a tisztelendő nővérek is kaptak meghívót, akik ebben a kerületben teljesítettek szolgálatot. Délelőtt 8 óra 30 perckor a templomudvarban gyülekeztek a hívők, ahonnan 8 óra 45 perckor imádkozva, énekelve, lobogókkal indult az ünnepi menet a kálváriára. A helyszínen a keresztúti ájtatosságot ezúttal a kishegyesi plébános, Brasnyó Ferenc atya vezette. Miután a menet 10 órakor visszaérkezett a templomba, kezdetét vette az ünnepi szentmise, amelyet 14 vidéki atya jelenlétében Miocs József, kúlai születésű aranymisés celebrált. Szarvas Péter helyi plébános atya vendégei voltak továbbá:
Juhász György kúlai esperes, Szabadi Károly verbászi, Müller Károly verbászi diakónus, Tóth József szenttamási születésű bajsai plébános, Vajda Károly veprődi plébános atya, Világos Miklós, Óbecse alsóvárosi káplánja, Szungyi Károly adai plébános, Lulić Franjo titeli plébános, Fuderer László óbecsei plébános, Pesznyák Béla adai plébános és Tojzán László szenttamási születésű prefektus.
A tisztelendő nővérek közül, akik ebben a kerületben teljesítettek szolgálatot, jelen volt Vickos Mária Sarolta (Szenttamás, Kanizsa), Kovács Mária Melinda (Topolya), Loboda Teréz (Gombos), Radity Mária Bertilla (Topolya), Tóth Elvira (Horgos), Sípos Mária Emerencia (nyugdíjas nővér), valamint a két szenttamási tisztelendő nővér Bagi Mária Jácinta és Hegedűs Mária Marietta. Az ünnepi szentmisén Szarvas Péter plébános mondott szentbeszédet, aki először is emlékeztette a jelenlévőket, hogy 1964. augusztus 28-án vették fel mint papnövendéket Szabadkára: - Hirdetni a megváltó Krisztust! A Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepén, ma, ez a jelszó nagyon is időszerű, hiszen Jézust értünk feszítették meg, ezért Jézus nem elválasztható a kereszttől. Nagypéntek és húsvét ünnepén nem két egymást lerontó valóságot látunk, hanem egyazon misztérium két oldalát: Isten szeretetét a világ iránt. Krisztus már nincs a kereszten, mert levették, eltemették, és később feltámadva nem tért vissza a keresztre. Ennek ellenére a keresztet úgy ábrázoljuk, hogy rajta van a megfeszített Jézus is. Ez azért van így, mert a kereszt és Jézus elválaszthatatlan. A megfeszített Krisztus életének első, alapvető és a világ végéig tartó formája, amelyre a szóbeli hirdetés is épül, nem más, mint a szentmise áldozat. Krisztus halála megújul minden egyes szentmisében. Újra és újra, titokzatos módon itt van velünk, vérontás nélkül jelenvalóvá lesz az ő kereszthalála, tehát hirdetjük a megfeszített Krisztust. Azért hirdetjük a megfeszített Krisztust, szóval, tettel, élettel, hogy eggyé legyen az egyház és mindvégig meg is maradjon. Akinek életében nincs jelen a kereszt és nincs jelen az áldozat, az lényegében idegen Krisztussal. Ha nem tudunk egyesülni vele az áldozatban is, akkor nem vagyunk igazán Krisztusé. Jézus sebeit hordozó szentek ismerik Krisztus szavait, és nem a saját testükön lévő sebeket hirdetik, hanem Jézusét, aki értük vállalta ezeket a sebeket. Nem kell azonban feltétlenül Krisztus sebeit hordoznunk. Elég csak részt vállalni abból a szenvedésből, amelyet értünk vállalt, amelyet testünk és az egyház javára ki kell egészítenünk. Csak akkor mondhatjuk el majd azt, amit Pál apostol mondott: ,,Élek, de már nem én, hanem Krisztus él bennem.” Éppen ezért tekintsünk fel Krisztus keresztjére a mai ünnepen, és arra kérjük, gyógyítsa meg lelkünk sebeit – mutatott rá Péter atya.
A nagyszámú hívő mellett az ünnepi szentmisén jelen volt Szenttamás község polgármester-helyettese, Lazar Krajinović, Bergel Aranka, polgármester-segéd, továbbá a községi tanács tagjai Ifjú Zoltán és Szabados Fodor Beáta is.
A templombúcsút a Szenttamási Kézimunka Kedvelők Egyesülete szervezte. Kiss Julianna, az egyesület elnökasszonya elmondta, az ünnepségre a Vajdasági Kézimunka Szövetség tagságától a következő községekből érkeztek vendégek: Verbász, Újvidék, Bácstopolya, Temerin, Óbecse, Tiszakálmánfalva, Bácsföldvár, valamint a helyi Hagyományápolók Klubjának kézimunka csoportja.
A búcsú a Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola udvarában este 19 órától népzenei és szórakoztató műsorral folyatódott. Fellépett a Pitypang Néptáncegyesület, a Hagyományápolók Klubja és a Csillagfény együttes.
A búcsú támogatója a szenttamási önkormányzat volt.
Paraczky László
