szenttamási temető

Egyházi hírek

Szenttamas.rs

 

A szenttamási temetőben nyugvó papokért imádkoztak

 

A szenttamási római katolikus temetőben nyugvó papokért mutattak be szentmisét 2016. november 23-án délelőtt 10 órai kezdettel a Szent Kereszt Felmagasztalása templomban. Az ünnepi istentiszteleten jelen volt Szabadi Károly verbászi, Vreckó Ferenc gunarasi, Pesznyák Béla ludasi, Leiszt József palicsi, msgr. Nagy József zentai, Juhász György kúlai, Vajda Károly veprődi és Brasnyó Ferenc kishegyesi plébános, továbbá Müller Károly verbászi diakónus, a misét pedig Szarvas Péter szenttamási atya celebrálta.

A mise kezdetén  a helyi plébános elmondta, azon paptestvéreket hívta, akik ismerték ft. Sóti Mátét és ft. Ágoston Miklós atyát. Az előttük élő és a helyi hívőket szolgáló papokat nem ismerték, de értük is imádkoznak. Sóti Máté atyát ugyanis pontosan 40, Ágoston Miklóst pedig 15 évvel ezelőtt temették el.

Amikor Sóti Máté atya halálának 25. évfordulójára emlékeztünk, én 25 hittanos diáknak egy-egy piros mécsest adtam a szentmise alatt. Utána kimentünk a temetőbe és a papi sírboltál meggyújtottuk ezeket a mécseseket. Mindenszentek és halottak napján, amikor a temetőben jártam, arra gondoltam, miért ne emlékeznénk meg a többi papról is, aki nálunk vagy máshol van eltemetve. Így jutottam arra a gondolatra, hogy ünnepi szentmise keretében emlékezzünk meg elhunyt paptestvéreinkről. A szentmisét tehát Lakatos Pál (18591860-ig teljesített szolgálatot Szenttamáson), Szíjártó István (18631882), Matoss János (18831900), Fáncsy Antal (19011921), továbbá  Sóti Máté (19521976) és Ágoston Miklós (19882001) atya emlékének szenteltük – magyarázta a szenttamási atya.

Az egyházi jegyzőkönyvek szerint Lakatos Pál a régi sematizmus szerint többfelé káplánkodott, 1859-ben és 1860-ban volt Szenttamáson, és itt is temették el. Utána 1863 és 1882 között Szíjjártó István volt a plébános, aki sokat tett az itteni egyházközösségért. Ő volt az, aki szorgalmazta a szenttamási kálvária megépítését (1868-ban), és ő készíttette el a péterrévei templomkerítés mintájára a templomudvart még ma is körülvevő kovácsolt vaskerítést. Utóda Matoss János 1882- től 1900-ig szolgálta a híveket. Az ő idejében készült el az oratórium, amit ma a hívők kistemplomnak neveznek. A nevéhez fűződik a sekrestye megnagyobbítása is, amely mint az egyházi jegyzőkönyvben írja túl kicsinek bizonyult, hiszen egy-egy szentmisén annyian voltak a templomban, hogy a plébánosnak tolakodva kellett utat törtnie az oltárig. Utána 1901-ben Fáncsy Antal érkezett Szenttamásra, aki Topolyán született 1862-ben. Egy ideig Kanizsán szolgált, és nem tudni, hogyan került Szenttamásra. 1902-ben nagy lendülettel fogott hozzá a hívek javára dolgozni: 30,5 méterről 44 méter hosszúra nagyobbította  a templomot, a tornyot pedig 23 méterről 44 méterre emeltette. A templomtetőn a zsindelyt cserépre cserélték. Ekkor nyerte el a templom mai formáját. Fáncsy atya nevéhez fűződik az orgona elkészítése, a padok pótlása és a villanyvilágítás is. Az ő idejében (1911-ben) készült el a Szentháromság-szobor. 1912-ben zárdát építtetett, majd a következő évben nővéreket telepíttetett Szenttamásra. A sok munka azonban eléggé megviselte, és 1920-ban szellemi rokkant lett, nem tudott úgy gondolkodni, ahogy kellett. Ennek ellenére 1923-ig Szenttamáson maradt, majd a rokonság Topolyára vitte, ott hunyt el 1945. november 7-én. Mivel szüleinek a sírboltja a szenttamási temetőben van, itt temették el. A sírkereszt helyett egy csonka oszlop jelzi megrokkant papi életét.

