Új óra kerül a szenttamási templomtoronyba
Szétszerelték szerdán a szenttamási Szent Kereszt Felmagasztalása templom toronyóráját, mind a négy oldalról leszedték a mutatókat, az óra hatalmas mechanikai szerkezetét azonban egyelőre nem bántották. A szerelési munkálatokat a bácsi Laki Darko, bádogos mester-alpinista és Simovics Balázs, óbecsei kántor végzi. A helyszínen, egészen pontosan a torony tetején járva megtudtuk, a régi helyére új, digitális toronyóra és vezérlés kerül. Az óbecsei fiatalember mosolyogva megjegyzi, az ilyen munkát nem lehet „csak úgy” félbeszakítani, és lemászni a toronyból egy riport miatt, inkább az másszon fel, akit érdekel a dolog.
− Zsúnyi Tibor atya megkért bennünket, hogy nézzük meg, milyen állapotban van az óra, meg szeretné javíttatni. Miután felmásztunk, láttuk, hogy egy régi mechanikus óráról van szó, amely állapotát felmérve legalább 40−50 éve nem működik, a fogaskerekek teljesen elkoptak, az egész szerkezet pedig annyira rozsdás, hogy igazából szét sem lehet szedni. Úgy döntöttünk, hogy teljesen új mechanizmust szerzünk be. Új anyaórát szerelünk fel, amely a frankfurti atomórától kapja az impulzust, ezen felül egész évre be lehet programozni a harangozást. Új tengelyeket és új mutatókat is felszerelünk, mivel a régi mutatók nagyon rossz állapotban vannak. Éjszakai megvilágítást is kap az óra, valamint minden negyedórában a harangokon kongatni fogja az időt. A középső harang negyedkor egyet üt, félkor kettőt, háromnegyedkor hármat, egészkor négyet, utána pedig a nagyharang kongatja az órák számát – magyarázta szinte egy szuszra Balázs, miközben jómagam igyekszem pótolni a felfelé mászáskor elvesztett levegőt. Egy kicsit leállítom a diktafont, a szemem pedig lassan megszokja a félhomályt. Rozsdás tengelyek, fogaskerekek hevernek a deszkákon, a legtöbbjüket sarokcsiszolóval kellett ,,leszedni” a helyéről. Megcsodálom a régi mechanizmust, ami enyhén szólva is hatalmas szerkezet, a felső részén egy kisebb óra és az utolsó javítás dátuma áll, a kurbli a helyén van, az egészet pedig vastagon belepte a por. Egy pillanatra úgy érzem, előttem van az egész toronyóra-történet, miközben bevillan a történelem egy korszaka, és egy igazi, muzeális értékű darabbal állok szemben. Karórára emlékeztet, csak nagyban. Annak idején (az óra feltehetőleg 1892-ben készült) egészen biztosan nagyon sokat dolgoztak rajta, míg összeállt ez a hatalmas mechanizmus, ami azután hosszú évtizedekig mutatta az időt a szenttamási híveknek, polgároknak, diákoknak. Tudniillik az akkori emberek ehhez igazították munkájukat, az evés idejét, szabadidejüket, a diákok pedig az iskolába való indulást. A déli harangszó mellett a toronyórának még több más fontos szerepe lehetett a mindennapi életben. Folyamatosan kattogtatom a fényképezőgépet, a mesterek is néhány percre abbahagyják a munkát, rácsodálkozunk egy-egy darabra. Laki Darko bemutatja, hogyan tud egy alpinista a magasból leengedni egy-egy darabot, miközben mindenre odafigyel.
− A régi, mechanikus óra úgy működött, hogy a harangozónak minden nap fel kellett jönnie a toronyba, és kézi erővel felhúzni az órát (vagyis a súlyokat). Hogy ez pontosan mikor állt le, és miért nem javították meg, azt nem tudom elmondani. Viszont az már most biztos, hogy egy eléggé összetett szerelés vár ránk, amit szerintem majd csak tavaszra folytatunk. Hogy pontosan ki gyártotta az órát, nem tudjuk, az viszont látszik, hogy utoljára Pentz Kornél javította 1942-ben. Egyébként a mai szétszerelésnél az alpinista mester vágta le a régi tengelyeket, és ő fogja felszerelni az új mutatókat, kívülről, kötélen leereszkedve – mondta végezetül Simovics Balázs.
Paraczky László
Szerkesztette és közzétette: Németh Dezső
