Elismerés az önkéntes véradóknak
Sok más községhez hasonlóan Szenttamáson is megemlékeztek az önkéntes véradók világnapjáról. Az ünnepélyes díjkiosztóra két nappal a világnap után a Vadászotthonban került sor, ahol a jubiláló véradók emléklapot kaptak. A véradásnak nincs megfelelő jelzője, hiszen tudjuk, mennyire fontos, sőt a legfontosabb a gyermek, nő, férfi életének a megmentése, és ehhez egy baleset vagy műtét után azonnal friss vérre van szükség.
A világnap Karl Ladsteiner osztrák származású, amerikai Nobel-díjas tudós születésnapja, aki munkatársaival elindította a vérrel való gyógyítás forradalmasítását, a lehetőséget, hogy sok-sok önfeláldozó ember véradománya segítségével helyreállíthassák, megmenthessék számos sérült és beteg életét, egészségét. Szenttamás község polgárai a véradás területén mély emberségről adnak tanúbizonyságot már évek hosszú sora óta, hiszen önzetlenségük, segítőkészségük több évtizede az ország élvonalába sorolja odaadásukat. A községben élő polgárok mintegy 4 százaléka önkéntes véradó, és ez az adat önmagáért beszél.
Az ünnepség elején a jelenlévőket Bergel Zoltán, a Vöröskereszt helyi szervezetének titkára köszöntötte, aki köszönetet mondott minden véradónak, továbbá a szervezet fiatalokból álló önkéntes csapatának a koronavírus-járvány idején tett humánus cselekedetért, valamint az önzetlen támogatásért: − Az ünnepségre meghívót kapott 13 olyan véradónk, aki 5 alkalommal, 18 véradó, aki 10 alkalommal, 8 véradó, aki 20 alkalommal, továbbá két véradó, akik 35-ször adott vért. Egy „különdíjasunk” is van, ő pedig Gyökér József, aki több mint 100 alkalommal adott vért – emelte ki Bergel Zoltán. Hangsúlyozta, a több mint fél évszázaddal ezelőtt indult szervezett szenttamási akciók keretében Turia és Nádalja település is több alkalommal jeleskedett, és hozzájárult a község országos elismeréséhez a humanitárius tevékenység alapján is.
Őt követően Radivoj Paroški, polgármester köszöntötte a véradókat: − Örülök, hogy együtt ünnepelhetek a község leghumánusabb csoportjával, akik minden percben készen állnak arra, hogy saját vérükkel életet mentsenek. Olyan emberek életét, akit nem is ismernek. Ezért az önkormányzat nevében szeretnék köszönetet mondani mindenkinek. A község folyamatosan támogatta azokat az intézményeket, szervezeteket és magánszemélyeket, akik humánus tevékenységet folytatnak, és ez a jövőben is így marad – mondta Paroški.
A díjkiosztót követően elbeszélgettünk Gyökér Józseffel, aki elmondta, számításai szerint 116 alkalommal adott vért, ebből hivatalosan 103 alkalmat dokumentáltak. Kifejtette, nagyon örül annak, hogy a Vöröskeresztben nem feledkeztek meg róla: − Amikor, 1973-ban a katonaságnál adtam először vért, három alkalommal is, de ezt semmivel sem tudom bizonyítani. Ezen kívül volt több más eset is, amikor sürgősen vérre volt szükség, de nem jegyezték be sehol, vagy elkallódott a dokumentáció. Végül is örülök az elismerésnek, hiszen az elmúlt évtizedekben, amikor csak tehettem, részt vettem az akciókon. Közben betöltöttem a 65. életévemet, és sajnos már nem tudok vért adni. Sofőrként dolgoztam, buszt és tehetgépkocsit vezettem, sokat voltam úton, emiatt előfordult, hogy csak utólag hallottam, hogy véradást szervezett a Vöröskereszt. Ha visszamehetnénk az időben, ugyanígy tennék, egyszerűen azért, mert szeretek segíteni, akinek kell, és amikor kell – mondta a szenttamási véradó.
Paraczky László