1922 és 1932 között Berecz Kálmán volt a plébános Szenttamáson. Róla annyit tudni, hogy Csúrogon született 1881-ben, és Péterrévén halt meg 1942-ben. Őt követően a kerényi születésű Gӓrtner Mihály plébánost említik a jegyzőkönyvek, akinek 1944-ben a vezetékneve miatt el kellett menekülnie innen. Utána horvát nemzetiségű papok, káplánok kerültek Szenttamásra, akik a jegyzőkönyveket és az összes dokumentációt horvát nyelven vezették. Majd a militicsi születésű Poósz Antal került a szenttamási egyházközség plébániájára, aki 1955-ig volt itt, időközben Sóti Máté plébános 1952. február 1jétől már adminisztrátorként dolgozott mellette, tehát ketten voltak. Nagyon jó barátságban lehettek, mert Sóti Máté atya halála után Németországból érkezett egy levél a plébánia címére Poósz atyától, amelyben panaszkodik, hogy nagyon egyedül érzi magát. Feltehetőleg egy ottani idősek otthonában hunyt el.

Sóti Máté atya 1911. szeptember 8-án Adorjánon született és Szenttamáson hunyt el 1976. november 28-én. A jegyzőkönyvek szerint 1942-ben a hittantanári vizsga letételéhez kért és kapott engedélyt, és 1955 decemberétől 1976-ig volt a község kinevezett plébánosa. Az első nagyobb munkája az volt, hogy 19521953-ban elvégezte a templom belső festését, közben meghívta Ruzsicska Pál akadémikus festőt, aki a templom mennyezetképeit festette. Emellett kívülről is három alkalommal újravakoltatta a templomot, mert a nedves falak folyton letúrták a vakolatot, de a templomtetőt is javíttatni kellett, az erős délkeleti szél ugyanis folyton ledobálta a cserepet. 1968-ban átrendezte a szentélyt, és villamosította a harangokat. A 60-es évek elején az egyik harang megrepedt, Máté atya ez helyett újat öntetett, amit a hívek segítségével húztak fel a toronyba. 19711972-ben közbenjárására felépült az új plébánia. Közben sokszor szívbántalmakra panaszkodott, többször ment gyógyfürdőbe és külföldi kezelésre is. Ugyancsak szívbántalmakkal került 1976-ban a verbászi kórházba és ott érte utol a halál. Még ebben az évben Varga Dezső atya jött helyette, majd 1977-től Szarvas Péter atya lett a szenttamásiak jelenlegi lelkipásztora.

Nagyon jóban voltunk az akkori moholi plébánossal, Ágoston Miklós atyával, aki 1906-ban született, és 1981-ben vonult nyugdíjba. Ezt követően két évig kisegítőként működött Kanizsán, Tari János plébános mellett, majd a szabadkai papi otthonba, a Josephinumba került. Ott viszont nem találta fel magát, folyton panaszkodott, nagyon magányos volt. Többször is hívtam, költözzön át hozzánk, hiszen már járt itt, többször helyettesített is, és töltse nálunk idős napjait. Amikor 1988-ban Mátyás püspök nyugdíjba ment, felkértem az egyik szenttamási vállakozót, hogy egy kis teherautóval költöztessük Miki atyát hozzánk. Így is történt, elhoztuk a bútorát, és ideköltözött hozzánk. Kora és betegsége ledöntötte lábáról, és 1996-tól öt éven át ágyban fekvő beteg volt. Az Úr 2001. november 25-én szólította magához. Miki atya imáit és szenvedésének elviselését a szenttamásiakért ajánlotta fel – emlékszik vissza  Szarvas Péter atya. Hozzátette, amíg Miki atya tudott járni, nagyon sokat ült a gyóntatószékben, a hívek pedig szívesen jártak hozzá. Nemcsak gyónni, hanem egyszerű beszélgetésre is, ugyanis mindenkit meghallgatott, és mindenkihez volt egy-két kedves szava. Ágoston Miklóst Sóti Máté atya mellett helyezték örök nyugalomra.

A szerdai szentmise után a vendégpapok és a hívők kivonultak a temetőbe, és a szenttamási papok sírjainál imádkoztak.

Ünnepi szentmise a szenttamási papokért 2016. november 23.

Ünnepi szentmise a szenttamási papokért 2016. november 23.

Ünnepi szentmise a szenttamási papokért 2016. november 23.

Ünnepi szentmise a szenttamási papokért 2016. november 23.

Ünnepi szentmise a szenttamási papokért 2016. november 23.

Ünnepi szentmise a szenttamási papokért 2016. november 23.

Ünnepi szentmise a szenttamási papokért 2016. november 23.

 

Paraczky László